Égi Vendég
Csodálattal méreget az
Kinek arcán mosolyt fakaszt
A kín, s mikor látja testem
Tapsolni kezd megmeredten
Szép e gép, szólok én, de hát
Láttunk mi már nagyobb csodát
Tiszta izmot, hajlékonyat,
Ki fájdalmat bír el, sokat
Erőset, mind dúvad bika
Olyat, amin nincsen hiba
Kecseset, mint könnyű lepke
S gyorsat, mint a madár repte
Igaz, szólal ő, de látom
Könnyen száll a szó a szádon
S tested hozzá, mint a fonál
Tartja lelked, ez, mit csodál
Az, ki többet szól, mint várod
Az, ki ismer titkos álmot
Az, ki vár a tiszta szóra
És ki lelked rád pakolta.
Tehát alkotás, mi lennék,
Szólok én, és mint a kelmét
Mustrálsz engem, hogy én vajon
Jól mutatok e a falon
Így és nem így, szól a válasz
Egy ki vesz, és egy ki áraz
Én hoztalak téged létre
S én választlak küldetésre
Emígy, mondom, biztos lehetsz
Mint a hideg márvány kereszt
Hogy a feladatnak vége
Siker lesz, és nem mész lépre
Így és nem így, szólal ismét
A csalódás biz ritka vendég
Nálam, de nem mert az utam
Jó előre kitapodtam
És rajta az ember célja
Nem egyéb, mint szimpla séta
Nem, az út mit nektek adtam
Kínos, nehéz földi katlan
S bizony, sok-sok veszély, csapda
És tévút van rejtve rajta
És sokszor az ember gyenge
Lelke kísértésbe esve
Olyan utat talál, ahol
Csendben ősi démon lapul
Ám hiába sok-sok hiba,
Zűrzavar és rút galiba,
Van ki jól, és van, ki balul,
De végül mind leckét tanul
Most én nézek megmeredten
Néma csöndben áll a lelkem
Agyam keres, hátha szólok
S hirtelen a földre hullok
Kutai Gergely; 2010 nyár; Budapest