Nem túlzás, ha azt állítjuk, talán az egész ország várta már Hosszú Katinka első döntőjét a 17. FINA vizes világbajnokságon. Nem véletlenül: ha ő úszik, ott valós esély nyílik az aranyérem megszerzésére. Katinka nem is okozott csalódást az érte szorítóknak, s ugyan a vártnál szorosabb csatában, de megnyerte a 200 méteres vegyest. Női vízilabdában nagy meglepetésre az esélyesebb magyar válogatott kiesett Kanadával szemben.
Katinka úszásáig azonban igen sokat kellett várnia az izgatott magyar szurkolóknak. A programot a férfiak 100 méteres mellúszó döntője nyitotta, ahol nem voltunk érdekeltek, ám a verseny ettől függetlenül izgalmasnak ígérkezett. Abban a tekintetben biztosan, hogy a toronymagas esélyes brit Peaty képes lesz-e saját világcsúcsát megdöntetni. Az a hír járta az uszodában, hogy megpróbálkozik a csúcsot 57 másodperc alá szorítani. Féltávnál még a világrekordon belül járt, ám a végére kissé lassulni látszott, a benyúlása sem sikerült a legtökéletesebbre, így „csak” világbajnoki csúcsot úszott. Világbajnoki címét azonban senki nem fenyegette, métereket vert a másodikra.
A MA DÉLELŐTTI PROGRAMOT ERRE A LINKRE KATTINTVA OLVASHATJA EL
A női 100 méteres pillangó fináléjáról Szilágyi Liliána pár tizeddel lecsúszott, igaz, nem ez a fő száma, hanem a 200 méter. A svéd Sjöström számított favoritnak, aki a döntők első napján a 100 méteres gyorsváltó első tagjaként már úszott egy világcsúcsot. Jó formáján kívül mellette szólt, hogy ő e szám világcsúcstartója, és középdöntőben is a legjobb időt úszta. Nem is hagyott sok kétséget a vetélytársakban, ki nyeri ma a számot, úgy járt a keze, mint a cséphadaró. Amikor ötvennél megérintette a falat, még három tizeddel a világcsúcs részidején belül járt, ám a végén neki is hiányzott egy pici, pontosan 5 századmásodperc ahhoz, hogy megdöntse a világrekordot. Azért így is új világbajnoki csúcsot repesztett.
Férfi 100 méteres hátúszás középdöntői során sajnos nem volt magyar érdekeltség, izgalmat az első futamban a lengyel Polewka okozta, illetve a rajtkövén elromlott lábtartó, amelyet ki kellett cserélni. Hogy ezen múlt-e szereplése, nem tudni, mindenesetre utolsó lett. A legjobb időt a kínai Xu érte el. A női 100 mellen két nagy esélyes, az orosz Jefimova és a litván Meilutyte elkerülték egymást. A döntőben viszont összemérhetik erejüket, hiszen mindketten bejutottak a legjobb nyolcba. De hogy?! Úgy tűnt, Jefimova csak úszkál egyet, a célba érve azonban csupán 1 századdal maradt el a litván vetélytárs világcsúcsától. A litván lány második lett futamában, mert az olimpiai bajnok Lilly King végig maga mögött tartotta, sőt, a világcsúcstól ő is csak 17 századdal maradt el. Nagyszerű versenyre van kilátás ebben a számban.
A férfi 50 méteres pillangóúszás döntője egy eszeveszett száguldás. A végig vezető ukrán Govorov szájából az utolsó méteren énekelték ki a sajtot, a brit Proud nagy hajrá utáni jobb benyúlással szerezte meg az aranyat. Igazán szép napjuk lett a briteknek.
Hosszú Katinka első fellépése elmaradt a női 100 méteres hátúszás középdöntőjében, mert bár a délelőtt a második legjobb idővel jutott a legjobb tizenhat közé, nem kockáztatott, és rápihent a 200 vegyes döntőjére. A két szám között ugyanis mindössze félóra állt volna a rendelkezésére, hogy regenerálódhasson. Mint később kiderült, tökéletes volt a döntése. Távollétében a kanadai Masse számított a leginkább esélyesnek, délelőtt ő érte el a legjobb időt. Hogy mire ment volna Katinka a mezőnnyel, már sosem tudjuk meg, az viszont tény, hogy a kanadai lány csak 6 századdal úszott rosszabbat a világcsúcsnál.
Kozma Dominik hatalmas formában van, a 4×100 méteres gyorsváltó tagjaként a csapattal és első indulóként egyéniben is magyar csúcsot döntött. Kétszer egy nap! A délelőtti 200 méteres gyorsúszás selejtezőjében is jól mozgott, nem meglepő, ha nagy volt vele szemben a várakozás. Zúgott a „Ria-ria-Hungária!” Dominiknak, aki meg is hálálta a hallatlan szeretetet. Az amerikai Haasra tapadva haladt, s végül országos csúccsal, 1:45.87-es eredménnyel harmadikként ért célba, amivel a holnapi döntő részese lett. A selejtezőben úszott eredményét több mint egy másodperccel javította meg.
Hosszú Katinka egyik kedvenc száma, a 200 méteres vegyes döntője következett, nem járunk messze a valóságtól, ha azt írjuk: a közönség nagy része erre a fináléra várt egész délután. Már tegnap is jeleztük: szinte lehetetlen szavakba önteni, milyen fülsiketítő hangzavart keltenek a hazai szurkolók az uszodában, ha magyar úszó versenyez. Képzelje el az olvasó, amikor egy visszhangzó, zárt térben, ahol nagy vízfelület található (ami viszi és felerősíti a hangot), közel 15 ezer ember egyszerre sikolt torkaszakadtából, üvölt, ordít, tapsol, dobog a lábával! Ez történik minden alkalommal, ha látja a közönség, hogy jó helyen halad a magyar úszó, akkor pedig, ha csak kis sansz nyílik egy jó helyezésre, hangszála kapacitását megkettőzve buzdít. Ha valahol találó a kifejezés, hogy hangorkán, ez a hely az. Vagy inkább hangtornádó.
Hosszú Katinka pedig bőven szolgáltatott okot a folyamatos sikolycunamira. Olyan erővel úszott, hogy nem igen akadt sporttárs, aki követni tudta. Illetve egy igen, de ne szaladjunk előre! Mert a pillangón, majd háton minden legszebb álmaink szerint alakult, egy testhosszal vezette a mezőnyt Katinka. Mellen azonban a japán Ohashi már-már aggasztóan közel került a magyar lányhoz. Még ekkor is mindenki azt gondolta, gyorson úgyis lerázza üldözőit a hazai kedvenc, a japán viszont másképp gondolta. Szívósan üldözte Hosszút, s bár majd egy másodpercet kapott a végén, a frászt hozta az őrjöngő magyarokra. Katinka tehát túlesett a tűzkeresztségen, a nagy elvárás talán az elkövetkezőkben már nem nyomja annyira a vállát, és felszabadultan tud versenyezni. Addig is örüljünk, mert igazán van miért!
A fővárosra délután leszakadt vihar ellenére is hatalmas tömeg gyűlt össze a margitszigeti Hajós Alfréd uszodában, ahol női válogatottunk csapott össze Kanadával a legjobb négy közé jutásért. Az ellenfél egy mérkőzéssel többet játszott, mivel csoportjában az olaszok mögött a második helyen zárt. Az észak-amerikai csapat ki-ki meccset vívott a B csoport harmadikjával, Új-Zélanddal, bár nagy küzdelemről nem érdemes beszélni, hisz a déli féltekéről érkezett hölgyeknek nem sok esélyük volt a kanadaiak ellen (16-3).
Ettől függetlenül a kanadaiakban egy meccsel több volt már, és a csoportmérkőzések során sem mutattak valami meggyőző formát, hiszen az olaszoktól nagyon kikaptak (4-10), Kínát éppen csak megverték (9-8), míg a magyar válogatott magabiztosan verte minden csoportellenfelét. Azaz, minden a mellett szólt, hogy a mieink a mérkőzés esélyesei.
Ennek ellenére nem indult túl jól a találkozó, az első kilenc támadásunkat elrontottuk (ebből öt végződött kapufával), míg a kanadaiak első lövésükből gólt szereztek. Hogy közben nem nőtt a hátrányunk, az a kiváló védekezésünknek volt köszönhető. Így érkeztünk a negyed utolsó percéhez, amikor kettős előnybe kerültünk, de azt sem sikerült kihasználni (0-1).
Szerencsére a második negyedre megszakadt a pechszéria, Szilágyi előnyből egalizált. Ám hiába egyenlítettünk kétszer is, Eggens ugyanannyiszor lőtt a támadóidő utolsó másodpercében gólt (2-3.) Nem sikerült lenyugodnia a magyar csapatnak, előnyöket, ziccereket puskáztunk el sorra, és a kapufa is bőszen hárította a hazaiak lövéseit. Pedig a kanadaiak semmi különöset nem csináltak, sokszor csúnyán fölé vagy mellé lőtték a labdát, előnyeiket is simán levédekeztük, mégsem sikerült átlendülni a holtponton. Elől Eggenst nem tudtuk tartani, ő lőtte csapata minden gólját (4-4).
Hihetetlen, de kanadaiak ötödik gólját is ő szerezte, ahhoz azonban, hogy találata ismét vezetést is érjen az ellenfélnek, újabb sorozatos magyar hibák kellettek, a mieink egyszerűen be voltak oltva gól ellen, még emberelőnyből sem tudtak a hálóba találni. Nem akadt senki, aki vállára vette volna a csapatot, aki higgadtságával nyugalomra intette volna az együttest. Pedig a közönség megállás nélkül buzdította a lányokat, a kanadaiak pedig vígan dobálták a hazai kaputól igen tisztes távolba a labdát.
A pánik egyik játékosunkról a másikra ragadt, gondolkodásuk beszűkült, nem tudtak koncentrálni, aminek általában a kapusba püfölt labda vagy a csapattársra hárított felelősség lett a vége. Érthetetlen volt, hogy a láthatóan szerényebb képességű csapat ellen miért szenvedett a magyar válogatott (4-5).
És kezdett vészesen fogyni az idő, mi pedig továbbra is hátrányban voltunk. Sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, de minden lövésünk Gaudreault kapusban halt el. Képtelenek voltunk tisztán célozni, pedig a kanadaiak sok segítséget adtak, minden második támadásuk lövés nélkül zárult, sokszor azért, mert lejárt a támadóidejük. És ekkor bekövetkezett, amitől azért lehetett tartani, kettős előnyből növelte előnyét Kanada (4-6).
Alig több mint két perc volt hátra, körömszakadtáig védekezett az ellenfél, pestiesen szólva, feltörte a háló a hátukat. Ám hiába. Bujka kapufája jelentette a véget, a mérkőzést pedig a negyeddöntőnkre oly jellemző kép zárta: Gurisatti bombázta tiszta helyzetben a labdát a kapusba. Bekövetkezett, amit előzetesen senki nem gondolt volna: Kanada kiverte a megszámlálhatatlan helyzetet kihagyó magyar válogatottat, amely a továbbiakban az ötödik helyért folytathatja.
Magyarország-Kanada 4-6 (0-1, 4-3, 0-1, 0-1)
Hajós Alfréd uszoda: 6500 néző
Gólszerzők: Czigány 1, Takács 1, Illés 1, Szilágyi 1, illetve Eggens 5, Wright 1
Eredmények
Férfi 100 m mell
1. Adam Peaty (Nagy-Britannia(, 57.47, CR
2. Kevin Cordes (Egyesült Államok), 58.79
3. Kirill Prigoda (Oroszország), 59.05
Női 100 m pillangó
1. Sarah Sjöström (Sévdország), 55.53, CR
2. Emma McKeon (Ausztrália) 56.18
3. Kelsi Worell (Egyesült Államok), 56.37
Férfi 50 m pillangó
1. Benjamin Proud (Nagy-Britannia), 22.75
2. Nicholas Santos (Brazília), 22.79
3. Andrij Govorov (Ukrajna), 22.84
Női 200 m vegyes
1. HOSSZÚ KATINKA, 2:07.00
2. Yui Ohashi (Japán), 2:07.91
3. Madisyn Cox (Egyesült Államok), 2:09.71