Tíz éve Gaya Triana (32) soha nem hallotta azt a szót, hogy cunami. Mindez természetesen megváltozott, amikor 20 méter magas hullámok megsemmisítették családi házát Lampuukban, Aceh tartományban (az indonéziai tartomány Szumátra északi végénél helyezkedik el, fővárosa Banda Aceh a szerk.).
Épp reggelizett a családjával reggel 8 órakor, amikor a föld elkezdett mozogni.
„Gyorsan kirohantunk a házból és istenhez imádkoztunk. Öt perccel később, visszamentünk a házba, ahol minden összetört,” mondja. 15 perccel később, egy gyermek a faluból elkezdett kiabálni mindenkinek, hogy fussanak, mivel nagy hullámok közelednek. „Zavart voltam, mert nem volt eső. Hirtelen a távolban, nagy fekete hullámokat pillantottunk meg, amik [innestől] irányították a tetteinket”
Gaya és családja és más falubeliek a falu legmagasabb épületéhez futottak, egy kétszintes családi házhoz. Csodával határos módon, Gaya és 58 további ember képes volt arra, hogy menedéket találjon egy olyan halászhajón, ami a házon landolt. Sajnos, Gaya soha többet nem látta húgát újra, habár motorbiciklijét megtalálták néhány nappal később.
Bár még mindig az események hatása alatt van, a 32 éves nő jelenleg az Aceh Cunami Múzeumban dolgozik, amely naponta több mint 2000 embert fogad. A három gyermek édesanyja 2011 óta dolgozik itt.
„Soha nem tudom elfelejteni az eseményeket, még mindig az átélt trauma hatása alatt vagyok … de másrészről kötelességem megosztani tapasztalataimat és beszélni az embereknek a katasztrófáról” válaszolja a kérdésre, hogy miért dolgozik a múzeumban.
A 2004-es karácsony másnapi szökőár vagy a „smong” ahogy az acehnézek nevezik, megölt 14 országban becslések szerint 250.000 embert, ezzel a valaha volt leghalálosabb természeti katasztrófa.
Aceh nyugati partja volt a legérintettebb mind közül, becslések szerint 170,000 ember halt meg és másik félmilliót tett földönfutóvá, a hivatalos statisztikák szerint.
A rombolás óriási volt néhány helyet teljesen eltörölt. Majdnem 400 km utat és 123 hidat semmisített meg, a statisztikák szerint.
Aceh ma teljesen más. A házak és az infrastruktúra, mint az utak és az iskolák újraépültek, annak látható jele nélkül, hogy a pusztítást a szökőár okozta.
Az SM Atas 1 (SMA) Lokh Nga (nevű iskola), amely mindössze 500 m-re volt a parttól, teljesen megsemmisült, míg az iskola 700 diákjának több mint fele vesztette életét együtt a igazgatóval és 20 tanárral.
Ma magasan áll, a nem-kormányzati szervezet a Mercy Malaysia segített rekonstruálni az iskolát.
Az iskola tanára Musa (55) elfogadja a katasztrófát, mint isten akaratát, és azt mondja, hogy az élet megy tovább az acehi lakosoknak. Elvesztette mintegy 30 családtagját beleértve feleségét és a lányát.
„Ez Allah próbája volt és én elfogadom ezt” mondja, hozzátéve, hogy felesége a szeme előtt halt meg.
Amikor a tíz évvel ezelőtti cunamiról kérdezik, Musa elmondja: ” Ez nem egy évforduló, de egy emlék. Egy évforduló lehet egy születésnap. Nagyon fontos, hogy emlékezzünk a katasztrófára, így engedelmeskedünk Allah parancsainak, és távol maradunk a bűntől, „mondja.
Aceh lakosságának többsége hűséges muszlim, Aceh az egyetlen terület Indonéziában ahol a Saria (iszlám jog) él.
Sokan gondolnak úgy a szökőárra, mint egy hikmah-ra (áldásra), mert elfojtott egy 30 éves konfliktust a Szabad Aceh Mozgalom és a kormány között.
A szökőár után mindkét oldalon letették a fegyvert , amelynek végén béke-megállapodást írtak alá 2005 augusztusában.
Azrim Mirza Ramli, a Mercy Malaysia indonéziai projekt koordinátora azt mondja, hogy az átlagos hétköznapi élet sokkal könnyebbé vált mostanra Acehben.
„Most jobb, mint korábban a szökőár előtt . A katasztrófa előtt ,nem volt biztonság és emberi jogokkal is problémák voltak. Nem volt gazdasági stabilitás, ” mondja.
Tovább magyarázva elmondja, hogy nagyon sok emberrablás és gyilkosság jellemezte a konfliktusos időszakot, amelynek során becslések szerint 15000 embert öltek meg. Az emberek általában aggódtak amiatt, hogy ki kell menniük éjszaka, korlátozva ezzel a mozgásukat és a szabadságukat.
Külföldieket nem engedték be Acehba amíg a nem acehi személyazonossággal rendelkezők adatait szigorúan le nem ellenőrizték a katonai ellenőrzőpontokon.
„A szökőár elképzelhetetlen pusztítást okozott, de ez csak egyszeri volt. A konfliktus ott volt minden másodpercben. Kezdetben sok szomorúság volt, de a nép tudta, hogy isten ténylegesen megmentette őket. Öt év alatt megérezték ezt,” mondja Azrim.
Ahogy Aceh megnyílt, 14 milliárd dollárra becsülik azt a pénzt, amit ide „öntöttek”. A kormány maga több figyelmet adott Acehnak és a kereskedelemnek, amelyet tágra nyitottak.
Körbeautózva Aceh tartományt, napjainkban mindenhol viruló üzletekkel lehet találkozni. Az internet mindenhol elérhető olcsón, miközben sok hotel, étterem és kávézó nyílt mint korábban bármikor.
„Mindez nem valósulhatott volna meg, ha a cunami nem következik be” mondja Harun Keuchik Leurmek, egy arany kereskedő Banda Aceh szívében. Habár nem pusztultak el teljesen a boltok, itt megrongálódtak a víz miatt. Harun elmondása szerint, a boltok kinyitottak három hónappal később, az üzleti élet egy év múlva normalizálódott.
„Olyan volt mint egy jó ideje halott város de segítséggel úgy irányítottuk a dolgokat, hogy újra a helyes mederbe terelődjenek” mondta el.
A szökőár után 40 aranybolt volt de ma van 75 van a területen, mondja Harun aki nem mellesleg szerző Acehról szóló különféle könyvekben. „A szökőár volt a legnagyobb teszt istentől de Aceh embereinek erős hitük van” – mondja.
A nézetét visszhangoztatja Illiza Sa’aduddin Djamal Banda Aceh polgármestere, aki azt mondja, hogy a vallásukba vetett erős hit segített nekik, hogy legyőzzék a szökőár utáni viszontagságot.
Beszél arról is, hogy tervük, hogy ez egy zöld és intelligens város legyen a közeljövőben.
„Megakarjuk mutatni a világnak az még a Sariah törvényeinkkel is képesek vagyunk arra, hogy haladóak legyünk és ne legyünk visszamaradottak” – zárja szavait a polgármester.
thestar.com