Close

Kacagni a halálon!

Gergye Krisztián (fotó: Tiszeker Dániel)

Gergye Krisztián új rendezéséről, a Happy Endingről
Egy rajongott színésznőnek legnagyobb szerepéről, az életéről kell döntést hoznia: milyen legyen a darabja legvége? Daganatos beteg. A Happy Ending című darabban női sorsokat, különböző életfelfogásokat ismerhetünk meg – elgondolkoztatóan és legalább ennyire ironikusan, szellemesen. 
 
 

Anat Gov, a darab izraeli szerzőnője maga is a komoly betegség áldozata volt, műve 2011-es 
premierjét egy évvel és három hónappal élte túl. Az itthoni ősbemutató főszerepeit Hernádi Judit, 
Hegyi Barbara, Margitai Ági és Bánfalvi Eszter játsszák. Gergye Krisztián rendezővel arról beszélgettünk, mennyire kényes témát boncolgatnak.
– Bátor vállalkozás a nők rákbetegségéről színházi előadást készíteni?
– Mindenképpen merész ügy ilyen nehéz témát tárgyalni, ráadásul szórakoztató formában. Az emberek tabuként kezelnek mindenféle betegséget. A rákot és a halált még inkább. A mi darabunk ezekkel néz szembe, emberi alapkérdéseket vet fel. 
– Komoly vagy szórakoztató előadás lesz a Happy Ending?
– Orlai Tibor produkciói a minőségi szórakoztatást képviselik. A darab rendkívül elgondolkoztató, mély témával foglalkozik, ugyanakkor a humor és az önirónia ízeivel. Magam is vallom, ezek lendítik át az embereket a legnehezebb élethelyzeteken. Kacagni kell a halálon! A darab határmezsgyén mozog, eredetileg prózai művet írt a szerzőnő, aztán az izraeli bemutatóra tánc- és zenei betéteket készítettek hozzá. Mi a prózai revü műfaji meghatározást találtuk ki rá. A zene és a tánc nem közbeékelődik majd, hanem szerves részévé válik az előadásnak. 
– Hogyan találtatok rá erre a Magyarországon eddig ismeretlen darabra?
– Az előadásunk egyik producere, Dr. Kövesd Zsuzsa, valamint Mattyasovszky Bence látták az előadást Izraelben. Megfogta őket, hogy a legnehezebb témáról milyen könnyedén beszél. Elhatározták, hogy elhozzák Magyarországra. Szövetségre léptek Orlai Tiborral, aki felkért, hogy rendezzek előadást belőle. Csodálatos szereposztást állítottak össze számomra, remekül dolgozunk együtt. 
– Mit mondhatunk el az alaptörténetből úgy, hogy nem nem áruljuk el a darab végét, a happy endinget?
– Egy színésznő a a darab főszereplője, kiderül, hogy rákos, az első kemoterápiás kezelésén vesz részt. A kórházban megismerkedik három sorstársnőjével. Az előadás során arról kapunk képet, ki milyen módon dolgozza fel a betegséget. Valaki küzd ellene, valaki elfogadja. A darab felveti az önrendelkezés jogát is. Vajon túlságosan rábízzuk magunkat külső tényezőkre, átadjuk az önmagunk feletti döntést másoknak? Az egészségügy mókuskerekének, orvosoknak, vallásoknak, alternatív gyógymódoknak? Vagy megmarad önmagunk számára a döntés lehetősége? Mind a négy rákos nő különböző módon áll hozzá a betegséghez. Párbeszédeikből megismerhetjük az életüket és a szemléletüket.
– Női darab ez?
– Annyiban nevezhetjük annak, hogy négy nő főszereplője van, és hölgy a szerzője is. Én mégis emberinek nevezném, hiszen univerzális kérdéseket vet föl. Tulajdonképpen mindezek megtörténhetnének férfiakkal is. Az előadásunk egyáltalán nem ítélkezik majd arról, hogy ki milyen döntést hoz. Megmutatjuk mindenki személyiségét, igazát, ezekből a néző kiválaszthatja a neki tetszőt. Van egy csodálatos orvoskarakterünk is Fekete Ernő alakításában, aki az egészségügyi és férfimentalitást képviseli a darabban. 
– A színésznők részéről szükség van bátorságra? Nem a legszebb külsejüket vonultathatják fel ezúttal, kopaszon is láthatóak lesznek az előadásban. 
– Számukra ez egy csodálatos színészi feladat. Nem hiszem, hogy a szépelgős oldaláról akarnák megfogni a szerepüket. Nem is lehet. Egyébként minden színészi feladathoz bátornak kell lenni. A színésznők teljes erővel a színészi munkájukra koncentrálnak, arra, hogy hús-vér embereket vigyenek színre. 
– Van  legalább annyi úgynevezett nemes célotok, hogy népszerűsítsétek a szűrővizsgálatokat?
– Nem reklámfilmet készítünk, demagóg lenne, ha ezzel a szándékkal mutatnánk be a darabot. Ám azt gondolom, akik megnézik az előadásunkat, értelemszerűen elgondolkodnak majd azon, mi történne velük, ha ilyen helyzetbe kerülnének. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk halhatatlanok. Életfeladatokat kapunk, akár betegséget is. Nekünk az a célunk, hogy ne legyen tabu a rákról beszélni. Senki nem maradhat magányos ebben a témában sem, a kibeszéléssel legalább a szorongás oldható. 

– A korábbi előadásaidat, rendezéseidet, koreográfiáidat tekintve úgy tűnik, mintha neked egyébként is lenne affinitásod nehéz, meg nem beszélt dolgok felszínre hozásához.
– A problémákat nem szabad elnyomni, a kibeszélés hiánya betegségeket okoz. Felszínre kell hozni mindent. Szembesülni kell mindennel, nem csak túlszenvedni az élet problémáit, hanem lehetőleg meg is oldani azokat. Szerintem ez mindenkinek életfeladata kell, hogy legyen. Mi ezt tesszük, fantasztikus színészekkel dolgozunk együtt, minőségi és szórakoztató előadást hozunk létre. 
Remélem, a közönség is lesz olyan bátor, hogy velünk tart!
Lásd még:

Happy Ending a Szentendrei Teátrumban

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top