Az első kötet után 150 évvel jelent meg Kriza János Vadrózsák című székelyföldi népköltészeti gyűjtésének második része. A vaskos könyvet Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében mutatta be a kiadást koordináló kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság, valamint az anyagot kötetbe rendező Olosz Katalin.
Jakab Albert Zsolt, a néprajzi társaság elnöke a könyvbemutató után az MTI-nek elmondta, hogy 1863-ban jelent meg Kriza János erdélyi unitárius püspök Vadrózsák című székely népköltési gyűjteménye. A könyvön szerepelt az első kötet felirat. A sorozat további kötetei azonban Kriza János halála miatt már nem jelentek meg.
A Kriza János és gyűjtőtársai által összegyűjtött anyag több archívumban szétszórva hányódott. Ezeket Olosz Katalin marosvásárhelyi néprajzkutató gyűjtötte össze. „A második kötet az erdélyi néphagyományok alcímet kapta, és tervezzük a harmadik kötet kiadását is, amely a másfél évszázada gyűjtött meséket és mondákat tartalmazza” – tette hozzá Jakab Albert Zsolt, hangsúlyozva, „tartozunk a névadónknak azzal, hogy a gyűjtéseit felkutassuk és kiadjuk”.
Olosz Katalin, a könyv szerkesztője az MTI-nek elmondta: ismert tény volt, hogy Kriza halála után a hagyatéka Budapestre került a Kisfaludi Társaság gondnoksága alá, a Magyar Tudományos Akadémiához. Akkor úgy nézett ki, hogy azonnal ki tudnák adni a hagyatékot, de aztán megfeledkeztek róla. Az anyagnak egy kis részét 1882-ben Gyulai Pál és Arany László publikálta a Magyar Népköltési Gyűjtemény III. kötetében, és ez alapján a szakma a Kriza-hagyaték ügyét lezártnak tekintette. A publikált anyag azonban csak töredéke volt az összegyűjtöttnek.
Olosz Katalin felidézte, hogy az anyag nagyobb része csodával határos módon menekült meg a pusztulástól. Azt ismeretlen okból valamikor elfalazták az akadémia pincéjében, és az épület 1949-es renoválása alkalmával került elő. Az akadémia portása vette észre, hogy az építőmunkások kosarakkal hordják a penészes papírokat, hogy azokkal fűtsék az aszfaltolvasztó kemencét.
A szerkesztő szólt arról is, hogy Kriza János elsősorban Székelyföldön gyűjtött, hiszen ott voltak unitárius papok, tanítók, akiket bevonhatott a gyűjtésbe. A második kötet már a Székelyföldön kívüli területek gyűjtéseit is tartalmazza. „A 150 évvel ezelőtt felgyűjtött anyag egy olyan szövegállapotot rögzít, amelyet ma nem tudnánk rekonstruálni” – magyarázta a Vadrózsák második kötetének jelentőségét Olosz Katalin.
Forrás: MTI