Az énekesmadarak nem feltétlenül keresik a ragadozómadarak társaságát, és fordítva is igaz ez, amennyiben a szóban forgó énekesmadár fészekrabló. Ennek ellenére a fehérkarmú vércse és a csóka Olaszország déli részén egyfajta szövetségre lépett – fedezték fel olasz és kanadai kutatók.
Az olaszországi Palermói Egyetem és a kanadai Manitobai Egyetem kutatói arra a megállapításra jutottak Szicília szigetén, hogy a két madárfaj telepei feltűnően gyakran helyezkednek el egymás közvetlen közelében, sőt, azok vegyesen is fészkelnek – írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at).
Az együttélés túl gyakran fordul elő ahhoz, hogy véletlenről legyen szó, ezért Daniela Campobello és kollégái utánajártak, mi hasznuk származik a fegyverszünetből a madaraknak.
A kevert telepek madarainak viselkedéséből végül arra következtettek, hogy a két faj kölcsönösen biztosítja egymást a ragadozókkal szemben, és hasznot húznak szomszédaik éberségéből. Mivel mindkét madárfaj végez őr-repüléseket, az őrjáratok száma mindkettőjük számára csökken. Ugyanakkor a szülőmadaraknak kevesebb időt kell fészkük őrzésével tölteniük, és több idejük jut táplálékszerzésre. Ez mind a csókák, mind a vércsék szempontjából komoly energiamegtakarítást eredményez.
A kutatók azt kívánják a következőkben tanulmányozni, hogy az elegyes telepeken több fióka repül-e ki. Campobello egyúttal rámutatott, hogy az együttéléssel számolni kell a természetvédelmi döntések meghozatalánál. Különösen nagy jelentősége van ennek a veszélyeztetett fehérkarmú vércse számára, amelynek állománya az elmúlt 50 évben erősen megcsappant.
Forrás: http://mti.hu