Gödöllőn a Rákospatak mossa vendéglátóink keskeny, hosszú kertjének alját. Mára már nyoma sincs annak az őskáosznak, ami húsz éve fogadta őket: ki sem látszottak a nádból, gazból, bokrokból, a hét szilvafán kívül csupán a vizes élőhelyet kedvelő füzek, nyárfák, platánok magasodtak az őstermészet fölé. Feledhetetlenül szép emlékeket őriznek a kertről a felnőtt lányok, hiszen kevés gyereknek adatik meg saját, originál sziget a kötelező kellékekkel: nád, bokrok, békák, árok, mocsár, hidacska, sátor, no meg temérdek szúnyog.
Fenyõ és levendula
„Hétszilvafások”, csak így nevezték magukat vendéglátóink, mivel a terület megtisztítása után csupán ennyi haszonnövény maradt. Aztán mára azt a szomorú tapasztalatot is megszerezték, hogy a Rákospatak völgyében mindig hideg van, ha fagy jön, az náluk biztosan garázdálkodik, így gyümölcsfákból rosszul állnak. Néhány alma-, körtefa és ribizlibokor bírja csak a klímát. A középső rész erősen napsütötte, néhány almafa vet csak árnyékot. Korábban komoly veteményeskertet is gondoztak itt, de a mai szélsőséges időjárás elvette a kedvüket, ahogy sokaknak: locsolás és permetezés nélkül nem terem meg semmi. Helyén díszlik vagy tizenkét fenyőfa, egy lengyelországi nyaralás emlékeként, jó néhány évre biztosítva a család karácsonyfaigényét. A másik oldalon angolkert kialakításán fáradoznak: ha egy-egy új szerzemény nem a kívánt magasságban nő, a övetkező évben hátrébb átültetik, így lassan benépesül az e célra szánt terület. Aktuális büszkeségek a piros virágsövény és a levendulabokrok.
szöveg és fotó dr. Vérti Zsuzsanna
A teljes cikk A Mi Otthonunk októberi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!