Zárómeccs a 21 pontért a kellemesnek tetsző finn partnerrel
Ahogyan mondani szokás, az esélytelenek nyugalmával lép ma (talán utoljára) a Puskás stadion pázsitjára a magyar, valamint a finn válogatott.
Mármint a továbbjutásra esélytelenek nyugalmával. Hogy ez a kifejezés miért honosodott meg, azon lehet tűnődni, hiszen a kieső inkább ideges, mint lelkileg kiegyensúlyozott lehet, ám hagyjuk a pszichét másra, e helyütt a futballal kell foglalkozni. A labdarúgás tekintetében pedig az a lényeg: búcsúmeccs lesz ez mindkét együttes számára, hiszen egyik is, másik is úgy fejezi be a selejtezőket, hogy nem vehet részt a jövő évi Európa-bajnokságon.
Itthon a szereplést illetően megoszlanak a vélemények. Vannak, akik az immár negyedszázados, keserves időszak folytatását látják az Eb szempontjából valóban semmit sem érő harmadik helyben, és annyiban vitathatatlan az álláspontjuk, hogy ugyanúgy a kiselejtezettek között található a magyar csapat, mint huszonöt éve mindig. Mások viszont azzal érvelnek: a csapat eddig tizennyolc pontot szerzett, és abból ma lehet huszonegy is, tehát a fejlődés nyilvánvaló. Egyes orgánumok odáig mennek, hogy valóságos diadalmenetként aposztrofálják a kvalifikációs szakasz magyar útját, ez azonban nyilvánvaló túlzás, ellenben beleillik az itthoni labdarúgás – meg annak értékelése – gyakorlatába, amelynek általános jellemzője az elrugaszkodás a valóságtól.
Kétségtelen: a válogatottnak sok pontja van.
De nem elég.
Hogy aztán lehet-e a jövőben huszonegy pontot remélni, az rejtély, már csak azért is, mert ennyiben ezúttal sem bízott szinte senki. Utóbb derülhet csak ki: a mélyből tényleg magasabbra emelkedett-e a nemzeti együttes, vagy a mostani széria eddigi hat – és ma estétől talán hét – győzelme kivételes eredmény-e? (Függetlenül attól, hogy a nemzetközi piacon ezért nem kapni semmit sem.)
A kérdésre kizárólag az újabb selejtezősorozat adhat választ, az azonban messze van, ma este még – változatlanul – az elköszönés idejét éljük. A csapat olyan mérkőzést játszik, amely csak a nevében tétre menő találkozó, igazából nem több barátságos meccsnél. Az ellenfél küzdőképes ugyan, de kellemes partner, mert technikailag erősen fogyatékos, azaz csalódást keltene, ha nem sikerülne felülmúlni.
Az örök zengedezők persze ünnepre készülnek. Nekik hiába ajánlaná bárki józanul, hogy olvassanak el néhány kritikus írást azokból az időkből, amelyekben a kijutás az Ebre vagy a vb-re még természetes volt, és extraklasszisokat bíráltak, amiért nem kerültek a négy közé vagy a döntőbe. Akkor még a bronzérem sem csillogott szépen.
Ma a selejtezők harmadik helye is fényezve van.
MAGYARORSZÁG FINNORSZÁG
Eb-selejtező, Puskás Ferenc stadion, 20 (tv: m1, Sport1). Jv.: Undiano Mallenco (spanyol).
Magyarország: Király (83-szoros válogatott) – Varga (8), Korcsmár (3), Juhász (66), Vanczák (57) – Koman (15), Sándor (6), Hajnal (43), Elek (14) – Szabics (25), Priskin (35).
Finnország: Hradecky (7) – Raitala (9), Toivio (7), Moisander (23), Arkivuo (12) – Hämäläinen (15), Ring (4), Roman Eremenko (39), Sparv (16), Väyrinen (55) – Pukki (7) vagy Forssell (79).
www.nol.hu/Hegyi Iván