Jellemző, hogy egyre nagyobb terekben szeretnénk lakni, a család bővülésével, a háztartás dolgainak felhalmozódásával nő a helyigényünk. Hogy a folyamat megforduljon, és a korábbi nagyvonalú lakás kialakítása helyett kisebb otthon tervezésére szánnák el magukat a tulajdonosok, arra már sokkal kevesebb a példa. Pedig a magyarázat egyszerű: az ésszerű, élhető alapterületen sokkal könnyebb a térszervezés, és otthonosabb a végeredmény.
A nappali egyik érdekessége a dekorkővel burkolt falszakasz és a közlekedő mentén végigfutó alacsony dobogó, amelybe a falat megvilágító spotlámpákat süllyesztettek. Ezzel korrigálták az emeletre vezető lépcső első fokának falsíkon túli végződését.
Többek között ez alapozta meg a fiatal, kétgyerekes házaspár döntését, amikor előző, Budapest környéki lakóparki otthonuk eladása mellett döntöttek, majd a főváros XVI. kerületében építési telek keresésébe kezdtek. „Meglehetősen nagynak bizonyult négyünknek a több mint kétszáz négyzetméter hasznos alapterület, a gyerekek mellett nem volt egyszerű a mindennapos takarítás sem” – sorolja Emese, a feleség a váltás okait.
„Az is fontos szempont volt, hogy a költözéssel közelebb kerüljünk a gyerekek óvodájához.” A kerületre Emese gyerekkorának színhelye miatt esett a választás, ám kilencszáz négyzetméternél kisebb, eladósorban lévő földterületet itt sem találtak. Miután biztosak voltak elhatározásukban, hogy csakis valós igényeikhez mérten alakítják ki új életterüket, a megoldást egy ikerház építése jelentette, amelynek egyik felét szerkezetkészen eladhatják.
A tervezéssel megbízott építészek lebeszélték őket a mediterrán stílusról, és nem is bánták meg, hogy a fél évig tartó folyamat végén egy modern formavilágú házról született tervrajz.
A végeredmény maximálisan figyelembe vette a tulajdonosok elvárásait a ház tájolása, a holtterek minimalizálása, a medencés, intim udvarrész kialakítása kapcsán is. A munkálatok – amelyeket generálkivitelező hiányában, műszaki vezető közreműködésével Zoltán, a férj fogott össze – majd’ egy év alatt fejeződtek be.
A házzal kapcsolatos feladatok problémamentes menedzselése miatt eleinte nem is gondoltak lakberendező megkeresésére.
A lakás már szerkezetkész állapotban volt, amikor az interneten színek és ötletek után kutató Emese rátalált Néder Melinda lakberendező oldalára.
Az ott látott munkái nyomán kérték fel a további feladatokra, de meglehetősen szoros határidővel. Az ütemtervek tartását megkönnyítette, hogy Melinda és a tulajdonosok elképzelése közel állt egymáshoz, a házaspár rábízta magát a színek, berendezés megválasztásában is, így Hujber-Nagy Aletta társtervezővel rohamtempóban kezdődött meg a tervek elkészítése.
A lakás hangulatát a lakberendező által ajánlott bordó és vajszínek határozzák meg, wenge bútorokkal, néhol fehér elemekkel kiegészítve. A földszinti, közvetlen kertkapcsolatos rész világos kerámialapot kapott, az emeleti rész pedig wenge színű parkettát.
A cikk folytatása az A Mi Otthonunk Magazinban olvasható. Keresse az újságárusoknál!