„Hát ez a pokol! Sose hittem volna… Emlékezzetek csak: kén, máglya, rostély… Ó, micsoda tréfa! Nincs szükség rostélyokra, a Pokol – az a Többiek.”
Három idegen – maguk sem tudják, hogyan – egy zárt szobában találják magukat, és lassan rájönnek, hogy ki nem állhatják egymást. Az izgalmas, filozófiai problémákat érintő darabban az igazi kérdés az, hogy ki vagy mi a legnagyobb ellenségünk? A magány, a másik ember vagy épp önmagunk? A szereplők egymás vallatójává, bírájává és tükrévé válnak egyszerre.
VÖRÖSMARTY SZÍNHÁZ – STÚDIÓSZÍNPAD
Bemutató: 2011. február 12. (szombat), 19:00
Jean-Paul Sartre:
Zárt tárgyalás
dráma egy felvonásban
Fordította: Hegedűs Zoltán
Inès…………………………SZALAY MARIANNA
Estelle…………………ULLMANN MÓNIKA
Garcin……………………BUCH TIBOR
Pincér……………………KELLER JÁNOS
Díszlettervező: ROMVÁRI GERGELY
Jelmeztervező: ROMÁNYI NÓRA
Súgó: SZARVAS ÉVA
Ügyelő-Rendezőasszisztens: VASS JÁNOS PÁL
RENDEZŐ: HARANGI MÁRIA
Villámbeszélgetés a rendezővel
Bírósági hasonlattal élve három bűnös áll a vádlottak padján, s a másik kettő – mint bíró vagy esküdt – előtt vall az életéről. A bűnösök csak lassan fogadják el, hogy a pokolból nincs visszatérés („Mit nem adnék érte, ha csak egyszer visszatérhetnék a földre…”), s az életük és bűnük vállalásának, valamint az őszinte számadás súlyát is csak vonakodva vállalják. Harangi Mária rendező szerint Sartre műve tele van kegyetlen igazsággal, s tükörbe nézni bizony sokszor nagyon nehéz. A három szereplő egymás hóhérává válik a pokolban, az örökkévalóságig kínozzák egymást – a parabola nyilvánvaló: ugyanezt műveljük mi is magunkkal és egymással az életben. A társadalmi lét, az együttélés nehézségei, klasszikus háromszöghelyzetek, emberi játszmák elevenednek meg a színpadon.
De azért azt mondogatom magamnak, hogy nem lehet ennyire szörnyű az élet! Bízom benne, mindez inkább elrettentés, figyelmeztetés, hogy mi ne így csináljuk!