Ha nem vagyunk edzettek, gyakran érzünk szúró fájdalmat intenzív mozgás közben, de mi ennek az oka?
Bizonyára mindenki tapasztalta már azt a kellemetlen szúrást az oldalában. Nos, ennek okairól az orvostudományon belül is megoszlanak a vélemények. Amikor futni kezdünk, vegetatív idegrendszerünk érzékeli, hogy az egyes szervek energiaellátását meg kell változtatnia. Ekkor életbe lép egyfajta vészreakció, ami evolúciós örökségünk. Lényege, hogy amikor veszélyesnek ítél meg egy adott szituációt szervezetünk energiaellátása úgy alakul át, hogy a meneküléshez vagy küzdelemhez szükséges szervek erőteljesebben, egyéb létfenntartó mechanizmusai viszont kevésbé működjenek. A vegetatív idegrendszernek két része van: a szimpatikus és paraszimpatikus. Az előbbi felelős az izgalmi állapotokért, ha ennek működése kerül túlsúlyba, szaporábbá válik a légzés, a szívverés, fokozódik az izmok vérellátása, és háttérbe szorulnak a paraszimpatikus, nyugalmi funkciók, azaz az emésztés, a nemi működés, valamint az energiaraktározás. Bár a sportolás nem vészhelyzet, szervezetünk mégis úgy reagál, mintha az volna.
Aktiválódik a szimpatikus idegrendszer, és beindulnak a fent írt folyamatok. Ahhoz, hogy az izmok vérellátása bőséges legyen, a szervezetnek más területeken kell visszaszorítania a keringést. Futás során többek között az emésztés rovására valósul meg ez az átrendeződés. Ilyenkor a gyomor és a belek erei összeszűkülnek, és csökken a bélfalakhoz jutó vér mennyisége. Ez által nagymértékben csökken a belek mozgása, illetve a salakanyagok továbbjuttatása. A vastagbélben lévő gázok a bélmozgás hiánya és a futással járó ritmikus mozgás miatt felfelé szállnak, és leggyakrabban baloldalon, a vízszintes és leszálló vastagbél határán akadnak el. Tehát a bélfalak megfeszülése okozza azt a bizonyos szúró fájdalmat, ami sok esetben el is veszi az ember kedvét a további mozgástól. Azonban ez idővel megszűnik, ha fokozatosan szoktatjuk hozzá magunkat az edzéshez, és persze nem adjuk fel már az elején.