Az első mindig emlékezetes. Különleges. Érdekes. Figyelemfelkeltő. Egyedi. Elsőnek lenni annyit jelent, mint örökre beírni magunkat a „nagy könyv” lapjaira. Cseh László többszörös Európa-bajnok úszónk nem először ír történelmet. A férfi 200 méteres vegyesúszás döntőjében ugyanis tovább írta saját sikertörténetét azzal, hogy a jóvoltából megszületett a magyar csapat első aranyérme a margitszigeti Úszó Európa-bajnokságon.
Ahhoz képest, hogy a kétszázas táv csak olyan „bemelegítő szám Laci számára nem is rossz ez az eredmény. Fő száma ugyanis a 400 méter. Igaz minden világversenyen rajthoz áll a 200 méteres vegyesúszó számban is. Eddig még nem okozott csalódást kétszázon sem, hisz ezen a távon is akad szép számmal „színesfém” Laci dicsőségvitrinjében. Egy olimpiai, plusz két világbajnoki ezüst plusz egy világbajnoki bronz és hogy az egyenletet még véletlenül se lehessen könnyen kiszámolni, adjunk hozzá mondjuk három Európa-bajnoki aranyérmet. Az évek során ennyi medáliát gyűjtött össze Cseh Laci a „gyengébbik” számában. Ja, és a rövidpályás EB aranyakat még számításba sem vettük…
Azért a versenyről is ejtsünk pár szót. A hangulat mint mindig, most is tízes közelében járt a Széchy Tamás uszoda lelátóján. Közel 10 ezer szurkoló üvöltötte egy emberként úgy este hat körül a: „Hajrá Laci!” majd a „Szép volt Laci!” rigmust. Sőt a drukkerek egy óriási transzparenssel köszöntötték idei első aranyérmesünket, aki nem mellesleg a 2006-os hazai rendezésű kontinensviadalon is első és egyetlen „aranyhalunk” volt. Négy éve a 200 után a 400 méteres vegyesúszás fináléját is megnyerte, így akkor a magyar csapat két aranyéremmel zárta az EB-t. Az úszók közül sokan kicserélődtek, de egy valami megmaradt: a buzdítás. Az elnyűhetetlen magyar szurkolókat nem tántoríthatja el semmi. Legyen szakadó eső, mint négy éve, vagy tikkasztó hőség mint most, a szurkolókra nem lehet panasz. A drukkerek repertoárja kimeríthetetlen: kereplők, magyar zászlók, dobok, sípok, már csak a nádi hegedűk hiányoztak a kezekből…