Ring Magazin

Vasárnap, 2019. Március 24.
Szöveg mérete
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap Magyar Glóbusz
ARCVONÁSOK

A Tekintetes Szerkesztő Úr

A Tekintetes Szerkesztő Úr

Napra húsz éve jelent meg ez az írás az akkori Napi Magyarország című napilapban. Az ünnep előtt 2019. március 13-án ezzel a cikkel szeretnénk tisztelegni Kossuth Lajos emléke előtt, megidézve azokat a kevéssé ismert történéseket, amelyek a Szerkesztő Úr és egy kis Budakörnyéki település néhány esztendejét összekapcsolták.

Tinnye lélekszáma ez a Budai-hegység és a Pilis lábánál megbúvó apró falu, amely túlélte a török hódoltságot, a múlt század közepén rövid időre kiemelkedett a hozzá hasonló települések sorából. Politikusok, újságírók, közéleti férfiak találkoztak a tekintetes szerkesztő úr, Kossuth Lajos tinnyei kúriájában. Kossuth itt vett birtokot, hogy képviselőnek jelöltethesse magát a rendi országgyűlésbe.

Magázta a cselédeket, kalapot emelt előttük
A kiegyezés után meginduló kapitalizálódás fokozatosan eljelentéktelenítette a kis- és középbirtokosokból álló erős nemesi társadalmú községet, s bár még a második világháborút követően is országos állat- és kirakodóvásár tartási joga volt, a település megakadt a fejlődésben. Az erőszakos kollektivizálást követően megfosztották önálló közigazgatásától: a tanács Piliscsabáról irányított, az egyesített téesz központja Tök községben volt. A hetvenes években, a nagy falusorvasztás időszakában évente egy alkalommal, március 15-én Tinnve megint fontossá válhatott.
A Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetői úgy vélték, hogy ebben a kicsiny faluban is nekik kell elmagyarázniuk, mi fán terem a mindennapok forradalmisága. Rendőri erőket felvonultatva, persze. A hatalom másnap természetesen elfeledkezett az esemény színhelyéről, és mindent megtett annak érdekében, hogy Tinnye végleg szerep nélküli faluvá váljon. Az illetékesek minden igyekezete ellenére a község megérte a rendszerváltozást, visszaállította önkormányzatát. Az 1994-es választások előtt a Mérleg utcában valakinek eszébe jutott, milyen jól venné ki magát, ha frontemberük - a későbbi belügyminiszter -koszorúzás előtt jól lehordaná a kormány sajtópolitikáját a tinnyei Kossuth Lajos Művelődési Házban. A madarasok azóta nemigen citálják Kossuthot errefelé, s valószínűleg azt is elfelejtették, hogy Tinnye nevű falu Magyarországon egyáltalán létezik. Az emlékezés dolga - mint a történelemben gyakorta - most is az itteni népé. Múltjuk megbecsülése másfél évszázadon át adott tartást a tinnyeieknek.
A hiedelem úgy tartja, hogy Kossuth a telke alatti alagúton át menekült a pandúrok elől a közeli dombokra. A történetből valószínűleg annyi igaz, hogy a titkos megbeszélések közül néhánynak ez a pince volt a színhelye.

Szőlőt, szederfát ültetett
Kossuth 1842-ben vásárolta meg a tinnyei házat és a hozzá tartozó 60 holdas birtokot, amelynek nagyobbik része az únyi határban feküdt - mondja Tóth Jánosné, akinek féltve őrzött kincse a Kossuth Lajos által egykori tinnyei jobbágyára, Csankó Jánosra hagyományozott gyertyatartó. Eszter asszony magán múzeumát sokan felkeresik külföldről is, és nemcsak a tárgyak miatt. Az évek során szenvedélyes Kossuth-kutatóvá vált tanárnőtől tudós emberek is sok érdekességet hallhatnak a magyar forradalom és szabadságharc vezérének Tinnyén töltött éveiről.
A kert közepén filagória állt. Kerek asztal volt benne, az asztal körül hét szék, a székeken mindig könyvek, az asztalon papír. Itt írta cikkeit a Pesti Hírlap számára. Nyáron ez volt Kossuth kedvenc tartózkodási helye, itt fogadta hírneves vendégeit. A nóta sorai, melyek szerint „Megírja ő a levelet, egy ragyogó csillag mellett", Tinnyén keletkeztek a kerti lakban éjszaka is dolgozgató Kossuthról - állítja Tóth Jánosné. A gazdasággal főként Kossuth felesége és édesanyja foglalkozott, de ő maga is ültetett szőlőt, szederfát. Feljegyezték, hogy Kossuth magázta a cselédeket, kalapot emelt előttük, eljárt panaszos ügyeikben.

Példát mutatott kortársainak

A jobbágyfelszabadításról szóló tervezetét hagyomány szerint Vásárhelyi Sámuel tinnyei birtokosnak olvasta fel. Kossuth Pest és Esztergom vármegyékhez 1845-ben levelet írt, hogy birtoka után adózni kíván, tanúságot téve egyben arról, hogy a politikus, a publicista és a gazdálkodó egyképpen érez, gondolkodj és cselekszik. Íme az Esztergomi Állami Levéltárban őrzött folyamodvány néhány mondata:
„Azoknak sorába tartozom, kik rendíthetetlenül meg vannak győződve hogy a közös haza közterheinek minden rendű s osztályzatú honpolgárok általi arányos együtt viselése nélkül nemzetünk eldarabolt töredékeinek egybeforrasztása/hazánk boldogságának eszközlése lehetetlen. De arról is meg vagyok győződve, hogy mostani adórendszerünk, miszerint t.i. mi nemesek, kik hazánk legtöbb javait, az alkotmány jó voltát pedig csaknem egyedül élvezzük, a közterheket mégis nemcsak főképpen vagy egyedül nem viseljük, de sőt azoknak viselésében még csak a legkisebb részt sem veszünk, az igazsággal egyáltalában meg nem egyezik. Legforróbb óhajtásom volna tehát, hogy a közterhekben személyem és birtokom utáni részesülésre nemes társaimmal egyetemben törvény kötelezzen" - mutat példát kortársai számára ezúttal is a földbirtokos.

A magányt és a gyógyulást kereste Kossuth Lajos, amikor Tinnyére jött, mégis a reformmozgalom és az ellenzék központja lett a tinnyei ház. Különösen Wesselényivel tartotta a kapcsolatot, aki nemcsak levelet küldött ide, de lovakat is, amelyek az Ali, Alpán, Krespán, Tulipán nevekre hallgattak – mondja Tóth Jánosné, miközben egy egész szekrényt megtöltő, Kossuthtal foglalkozó könyveit böngésszük.
Orvosának javaslatára Kossuth naponta tett hosszabb sétát az erdős, jó levegőjű környéken, a börtön óta beteg tüdejének fokozatos erősítése céljából. A festői szépségű Garancs-tavat Vásárhelyi Pállal vizsgáltatta meg, s gyógyfürdőt akart létesíteni. Kossuth tinnyei tartózkodása idején szervezte a Védegyletet, az első ipari kiállítást, a fiume-vukovári vasút építését. Amikor vállalkozása, a Védegylet megbukott, kénytelen volt tinnyei birtokát eladni és elköltözni. Házát Sántha István vette meg, s az a Sántha Péter örökölte, akit 1848 nyarán választottak nemzetőr századossá, s aki októberben már a Zomboron szerveződő 31. honvéd zászlóaljnál szolgált, januárban pedig a felső-tiszai hadtestben harcolt, s csak 1849. szeptember 7-én tette le a fegyvert, a péterváradi várőrségnél.
Kossuth Lajos pályáján belül e kis pilisi falu örökre a hírlapírás jelképe marad. Innen járt be Landerer Lajoshoz a Pesti Hírlapot szerkeszteni, és ide vonult vissza, amikor leváltották szerkesztői posztjáról. Aki itt, e megsemmisült kis filagóriában írt és dolgozott, a magyar vezércikket, a modern magyar újságírást, az írói elkötelezettséget teremtette meg.

Kalapot emeltek
Szabad György írja Kossuth politikai pályája című könyvében: „... kis tinnyei gazdaságában, amit szerkesztői jövedelméből és kölcsönökből vett... a szállásán rendezett Lajos-napi vacsorára nemcsak a reformellenzék kitűnőségeit hívta meg, élükön Deák Ferenccel, elsőszülött fia keresztapjával, hanem többek között a nyomdavezetőt, a korrektort, sőt a négy szedőt is."
Ezen a mostani március 15-én egyébként Szabad György, az első szabad választás utáni parlament elnöke beszél majd Tinnyén Kossuth politikai pályájáról. A tanár úr 1994-ben megjelent, Kossuth Lajos üzenetei című összeállítását lapozva megakad a szemem Kossuth 1849. április 14-i, a Függetlenségi nyilatkozatot előterjesztő beszédének sorain: „... rólunk nélkülünk senki ne intézkedjék, hanem szavunk legyen azon kapcsolatnak a kérdésében, mely köztünk és a civilisait Európa többi népei között feláll, s melyet a jognak, méltányosságnak és barátságos békének alapján a civilisátio előmozdításával összekötve fenntartani legforróbban óhajtunk."

A már száműzetésben papírra vetett gondolatok időszerűségéhez sem fér kétség:
„A magyar nemzet nem vesződött belső reformjaiban a socialisták, communisták s azon mások theoriáival, kiket a hatalmasok anarchistáknak szeretnek nevezni... Legvéresebb harczaink közepette hazámban nagyobb volt a rend, nagyobb a személy- és vagyonbéli biztonság, mint minővel a »rend-csináló« Ausztria még e perczben is dicsekedhetik..."
Pest vármegye tisztikara 1867-ben - Szokoly Viktor kezdeményezésére -gyűjtést rendezett, a befolyt összegből 1883-ban, Kossuth születésnapján emelték a ma is látható emlékoszlopot.
A régiek még kalapot emeltek, amikor a tekintetes Kossuth Lajos szerkesztő úr háza előtt elmentek. A nép valóban rajongott érte. Emlékét ma is sokan ünneplik március idusán az itt született vagy ide költözött tinnyeiek közül. Ők tudják a legjobban, a múltjukat féltő, hagyományaikra büszke kis falu lakói, hogy miért. A körülmény, hogy az ország történelmének olyan kiválósága, mint Kossuth Lajos lakott elődeik szomszédságában, máig hat érzelmeikre.

Valkó Béla
Fotó: Tóth Eszter
Napi Magyarország 1999. március 13.

 
MAGYAR GLÓBUSZ

Prága 16: Cseh karácsonyi tradíciók és babonák II. rész

Prága 16: Cseh karácsonyi tradíciók és babonák II. rész

Miután az előző részben megismerkedtünk a decemberi cseh tradíciókkal, a második cikk  a karácsonyi ételeket, valamint az étkez&e...

MAGYAR GLÓBUSZ

Prága 15: Cseh karácsonyi tradíciók és babonák

Prága 15: Cseh karácsonyi tradíciók és babonák

Mint azt egy korábbi írásban is említettem, cseh nyelvórára járok, és néhány héttel ezelőtt a december körny&eacu...

MAGYAR GLÓBUSZ

Vannak pillanatok, amikor kötelező a haza és a nemzet mellé állni

Vannak pillanatok, amikor kötelező a haza és a nemzet mellé állni

A magyar '56 arra tanít, hogy vannak pillanatok, amikor a hazát kell minden elé helyezni, amikor nem lehetséges ideológia mentén jobbra vagy balra &aacut...

MAGYAR GLÓBUSZ

Az államalapítást ünnepelték

Az államalapítást ünnepelték

A hőség ellenére sokan vettek részt az állami és a helyi ünnepi programokon augusztus 20-án. Országszerte és a határokon t&uacu...

MAGYAR GLÓBUSZ

Felvidékre utaznak a magyar múzeumok

Felvidékre utaznak a magyar múzeumok

A 2017 márciusában indult Mozaik Múzeumtúra iskolai edukációs programsorozat 14 magyarországi állomást követően június 2...

KITEKINTŐ

Sikeres volt a IV. Nemzetközi Természetfilm Fesztivál

Sikeres volt a IV. Nemzetközi Természetfilm Fesztivál

Megközelítőleg százezren vettek részt a 2018. május 25-27. között immár negyedik alkalommal megrendezett, 3 napos gödöllői Nemzetkö...

SZERVEZETEK

Potápi Árpád: haza kell csalogatni a Nyugat-Európába távozott fiatalokat

Potápi Árpád: haza kell csalogatni a Nyugat-Európába távozott fiatalokat

A Nyugat-Európába kivándorolt magyar fiatalok hazacsalogatását említette egyik legfontosabb feladatként Potápi Árpád Já...

KITEKINTŐ

Erdélyi borkalauz

Erdélyi borkalauz

Tizenhárom erdélyi borvidéket, szőlőfajtákat, valamint tizenegy erdélyi borászatot és pincészetet gyűjt össze a Kárpát-m...

MAGYAR GLÓBUSZ

A cseh vendéglátásról (Prága 14.)

A cseh vendéglátásról (Prága 14.)

Csehországgal foglalkozó útikönyvekben olvastam, hogy a vendéglátás terén rendkívül nyitottak és kedvesek a csehek, sz&iac...

MAGYAR GLÓBUSZ

Az ünneplés méltósága

Az ünneplés méltósága

Az ünnep méltósága megkívánja, hogy méltósággal ünnepeljük. Mint a rendszerváltás hajnalán, 1989-ben. S...

Oldal 1 / 162

Megjelent A Mi Otthonunk márciusi száma

amiocimlap 2019marc 

Bővebben az Otthon rovatban

Média a médiában

02.ecs.mediacimlap02.fz.mediaringor ring01.kg.media01.orkeny.media04.mzmedia

A sajtót, a nyilvánosságot és a valódi sajtót egyre inkább háttérbe szorító közösségi platformokat vettük nagyító alá összeállításunkban. Mi a hír, mi a vélemény és hol szentség, azaz a hitelesség. Hihetünk-e még a médiának? Kinek, minek, hogyan, miért, mikor? Az újságnak, a tévének, a világhálónak, a közösségi oldalaknak? Erre kerestük a választ. A fotókra kattintva tallózhatnak cikkeink között.

Hányan olvasnak bennünket?

Oldalainkat 63 vendég böngészi

bav logo kicsi banner