Ring Magazin

Csütörtök, 2019. Június 20.
Szöveg mérete
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap Kultúra
KULTÚRA

A táncházmozgalom prímása

A táncházmozgalom prímása

Halmos Béla 1946. június 4-én, a Trianoni békeszerződés évfordulóján született Szombathelyen – saját megfogalmazásában nem véletlen egybeesésből, hanem, hogy a Trianon által szétszabdalt magyar nemzetet összehegedülje.

1969-ben fordult figyelme a népzene felé, amikor egy aquincumi nemzetközi diáktáborban ráébredt, hogy a környező országokból érkező egyetemistákkal ellentétben a magyarok nem ismerték saját népdalaikat.
A doktori címet 1987-ben Ádám István „Icsán" és bandája – egy széki zenekar monográfiája című dolgozatával szerezte meg
Munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az UNESCO 2011 novemberében felvette a táncház módszert a szellemi kulturális örökségek listájára, azon belül a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe. Halmos Bélával a 20 éves táncházmogalom évfordulóján 1992. június elején beszélgettünk az EMKE-ben.

Amikor 1980. augusztus 28-án Ádám István elment az élők sorából, egy román ember azt mondta volt: „Meghalt a tempó Széken, meghalt a muzsika. Szék, de talán az egész Erdély legcsillogóbb tehetségű falusi muzsikusa sírba szálltának híre akkor Magyarországon nem igen számított, mint ahogy ma sem számítana sajtóeseménynek. Budapesti ismerősei közül is csak néhányan kísérték ki a mestert a temetőbe, hogy megadják neki a végtisztességet: a tanítvány, Halmos Béla muzsikáljon néki a legeslegutolsó útján.
Manapság, amikor minden vendéglőt, kocsmát, presszót, fürdőhelyet , nyaralót, otthont, áruházat, iskolát elönt a popzene, divatosan szólva nem túl piackonform riportot készíteni arról, hogy húsz évvel ezelőtt , 1972. május 6-án rendezték meg (széki mintára) az első magyarországi táncházat a fővárosban. A Kodály-módszer születésének földjén ugyanis sokak szemében változatlanul szemétre söprendő a népi muzsika. Az idegenkedést valószínűleg nemcsak a népi jelleg okozta, hanem a magyar jelző is.
Pedig hát - ahogy Halmos a Zöld övezete című kulturális –ökológiai és önismereti első számában is írja – a táncház (kifejezve nemcsak a magyarság, hanem az egész emberiség számára szükséges, természetes életérzést, modern életfilozófiát) világszerte példaként szolgál(hat) az eltűnőfélben lévő nagy ki tudja, mivé átalakuló, hagyományos kultúrák megfelelő a jövőben is alkalmazható elemeinek tovább éltetésére. Ilyen felfogásban hozzájárulhat az örökölt nemzeti hagyományok és a formálódó egyetemes világkultúra között ma még fennálló feszültségek oldásához és egy működőképes kapcsolatrendszer kiépítéséhez. Ez nem elméleti föltevés, hanem a táncházmozgalom két évtizedes gyakorlatából származó hazai és külföldi tapasztalatok és visszajelzések összegzése.
Vajon tudunk-e valamit is kezdeni ezekkel a tapasztalatokkal 1992-ben, s ezzel a mozgalommal is persze, aminek kezdeteinél ott találunk egy fiatal építészt, akit történetesen ugyancsak Halmos Bélának hívnak? Számos szakértő ugyanis azt állítja: a táncház ügye válságban van, és a mozgalom, amely - a politikai nyomás ellenére – a 70-es években oly ígéretesnek látszott, sokat veszített vonzerejéből.
Ami a politikai nyomást illeti, erről nekem mindig az jut eszembe, hogy vajon mi lenne a sarjadó hóvirágból, ha február elején nem kellene a hideg a fagy és a hó kihívásait komolyan venni? - kérdi Halmos, a 46 éves muzsikus.
Ma is úgy vélem, az akadályok, szorítások a minőségnek dolgoztak, ugyanolyan csöndességgel, mint amilyennel annak idején az Erdélyt járó amatőr gyűjtők bajkeverő lelkesedését hűtögették Romániában a hírhedett szálláskorlátozó rendeletek kihirdetése után.
-Mi kellett ahhoz, hogy valaki az ígéretes építészi pályát odahagyja 1970-ben, friss diplomával a zsebében, egy bizonytalan státus, a magyar népzene hívatásos művelése érdekében ?
- Az 1969-es év hozta meg. Évfolyamtársammal, Sebő Ferenccel együtt jelentkeztünk a Röpülj páva dalversenyre, amin – eléggé „eredeti” módon - gitárkísérettel előadott népdalokkal szerepeltünk. A megoldás eleve nem hozhatott sikert számunkra, de az esemény fogadtatása valamit nyilvánvalóvá tett előttünk: megjelent a népművészet újrafelfedezésének, - értelmezésének társadalmi igénye. Az akkor a mi fülünknek egzotikusnak tűnő eredeti népzene ismertetésében kiemelkedő szerepe volt Martin Györgynek, Kallós Zoltánnak, Sárosi Bálint rádióelőadásainak, illetve a Vargyas Lajos vezette Népzenekutató Csoportnak. Az említett körülmények - s hogy a hivatásos zenészek elzárkóztak ennek a zenének az interpretálástól - meggyőztek arról, ha más nem hajlandó rá, akkor egy építésznek kell megtanulnia széki muzsikát játszani.
-Mikor találkoztál először Ádám Istvánnal?
-Még 1972. karácsonyán. Nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, hogy ezzel az emberrel kapcsolatba kerültem, aki életében meghagyta a fiainak, hogy fogadjanak testvérükké. hogy ugyan egy cigányul, magyarul, románul és „zenéül” is írástudatlan muzsikust, de igazi alkotóművészt tekinthettem mesteremnek. S ha akarod muzsikásapámnak
- Valószínűleg sokan megkérdezték tőled, hogy te, aki modern aranyásóként Erdélyben kincsre leltél, miért adtad ki azt a kezedből? Azzal ugyanis, hogy oktatni kezdted, amit ott tanultál, létrehoztad a saját konkurenciádat.
-Zenésztársaimmal több száz hazai és külföldi zenészt tanítottunk meg a táncházi muzsika művelésére. Egyebek között ennek köszönhető, hogy ma száz táncházi együttes működik nálunk, valamint a környező országokban, Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában. Örülök ennek a „konkurenciának”.
- Talán mégsem ilyen eszményi a kép, hiszem 1978. után, amikor felhagytál az előadóművészettel, egyszer csak az építési pályán találtak azok, akik figyelemmel kísérték sorsodat.
- Nagyon összetett és bonyolult kérdések ezek. Tény, hogy a 70-es évek végén, nyolcvanas évek elején elkezdődött a szakmában egy pozícióharc, amiben azonban nem akartam részt venni. Az építészi pálya viszont lehetővé tette a kellő távolságtartást. Mindazonáltal az 1991. decemberéig tartó időszakban adatott meg számomra, hogy tudományos fokozatot szerezzek, és három éves aspirantúra után kandidátusként is részese lehessek a korszerű népzenei kutatásnak . Az idén februártól az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Magyar Művelődési Intézetben kaptam állást. Ám az évek sorén összegyűjtött anyag korábbi munkahelyemen az Zenetudományi Intézetben lelhető föl, ahol viszont a hangszeres népzene egy ideje kiesik az intézet tevékenységi köréből.
Terveid?
Szeretnék normálisan élni. Ha például Hollandiában születek, és ott a népzenei mozgalom egyik vezetőjévé válok, biztosan megengedhetem magamnak, hogy egy évben egyszer elmenjek a családommal együtt hosszabb időre valahová, hogy együtt legyünk, és csak magunkkal törődjünk. De hát erre nem futja, s mivel sem az elveimből, sem az addigi gyakorlatomból nem akarok engedni, a család bánja a hivatásomat. Nézd! Két felnőtt lánnyal s a feleségemmel lakunk egy kétszobás lakásban. Dolgozni, pihenni ilyen föltételek között elég nehéz…

Valkó Béla

Halmos Béla 67 éves korában, 2013. július 18-án hunyt el. Augusztus 9-én több mint száz muzsikus zenei kíséretével temették a Farkasréti temetőben.
Heti Magyarország,1992. június 5.

Nyitókép forrás: MTI / Kollányi Péter

 
KULTÚRA

Petőfi öröksége veszendőben a PIM-ben

Petőfi öröksége veszendőben a PIM-ben
A Petőfi Irodalmi Múzeumban tettünk látogatást e hétvégén. Döbbenten álltunk a Petőfi relikviák mögött, a falra í...
KULTÚRA

Roma hősök: öt európai monodráma

Roma hősök: öt európai monodráma

A Független Színház roma alkotók monodrámáit adta ki. A világ első roma drámakötetét 2019. március 27-én Budapesten...

KULTÚRA

A zuhanás sokkja: a skizofrénia tragikomédiája

A zuhanás sokkja: a skizofrénia tragikomédiája

Vannak előadások, amelyek sokáig bennem maradnak miután legördül a függöny. A Mászínház májusban bemutatott A z uhanás sok...

KULTÚRA

A Platonov: a férfi

A Platonov: a férfi
A leghosszabb Anton Pavlovics Csehov darabot játssza ismét márciustól a budapesti Katona József Színház. 1990-től 5 éven át ment és 1995 június másodikán volt az utolsó előadása Ascher Tamás akko...
KULTÚRA

Ónodi Eszter a maga szerencséjének a Kovácsa

Ónodi Eszter a maga szerencséjének a Kovácsa
Április elsején Ónodi Eszter Bukowskit olvasott fel többedmagával a Nem adom fel bárban. A nők című könyv újrafordítását adták ki. Márciusban volt a legutóbbi premierje a Katona Kamrában, A Platonov cí...
KULTÚRA

Tárlatvezetések a Hagyományok Háza két új kiállításán

Tárlatvezetések a Hagyományok Háza két új kiállításán

A felújított Hagyományok Háza idén több új projekttel is készül a nagyközönség számára. A januárt&...

KULTÚRA

Munkatársunk rangos szakmai elismerése

Munkatársunk rangos szakmai elismerése

Nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából Prof. Dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere 2019. március 13-án műv&eacut...

KULTÚRA

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékköv&eacut...

Oldal 1 / 284

Migráció-szürreál

Rab Irén a göttingeni egyetem finnugor tanszékének lektoraként Németországban élte a magyarok megszokott, rendszeres külföldi életét az egyetem, a könyvtár, az uszoda és az általa alapított helyi „magyar klub” remekül szervezett kulturális rendezvényei között. Élte dolgos hétköznapjait és a kedves egyetemi város mindennapi életét, kerékpározott, kutyát sétáltatott, szívesen társalgott a szomszédokkal...
De egy napon hirtelen valami megváltozott, a szavak és mondatok a göttingeni polgárok szájában mintha szögletessé váltak volna ( a magyarral szemben ) és bár maradt a szokvány mosoly, mégis növekedett a távolság közte és a város lakói között. Valami nem stimmelt (es stimmt aber nicht!) a kedélyes egyetemi város és a kínjukban kerítést építő magyarok helyi képviselője, vagyis önmaga (Rab Irén) között...
Egy lebilincselő könyv, Európa változásairól, tényekkel és humorral, Rab Irén: Helyzet van című kötete

A RING arca

Hogyan indult, hova jutott el, s melyek a legfontosabb értékei?

Tisztelt Olvasóink! Kedves Barátaim!

A ringmagazin.hu értékelvű közéleti, gazdasági, kulturális portál fejlesztésén gondolkozva, fontosnak tartok egy rövid visszapillantást, annak a tisztázását, hogy honnan indultunk, hova jutottunk el és melyek azok az értékek, amelyeket a jövőben is meg kell őriznünk. Szükségesnek tartom ezt abból a megfontolásból is, hogy másoknak is lehetőséget adjak a véleményeik, javaslataik elmondására.

A teljes cikk itt olvasható! 

Megjelent A Mi Otthonunk júniusi száma

amio 1906 cimlap 

Bővebben az Otthon rovatban

Média a médiában

02.ecs.mediacimlap02.fz.mediaringor ring01.kg.media01.orkeny.media04.mzmedia

A sajtót, a nyilvánosságot és a valódi sajtót egyre inkább háttérbe szorító közösségi platformokat vettük nagyító alá összeállításunkban. Mi a hír, mi a vélemény és hol szentség, azaz a hitelesség. Hihetünk-e még a médiának? Kinek, minek, hogyan, miért, mikor? Az újságnak, a tévének, a világhálónak, a közösségi oldalaknak? Erre kerestük a választ. A fotókra kattintva tallózhatnak cikkeink között.

Hányan olvasnak bennünket?

Oldalainkat 218 vendég böngészi

bav logo kicsi banner