Képzeljünk el egy passzívházat, amely egyáltalán nem dobozforma – kívülről szemlélve leginkább kubista szobornak tűnik. A dupla tagolás, a fehér falak, a ferde tetők és a két kubust elválasztó, vagy inkább összekötő, fával borított rész egyéni hangulatot sugároz az épületnek. Mintha csak Picasso egy késői alkotását szemlélnénk. De nem is kell elképzelni; elég, ha ellátogatunk Pátyra, és a saját szemünkkel láthatjuk. És hogy milyen benne az élet? Egyszerűen tökéletes.
Krisztina és Laci egy ötvenöt négyzetméteres pesti panellakásból költözött ide. Mikor a babát tervezték, hamar kiderült: a kis lakás nem ad kellő életteret a családnak, így házakat, házrészeket kezdtek keresni. De közbeszólt egy igen fontos tényező: az ár kérdése. Az is hamar kiderült, sokkal olcsóbb egy jó telket találni, és építkezésbe fogni. Ezt a bizonyos jó telket Páty „Rózsadombján” találták meg vendéglátóink, ami elég közeli a fővároshoz ahhoz, hogy a mindennapi bejárás ne okozzon gondot, mégis elég távoli ahhoz, hogy meglegyen a „vidéki hangulat”: a jó levegő, a madárdal, a béke és nyugalom.
De a telek önmagában nem elég. És ekkor Laciék még nem is sejtették, hogy passzívházat fognak építeni. Valami halvány elképzelés azért mégis derengett: fontos volt a déli tájolás, fontos volt, hogy a ház értékálló legyen, fontos volt az avantgárd forma, és mindezek mellé még olyan elvárásuk is volt, hogy minden németesen precíz és pontos legyen, és lehetőleg ne (nagyon) kelljen fűteni! Szóval egyszerűen csak a legjobbat akarták.
„Külföldi és magyar internetes oldalak, illetve építészeti magazinok hosszas böngészése során leesett a tantusz: amiről mi álmodunk, az egy klasszikus passzívház” – meséli Laci. „Egyedül a passzívházakra jellemző dobozforma volt, ami nagyon nem tetszett, így amikor megszületett az elhatározás, a dizájn felől kezdtem tervezgetni. Így találtam rá Sinóros-Szabó Balázsra, az Aktív Passzív Stúdió vezetőjére, akinek az elképzelései tökéletesen egybeestek az enyémmel, és aki végül megrajzolta a házunk tervrajzait.”
Az építkezés két évvel ezelőtt kezdődött, amikor Magyarországon még gyerekcipőben járt a passzívházépítés, így az engedélyek beszerzése külön nehézséget okozott. Bár Laci eredetileg lapos tetőt szeretett volna, a pátyi önkormányzat csak ferde tetőt engedélyezett. A tervező kerülni akarta a hagyományos cserépfedést a tetőn, így a ferde tömbök szoborszerű megformálásához egy speciális lapostető-szigetelést választott, amellyel a fal és a tető azonos megjelenésű lehetett.
„Egy passzívház felépítésénél nehézségekkel is jócskán találkozni, és a legnagyobb ezek közül hazánkban (a technológiai követelmények nem ismerete miatt) az emberi tényező” – osztja meg velünk tapasztalatait Laci. „Szerencsénk volt az építésnél, mert az olyan brigádok messze elkerültek bennünket, akik miatt bármit is újra kellett volna kezdeni.” A ház falazata a Bauland polisztirol zsalus vasbeton szerkezetével épült fel, mert könnyű vele dolgozni és kellő szigetelés-vastagsággal megfelel a passzívház-követelményeknek is. Vendéglátóink majd egy éve élnek a passzívházukban, örülnek, hogy belevágtak a nem mindennapi otthonteremtésbe.
A cikk folytatása az A Mi Otthonunk februári számában található.