Újra kereszttűzbe kerül a készülendő új Alkotmány azon része, amely a család, a házasság alapvető formájának a férfi és a nő kapcsolatát szorgalmazza. Az Alkotmánybíróság megszüntette az azonos nemű 18. év feletti és 14-18. év közötti személyek szexuális kapcsolatára vonatkozó azon passzust, amely korábban „természet elleni fajtalanság néven” büntetendő cselekménynek minősült. A médiatörvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítését indítványozza a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Háborog a Jobbik is, az indoklás nélküli felmondás miatt. Az Alkotmánybíróság január 24-25-i teljes ülésének napirendje.
Az új médiatörvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítését indítványozza a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. Tizenhat pontban foglalják össze alkotmányossági aggályaikat. Állítják: a sajtószabadság a szólás és véleménynyilvánítás gyakorlásához hasonlóan nem feladat-orientált. A demokratikus jogállamban a szabadon működő sajtónak funkciója van, feladatának megjelölése szabadságának elvével ütközik. A január 19-én benyújtott dokumentum szövege teljes terjedelmében, változtatások nélkül olvasható a MÚOSZ honlapján.
***
Újra kereszttűzbe kerül a készülendő új Alkotmány azon része is, amely megnevezve a család, a házasság alapvető formájának a férfi és a nő kapcsolatát szorgalmazza. Nem is oly rég utasította el a Taláros Testület azon indítványt, amely büntetni javasolta az azonos neműek szexuális kapcsolatát abban az esetben, ha az egyik fél fiatalkorú. Az indítvány „mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre” hivatkozott, tarthatatlannak mondván, hogy a törvény megszüntette az azonos nemű 18. év feletti és 14-18. év közötti személyek szexuális kapcsolatára vonatkozó passzusát. (Korábban ez „természet elleni fajtalanság néven” büntetendő cselekmény volt.) Az Alkotmánybíróság döntésének indoka volt: „a heteroszexuális, illetve a homoszexuális irányultság egyaránt az emberi méltóság lényegéhez tartozik, szétválasztásukra, az érintett személyek méltóságának nem egyenlő kezelésére kivételes indokok szükségesek.”, – ezért eltörölte „a természet elleni fajtalanság tényállását.”
Az Alkotmánybíróság legutóbbi határozatában korábbi döntéseire hivatkozva ismét leszögezte: minden büntetőjogi szabályozás esetén tiszteletben kell tartani az emberi méltósághoz való jogot, valamint a diszkrimináció tilalmát. Vagyis: nem lehet más mércével mérni szexuális irányultság szerint. Ha bármiféle szigorítás történik a jövőben, annak egyformán kell vonatkoznia a homoszexuális közösségre és a többségi társadalom tagjaira.
Dombos Tamás a Háttér Társaság a Melegekért kiemelt szószólója újra üdvözölve és felidézve az Alkotmánybíróság határozatát, megállapította: „Az új Alkotmány tervezete a család fogalmát is a házasságra redukálja, és nem vesz tudomást arról, hogy milyen sokféle módon élnek ma már együtt emberek. Ez igen abszurd és maradi hozzáállás.” Állítja még: a többségi szemléletmódot erősítheti, ha az alkotmányunk mostani, családról szóló passzusának tervezett módosítását úgy fogadják el, hogy a „A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.” mondat helyébe az alábbi kerülne: „Az Alkotmány elismeri minden ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen szabadságát és alapvető jogait, kiemelt védelemben részesíti a házasságot, mint a férfi és a nő legalapvetőbb és legtermészetesebb közösségét és az ezen alapuló családot.”
***
A közszférában januártól bevezetett indoklás nélküli felmondás és a kéthónapos felmondási idő lehetőségének megsemmisítését kezdeményezte a Jobbik az Alkotmánybíróságnál. A tavaly elfogadott jogszabály utólagos normakontrollját kérő beadványt pénteken nyújtotta be a Taláros Testületnek két Jobbikos országgyűlési képviselő, Bertha Szilvia és Apáti István. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény azon paragrafusának megsemmisítését kérik, amely szerint „a közszolgálati jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indoklás nélkül megszüntetheti… – a felmentési idő két hónap.” Álláspontjuk szerint a törvénymódosítás az alkotmánnyal, a jogalkotási törvénnyel, az Alkotmánybíróság gyakorlatával és az Európai Unió Alapjogi Chartájával is ellentétes. (A törvénymódosítás decemberi elfogadása előtt a felmentést indokolni kellett és a felmentési idő a jogviszonyban töltött időtől függően 2-8 hónap között volt.)
***
Helybenhagyta az Alkotmánybíróság legutóbbi ülésén az Országos Választási Bizottság (OVB) által a népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ívét, az azon szereplő kérdés hitelesítését, és elutasította a határozat ellen benyújtott kifogást. Az OVB által jóváhagyott kérdés: „Akarja-e Ön, hogy az országgyűlési választásokon az egyéni választókerületi jelölés módja megváltozzon úgy, hogy minden választópolgár abban az egyéni választókerületben, amelyben a lakóhelye van, a jelenlegi egy helyett legfeljebb három egyéni választókerületi jelöltet ajánlhasson?”
A kifogástevő szerint az OVB-nek meg kellett volna tagadnia a kérdés hitelesítését, mert az egyrészt nem egyértelmű, sérti az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvényt, másrészt burkolt alkotmánymódosításra irányul. Az egyértelműség hiányának indokaként arra hivatkozott: „nem derül ki a kérdésből, hogy a több jelölést a választópolgár több jelöltre adhatja le – mindegyikre egyet-egyet – vagy akár egy jelöltre is leadhat több jelölést”. Véleménye szerint ennek tisztázása nélkül a választópolgárok nem tudhatják azt, hogy a jelölés szabályai hogyan alakulnának egy eredményes népszavazás esetén, és a törvényalkotó sem tudná eldönteni, hogy milyen szabályozás megalkotására lenne köteles. Burkolt alkotmánymódosításra pedig azért vezet a kérdés, mert az eredményes népszavazás alapján megalkotandó törvény sértené az „egyenlő választójog alkotmányos elvét”, ugyanis „ha egyes választópolgárok több személyt is ajánlhatnak és ajánlanak, míg mások csak egyet”, illetve „egy jelöltet több ajánlással is támogathatnak, míg mások – ha így gondolják – csak egyet sérti az alkotmányos választójogi alapelvet.” A kifogástevő érvelése szerint a választójog egyenlőségének alkotmányos alapelve nemcsak a szavazásra, de az ajánlásra is irányadó így a népszavazás eredményének a végrehajtásához módosítani kellene az Alkotmányt, így tehát a kezdeményezésben szereplő kérdés a burkolt alkotmánymódosítás tilalmába is ütközik. Mindezek alapján kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy semmisítse meg az OVB határozatát, és utasítsa új eljárásra az OVB-t.
Az Alkotmánybíróság elsőként a kifogástevő azon érveit vizsgálta, amelyek a választópolgári illetve a jogalkotói egyértelműség követelményének a sérelmét állították. Korábban már számos határozatában értelmezte a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. Határozataiban félreérthetetlenül rámutatott arra, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. (Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen válaszolni. Vizsgálnia kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, akkor milyen jogalkotásra köteles.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérdés világos, kizárólag egyféleképpen értelmezhető, „igen”-nel vagy „nem”-el megválaszolható, ezért nem sérti a választópolgári egyértelműség követelményét. „Kétséget kizáróan megállapítható, hogy több (kettő vagy három) egymástól különböző jelölt ajánlásáról, és nem egy (azonos) jelöltre leadható többes (legfeljebb háromszoros) ajánlásról szól. A kérdés tartalma alapján a törvényalkotó számára az is világos, hogy az eredményes népszavazás milyen jogalkotásra kötelezné, így a kérdés a jogalkotói egyértelműség követelményét sem sérti.” Megvizsgálták a kifogástevő azon érvét is, amely szerint a kérdés az Alkotmány burkolt módosítását eredményezi, mert az eredményes népszavazás olyan törvény megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely ellentétes lenne a választójog egyenlőségét rögzítő Alkotmánnyal.
Mindent összevetve, a Taláros Testület megállapította: a népszavazási kezdeményezésben szereplő kérdés nem érinti (ebből következően nem is sérti) a választójog egyenlőségének alkotmányos alapelvét. A kérdés a jelölt(ek) ajánlására és nem a jelöltekre történő szavazásra vonatkozó hatályos törvényi szabályozás megváltoztatására irányul („az ajánlás szakaszában marad”) és minden választópolgár számára egyenlően ajánlja fel a lehetőséget a többes jelölésre. „A népszavazási kezdeményezés alapján tehát a szavazás módja nem változik meg; minden választópolgár – saját döntése szerint – élhetne az egymástól különböző több (legfeljebb három) jelölt ajánlásának lehetőségével, ami a jelöltekre történő szavazás során nem érinti sem a jelöltekre ténylegesen leadott szavazatok értékét, sem pedig azok súlyát. A többes jelölés tehát csak a jelöltek számára hat ki – vélhetően több lesz a jelöltek száma -, de a jelöltekre történő szavazás során – azaz annak eldöntésénél, hogy a jelöltek közül ki legyen a képviselő – a szavazatok egyenlősége megmarad.”
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság – az OVB határozatában foglalt indokolással egyetértve – a kifogást nem találta megalapozottnak. Ezért az OVB határozatát, az abban foglalt indokok helyességére tekintettel, helybenhagyta.
***
Január 16. és 18. között – a Brazil Szövetségi Legfelsőbb Bíróság és az Európa Tanács Velencei Bizottságának közös szervezésében – másodszor rendeztek világkonferenciát az alkotmánybíráskodásról. A Riode Janeiroban megtartott tanácskozáson kilencvenhárom alkotmánybíróság és más bírói fórum képviselői jelentek meg, köztük Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, a Velencei Bizottság alelnöke és Balogh Elemér alkotmánybíró. A konferencia előadói a hatalmi ágak szétválasztásának es az alkotmánybíróságok függetlenségének összefüggéseit elemezték. A konferencia három szekciójában az alkotmánybíróságok függetlenségével, a bírói függetlenséggel, valamint a bírósági eljárási kérdésekkel foglalkozott.
Az Alkotmánybíróság 2011. január 24-25-i teljes ülésének napirendje
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 171. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 46. §-ának „közlekedési” szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi I. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozat-tervezet tárgyalása.
A kormánytisztviselők jogállásról szóló 2010. évi LVIII. törvény alkotmányosságának vizsgálatára irányuló indítványok elbírálása tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 63. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
Az ügyészség társadalmi szervezetek működése feletti törvényességi felügyelete gyakorlásával kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
Az Alkotmánybíróság hatáskörének módosításával kapcsolatos eljárási kérdésekről készült problematika tárgyalása.
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 10. § (1) bekezdések alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény 2007. július l-jéig hatályban volt 11/D. §-a alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.