Köszönjük Hérodotosz! A Krisztus születése előtti V. században születő és tevékenykedő görög történetírónak nemcsak a történészek foglalják aranyba a nevét. A sportolók, pontosabban a hosszútávfutók is áldják a görög-perzsa háborúkról regélő Hérodotosz nevét. Hogy miért nem merült feledésbe a neve még két és fél évezred után sem? Mert a történetíró feljegyzéseiből született a marathoni csatáról elnevezett futás, amit minden évben megrendeznek a világ különböző városaiban, így Magyarországon is.
Tudom, a „marathoni sztori” diákoknak, felnőtteknek egyaránt a könyökén jön ki, mégis érdemes felidézni a régmúlt eseményeit. Két legenda is fennmaradt az utókor részére, melyeket Hérodotosz gyűjtött össze. Az egyik forrás szerint, a marathoni csata előtt az athéniak futárt küldtek Spártába, hogy segítséget kérjenek a perzsák ellen. Pheidippidész hivatásos futó volt, és Hérodotosz forrásai szerint az Athénból való indulása utáni napon már meg is érkezett. A leírás tovább folytatódik, de a pontosabb rekonstrukcióra egészen 1982-ig várni kellett. Ekkor ugyanis John Foden brit repülőtiszt néhány társával elhatározta, hogy felkutatja Pheidippidész útját és kipróbálja, hogy lehetséges-e az, amit Hérodotosz leírt. Fodenék olyan útvonalat igyekeztek meghatározni, amely a lehető legrövidebb, ugyanakkor elkerüli az Athénnal nem szövetséges Argosz területét, ahol a futárra veszély leselkedett volna. A kutatás fontosabb kérdései közé tartozott az is, hogy a futónak mennyi időre volt szüksége a táv teljesítéséhez. Mivel Hérodotosz csak annyit írt, hogy Pheidippidész másnap érkezett meg, Fodenék 36 órát tűztek ki menetidőnek, és a próbafutáson ötből ketten valóban meg is tették az utat ennyi idő alatt. Ezzel bebizonyították, hogy Pheidippidész története igaz lehet.
Foden sikeres kísérletének hatására 1983-ban nemzetközi versenyt hirdetett Pheidippidész emlékére, amelyet azóta is minden évben megrendeznek. Mivel a nyolcvanas évek elején még úgy tudták, hogy a marathoni csata szeptemberben volt, a Spartathlont is az ősz első hónapjában rendezik. A versenyzők Athén belvárosától Leónidasz király spártai szobráig futnak, s a 245,3 kilométeres táv megtételére másfél nap, vagyis 36 óra áll rendelkezésükre. Egyébként Jannisz Kurosz görög ultrafutó 2005-ben oda-vissza megtette ezt a távot, ugyanúgy ahogy Pheidippidésznek is meg kellett tennie, azért hogy a spártaiak válaszát megvihesse az athéniaknak.
Hérodotosz másik története szerint a marathoni csata után egy katona futva vitte a győzelem hírét Athénba, ahol csak ennyi mondott: „nenikékamen”, azaz győztünk. A hírvivő küldetése után a fáradságtól annyira kimerült, hogy összeesett és meghalt. Bár ez a futás sokkal rövidebb az Athén–Spárta távnál, és majdnem biztosan kitalált történet, mégis sokkal ismertebb az előzőnél.
A XIX. század végére a marathoni futás annyira népszerűvé vált, hogy Robert Browning angol dramaturg 1879-ben verset írt a hős Pheidippidészről. Az újkori olimpiai játékok atyjának és újjáélesztőjének, Pierre de Coubertin bárónak annyira megtetszett a vers, hogy a marathoni futást felvette az első, vagyis az 1896-os athéni játékok versenyszámai közé.
Azóta profik és amatőrök milliói futották le a 42, 195 kilométeres távot. Magyarországon is minden évben megrendezik a hatalmas népszerűségnek örvendő Budapest Marathont. A 25-ös szám itt is dominál, igaz nem két nulla következik, mint a legendás Pheidippidész futás évszámánál. Hazánkban ugyanis a 25.-ik Budapest Marathont rendezték a hétvégén. Az 1984-es első futóverseny óta több mint harminchétezren teljesítették az emberpróbáló távot. A mezőnyben idén is találkozhattunk hírességekkel. Nyúlcipőbe bújt többek között a szlovák külügyminiszter Mikuláš Dzurinda, az ország madara vagyis Erdei Zsolt és világhírű öklöző társa Darius Michalczevski, illetve az egykori olimpiai aranyérmes szintén bokszoló múlttal rendelkező, s idén a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki székére pályázó Kovács „Kokó” István is. A budapesti marathon futás nem csak a fiatalok körében kedvelt, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a legidősebb versenyző 79 évesen állt rajthoz. Ebből az adatból is jól látszik, hogy a sport, s a természet együttes harmóniája kicsiknek és nagyoknak egyaránt fontos. Bár az eső kissé szemerkélt, a versenyen mindenki jól érezte magát. A kiadós testmozgás után a célbaérkezőket 26 mázsa banán, 2 mázsa szőlőcukor, 300 kilogramm citrom, 4000 energiaital és 1000 liter üdítő várta. Méltó ünnepléssel zárult tehát az ország legnagyobb szabadtéri sporteseményének huszonötödik születésnapja. A nagy dínom-dánom egész nap tartott s ezt az első futással ellentétben, mindenki túlélte…
Post Views: 81
