Ring Magazin

Csütörtök, 2019. Június 20.
Szöveg mérete
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap Kultúra Könyv Fordított megközelítés

Fordított megközelítés

E-mail Nyomtatás PDF

forditottmegkozelitesA világ mintha megbolondult volna. Különösen a Szigetországot is magába foglaló Európára illik ez, aztán még Amerikára, azaz a világnak nagy részeire, amelyekben a fehérember dominál. Az egyik világméretű közös vonásuk például a kulturális lebomlás. Könnyű érzékelni a felszíni jeleket. Néhány évtizeddel ezelőtt Magyarország és Kelet-Németország vezetett Európában és a világon abban, hogy a legszélesebb általános műveltségű ifjakat adta az országnak és a világnak. Érdekes volt például, hogy a kémiai Nobel-díjas Oláh György azt mondta egy interjúja alkalmával, hogy nem az egyetemek, hanem a középiskola tanította meg az embert gondolkodni.

Ma is középiskolásokat ontanak az iskolák nálunk is, Európában is, Amerikában is, de nagyon rossz az ifjoncok helyesírása, ami eleve azzal jár, hogy számukra az irodalom nem éppen része napi életüknek, hiszen melyik negyed-vagy félanalfabéta olvas újságot, könyvet, tanulmányokat, Arany balladákat (ezek már nem is részei a tananyagoknak) és egyáltalán kultúr-anyagot? A következő generációnak majd ebből a félművelt emberanyagból kerülnek ki a tanítói és tanárai. Elég tehát egy generációt elfuserálni, a többi már magától megy. Lefelé. A tanároknak már ma sincs sok tekintélye sem a diákok, sem pedig a szülők előtt. Amerikában a diák itt-ott le is lövi a tanárt.. Tudjuk azt is, hogy az iskolákban ritkán feleltetik a diákot, inkább teszteket adnak neki. Nem tanulnak meg tehát szabatosan beszélni se. A csodás játékszerek is megteszik a hatásukat: az okosnál okosabb telefonok. Nem tudom, észrevettük-e, hogy beszélgetni próbálunk egy süvölvénnyel, és roppant tőmondatos válaszokat kapunk. Mintha twitterezne. Tőmondatokra zsugorodik a legkifejezőbb, legcsodásabb nyelv, a magyar?
Vannak persze derék ellenzői és mezitlábas harcosai ennek a folyamatnak, de ez a harc a felszíni döbbenetes jelek ellen zajlik, nem pedig a mélyben rejlő alapokok ellen, amelyekről fortélyosan hallgatunk..
De mik az alapok, mik a végső okok?
A másik jel s sajátságos őrülési folyamatra az, hogy háborúk kezdődtek, kezdődnek és fognak is kezdődni arcátlan hazugságra alapozva. Gondoljuk csak az „atom- vagy vegyi fegyverekkel rendelkező” Szaddam Husszein, Kadhafi és Bassár al-Assad esetére, nem is beszélve arról a tényről, hogy jelenleg közel kétszáz kisebb-nagyobb háború zajlik a világban, és Amerika persze a világ legnagyobb demokrácia- és fegyver-exportőre.
Ennek is megvannak az elemzői és ellenzői, persze általában nem a média fő sodrában, ami egyébként is hamis, mintha arra lenne teremtve, hogy figyelemelterelő manipuláns legyen. A végső okot tehát biztosan nem a médiából tudhatjuk meg. Annak az okát se, hogy miért katasztrofális Európa demográfiája, azaz miért messze nem születik elegendő fehér gyerek ahhoz, hogy Európa végül ne néptelenedjen el.
A hozzánk közelálló migrációs problémának is megvannak az ellenzői, de hányan tudták nevén nevezni annak az igazi okát, hogy tervezetten semmisül meg Európa legerősebb országa, Németország, mint németek hazája, vagy Franciaország, aminek amúgy se nem sok hiányzik már a kulturális teljes elpusztulásához. Nem lehetetlen, hogy húsz éven belül akár békésen, vagyis szavazatokra alapozva is arab köztársasággá válik Franciaország részben vagy teljességében.
És folytathatnánk a világ őrültségének tüneti jeleit, mert sok van és sok féle, amik talán az ifjabb generációnak az élet természetes állapotának tűnhet, hiszen nem lehet fogalmuk arról, hogy valamikor Európa EURÓPA volt és élhető, a világ pedig sokszor évtizedekig csöndesebb és normálisabb.
A világ tehát kaotikusabb mint valaha. Őrült, de van benne rendszer. A káoszban való tisztánlátásnak azonban van téves és van kevésbé ismert, de jó módszere. És általában a rossz módszert ismervén, a világ nagy elemzői, vagyis a hivatásos nagyokosok mindig a jelenségből, azaz voltaképpen okozatokból indulnak ki, hogy eljussanak lépésről lépésre az okig. Így persze nem jutnak messzire, mert ez kilátástalan gondolkodástechnika. Ugyanis, hogy csak ezt a példát említsük, hiába ismernek minden adatot és számot az oktatás zülléséről, legfeljebb csak addig a marhaságig juthatnak el, hogy több pénzt kell oktatásra fordítani, és mindjárt minden rendben lesz. A gondolkodástechnika helyes módszere alapjában más: meg kell találni az átfogó nagy képet, sőt a legnagyobb képet, és abból kell kiindulni, nem pedig részletekből már azért is, mert akárhány részletet is veszünk, azok összege nem adja az egészet adja ki, az egészből, vagyis a legnagyobb képből kiindulva viszont a részletek is más megvilágításba kerülnek, érthetővé válnak.
Ha az az alaptétel, hogy megbolondult a világ, nyilvánvalóan a világból, mint teljességből kell kiindulni, ami mindjárt a kérdéshez vezet: mit nevezünk világnak. Az apróbb összetevőktől eltekintve nyilván a nagyhatalmak emelődnek ki, vagyis azok, amelyeknek szava van a világ dolgait illetően. Ez logikus, de ugyanakkor alig hihető, hogy Kína, az Orosz Föderáció, Amerika, vagy Európa érdekében állna saját népének butítása, a világszerte zajló kétszáz kisebb-nagyobb háború, a Föld javainak brutális kizsákmányolása, a természet (ideértve az óceánokat is) pusztítása, népek irtása, a rossz egészségügy, a helyenként gyalázatos közbiztonság, és mindazok a tényezők, amelyek az ember számára a világot kevésbé élhetővé tették máris. Ha elég felületesek lennénk, azt hihetnénk, hogy a világ nagyhatalmainak egymással vívott hatalmi harca teszi nyugtalanná és tökéletlenné a világot, de mindinkább fel kell ismernünk, hogy a nagyhatalmak maguk is áldozatai, nem pedig okozói az eseményeknek. Se Amerikának, se az orosznak sem pedig Kínának nem érdeke például Németország genetikailag való tönkretétele, vagy egyáltalán Európa muszlimizálása már azért sem, mert Európa immár nem igazi versenyző a nagyhatalmak között, hiszen már régen nem igazán nagyhatalom. Kell legyen tehát a nagyhatalmak fölött egy még nagyobb, amely titokban szövögeti a maga hálóját immár hosszú évszázadok óta, és amelytől nem várhatja el senki, hogy felálljon most és kackiás bokacsattogással büszkén bejelentse: Én vagyok az igaz világ-nagyhatalom, csak nem vettétek észre. A magát soha meg nem nevező, tehát „nem létező” hatalom léte a tetteiből viszont nagyon is világosan érzékelhető. Egy kicsit olyan ez, mint amikor a csillagászok sosem voltak képesek még látni egy bizonyos távoli, roppant égitestet, de tudnak róla, tudják a méretét és tömegét, mert a környezetének mozgása világosan igazolja annak az égitestnek a létét, tömegét és méretét.
Milyen „mozgást” idéz elő ez az önmagát meg nem nevező fő-fő világhatalom?
A fentiekben említett káosz, amiben tervszerű, gonosz szisztéma van.
Ez egyébként a második kérdés. Az első kérdést, vagyis azt, hogy mi a szándéka ennek a meg nem nevezett hatalomnak, fölösleges lenne föltenni, mert a jelekből ítélve más nem is lehet a célja, mint olyan világot teremteni, amelyet könnyen és tökéletesen tud uralni, vagyis kisebb létszámú, jellegtelen vazallus népeket, identitásnélkülieket és butákat.
Ez a hatalom egyébként az első és egyetlen, amely fölismerte, hogy van egy erő, ami a korábbi világuralmi törekvéseket sorra mindig meghiúsította: a nemzeti érzelem, a nemzettudat, az önazonosító nemzeti hovatartozás. Az elsődleges célja tehát a nemes értelemben vett nacionalista népekből egy fajilag és eszmeileg összekevert masszát kreálni, amivel aztán azt csinálhat, amit akar. Remekül zajlik is a pénzelt és irányított bevándoroltatás, ami feszültséggel és csöndes ellenállással jár, de igazándiból nem attól kell félni, hogy ez esetleg lázadást idéz elő Németországban, mert lázadást le lehet verni, nem is attól, hogy a következő generáció genetikailag és tudatilag már megzavart lesz, hanem attól, hogy a rákövetkező generáció Németországa nem németek földje lesz, hanem egy kevercsé. Vagyis megszűnik, mint nemzet.
A többire, a nemzetecskékre, a svédre, a belgára és a többiekre ugyanez a sors vár, és úgy általában a teljes Európára. Mármint a tervek szerint.
Jellemző, sőt árulkodó, hogy a népesség-és kultúracsere Európával kezdődik, noha a soha meg nem nevezett, de annál valósabb roppant háttérerő egy egész világra kiterjedő hatalom. Persze, valahol el kell kezdeni... És a gyönge láncszemnél kezdték, ugyanis az „öreg” Európa voltaképpen nagyon fiatal és részben kialakulatlan. Az egyetlen átfogó jellemzője az, hogy a kereszténység hatotta át és alakított ki egy kultúra-stílust, de ez se kreált Európából masszív egységet, ugyanis a kereszténység, mint rátukmált, sőt rákényszerített eszmeiség nem egészen törte meg, sőt helyenként egyáltalán nem törte meg a népek önazonosító nemzeti tudatát, speciális nemzeti lelkületét. Talán a horvát nemzettudat a legtisztábban katolikus, és nagyrészt a lengyelt is a katolikussága definiálja és tartja távol a más vallású szomszédtól, És maga az is, hogy katolikus és protestáns elkülönülés jellemzi Európát, arra utal, hogy általános kereszténysége ellenére sem volt Európa igazi egység. A nagyhatalmak közül az immár legkevésbé nagyhatalmi Európa erőtlenségénél és megosztottságánál fogva nagyon alkalmasnak tűnt tehát a népesség-és kultúracsere kalandos megvalósítására. Pláne, hogy Európa sosem volt igazán képes fellépni egy EURÓPA védelmére, és ma sem képes. A nagy átváltoztatási kaland megvalósítását biztosan nem az igazi kínai nagyhatalom látszott alkalmasnak, ahogy a másik igazi nagyhatalom, az Orosz föderáció sem tudja elképzelni magát másként, mint speciálisnak, az orosz földanyácska szülöttjének. Az orosz természetes és tiszta nacionalizmusa legendás. Tehát más módszert kíván, ha le akarják valakik igázni. A franciák önimádatig menő nacionalizmusa is híres, de náluk nem új afrikai vagy néger bevándorlás keveri majd meg a fajt, folyamatban van náluk a genetikai megsemmisülés bevándoroltatás nélkül is. Amerika esete is érdekes. Azt hinné az ember, hogy eredendő kevertsége lehetetlenné tenne a sajátos nacionalizmus kialakulását, de ennek a kevert népnek is kialakulóban van a maga nacionalizmusa. Négyszáz év alatt kevertsége ellenére is nagyhatalom büszke részesének érzi magát minden egyede. Főleg roppant katonai ereje, technikai fölénye, gazdagsága teszi az amerikait gőgös hazafivá, de van más is. A kevert Amerikában (szinte hihetetlen) az elmúlt négyszáz év alatt egy sajátos nemzeti arculat van kialakulóban: horribile dictu, létrejött a saját népzenéje is, vidékektől függően annak több megjelenési formájában, melyek közül a Heartland muzsikája a legtipikusabb. Ugyanígy, egyfajta népviselete is kialakulóban van, különösen Délen? Nőknek lovagláshoz is alkalmas félhosszú szoknya, csizmácska és pruszlik, férfiaknak pedig a cowboykalap és csizma és nyakkendő helyett zsinóron lógó, vagy csíptetővel gallérokat összefogó ékszer, amit az amerikai föld ad: egy csinos türkiz ezüstbe foglalva. Aki azt hiszi, hogy Amerikának nincs saját azonossága, nem járt még például Tenneseeben, nem látta, hogy egyes városok a népzenéjük megszentelt helye, ahol amerikaiasan kiöltözött tömegek élvezik saját muzsikájuk hangversenyeit olyan áhitattal és komolysággal, mintha templomban lennének. Ezt az új fajta hazafiságot sem lehet megtörni, mert immár belülről, a népekből fakadt és virult ki Délen.
Amerika, mint nagyhatalom vége a francia nagyhatalom végéhez hasonlóan a fehérek genetikai alulmaradásán múlik majd. Részben. Főleg, ami az Északot illeti. Mindinkább köztudott kezd lenni, hogy ma minden második született gyerek fekete, és holnap minden harmadik lesz csak fehér, vagy minden negyedik és így tovább. A déli határon áthághatatlan falat kell emelni végestelen végig, mert mindig voltak és vannak próbálkozások arra, hogy Mexikóból, vagy Mexikón keresztül tömegek rohanják meg Amerikát jobb élet reményében. Ma Hondurasból érkeztek a határhoz szegények ezrei, alulképzett tömegek, amely saját hazájukban sem tudtak boldogulni. A népkevercs előállítására való törekvés Amerikában is folyamatban van tehát, de Amerika, mint a világ legerősebb országa más kezelést kíván az önmagát soha megnevezni nem akaró háttér erők részéről. Egyelőre használja őt ez a roppant háttérerő mint zsoldost a maga manipuláció véghezviteléhez, de annak, aki a kerek világot akarja uralni, nem jön jól hosszú távon egy ekkora katonai erőnek a léte. Könnyen elképzelhető, hogy ha már nem lesz szükség egy ekkora zsoldosra, Amerika, mint világelső állam ketté lesz vágva valahol a két nagyon különböző lelkű Észak és Dél lelki határa mentén. Dél ma is úgy gyűlöli az Északot, mint a polgárháború alatt és után, ráadásul ez az ellentét állandóan életben van tartva, mint hamu alatt a parázs, a megfelelő alkalomra várva, amikor a két teljesen összeegyeztethetetlen lélek végre elválasztható lesz egymástól nagy durranással, vagy békésen. Logikusnak látszik, hogy a titkos világkormánynak is nevezhető erőnek Amerikára detronizálására ez lesz a megoldása.
Európára tehát, (mint valamelyest még mindig nagyhatalom), a genetikai- és kulturális szétzüllesztés a recept, Oroszországra a gazdasági megfojtás, Kínára pedig egyszerűen nincs recept. Ugyanis a legelvakultabb globalista sem hiszi, hogy Kína valaha befolyásolható lesz, sőt a nagyon készülődő világkormány alattvalója. Mert vannak lehetetlenségek is a világon.
A nagyágyuk közül, azaz Európa, Amerika, Oroszország és Kína közül Európa nemcsak az első, hanem a legkönnyebb eset is. A várható pusztítást mérvét igazán el sem lehet képzelni ma, de vannak jelek arra, hogy teljesen Európa megsemmisítése sem fog sikerülni. Európa ugyanis zsidóságtól sűrűn lakott terület, és elképzelhető, hogy mennyire szeretné a zsidó érdek az arabok uralmát maga fölött tudni. Lehetséges tehát, mint kilátás, hogy egy fehérember és zsidóbarát, vagy menedéki zóna fog kialakulni Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Csehország és Lengyelország vonalán, mintegy elhatárolandó a genetikailag tönkre tett Nyugat és az egészségesebb Kelet között. Van egy másik dolog is a fehérember megmentésére, amire kevesen gondolnak. Először talán de Gaulle, az egykori francia köztársasági elnök ismerte föl, meglepetésszerűen, hogy Európa elképzelhetetlen az oroszok nélkül. Akkoriban jött erre a felismerésre, amikor az egykori Szovjetunió szerepe, és maga Oroszország megítélése is teljesen más volt. De egy igazi gondolkodó sosem a jelen (mulandó) tényeiből indul ki.
Amikor a fehér Európa megsemmisítése folyik, nem szabad elfeledkezni a hatalmas orosz fehérember tömbről, mint barátról és megmentőről.
Na, erre varrjanak gombot a világ-manipuláns erői!
Balogh Bertalan

Nyitókép forrása: magyartudat.com


(1 értékelés)
 

Megjelent A Mi Otthonunk júniusi száma

amio 1906 cimlap 

Bővebben az Otthon rovatban

Média a médiában

02.ecs.mediacimlap02.fz.mediaringor ring01.kg.media01.orkeny.media04.mzmedia

A sajtót, a nyilvánosságot és a valódi sajtót egyre inkább háttérbe szorító közösségi platformokat vettük nagyító alá összeállításunkban. Mi a hír, mi a vélemény és hol szentség, azaz a hitelesség. Hihetünk-e még a médiának? Kinek, minek, hogyan, miért, mikor? Az újságnak, a tévének, a világhálónak, a közösségi oldalaknak? Erre kerestük a választ. A fotókra kattintva tallózhatnak cikkeink között.

Hányan olvasnak bennünket?

Oldalainkat 176 vendég böngészi

bav logo kicsi banner