A 2018. február 23-i EU-csúcs fordulópontot hozott. Orbán javára billent el a megosztottságot jelentő szimbolikus Merkel-Orbán tengely: mindenki a magyar miniszterelnök körül csoportosult. Így látta legalábbis a német Cicero politikai kulturális magazin neves politológus főszerkesztője, Christoph Schwennicke. Mert a magyar sajtó erről a fontos momentumról elfelejtett beszámolni.
Már az ültetési rend sem a szokványos volt: a nagy kerekasztal központi helyén, egymás mellett foglalt helyet a magyar miniszterelnök és a német kancellár. A fényképek tanúsága szerint barátságos volt a hangulat, mindenki mosolygott, ilyen a diplomácia. Valójában a másik politikájának éles elutasítása és a kőkemény önérdek-képviselet jellemezte a hangulatot. A csúcs a jövő évi EP választások előkészítéséről és a 2021-2027-re vonatkozó keretköltségvetésről szólt, de a migrációs válság okozta problémák ma minden fórumon állandóan jelen vannak.
Orbán Viktor a magyar határvédelmi kiadások (1 milliárd euró) részbeni megtérítését, a nemzeti parlamentek szerepének növelését, azaz a „piros lapos eljárás” bevezetését képviselte, és szembe ment a legújabb uniós elképzeléssel, hogy az EP helyek elosztásánál a migránsokat is vegyék figyelembe. Orbán szlogenje ugyanaz már 3 éve: az Európai Unió az európaiaké!
Angela Merkel a németek érdekeit képviselte: a felső határ nélkül befogadott migránsok európai elosztását. Ezért az EU-pénzeket meg akarja vonni azoktól a tagállamoktól, akik nem akarnak menekülteket befogadni vagy átvenni. Ugyanakkor már a saját verziójaként adta elő a migráció megállítására Orbán 2015-ös hatpontos tervét. Az ő legfrissebb jelmondata „Megtalálni az európai válaszokat a kor kihívásaira”.
Csakhogy mindez Angela Merkel szájából már hiteltelenül hangzik. Számos tagállam szállt szembe ezen az EU-csúcson Merkel terveivel. A kancellárasszony menekültpolitikája egyre határozottabban mutatja a pártjának, Németországnak és Európának okozott károkat. Két éve ez a kijelentés még blaszfémiának számított volna, ma már ténykérdés. Schwennicke vezércikkében „Trümmerfrau”-nak, azaz „Roncsasszonynak” nevezi a német kancellárt, mert mindenütt romokat hagy maga mögött: pártjában, országában és a kontinensen.
Miért a rombolás asszonya Schwennicke szerint Merkel?
1. A CDU-CSU rombolása
Merkel pártszövetsége, a CDU-CSU pártunió a közvélemény kutatási adatok szerint 30 %-os történelmi mélyponton áll (2015.júliusban még 43 % volt). Az AfD támogatottsága a 2015-ös 3 %-kal szemben ma 16 %, és továbbra is emelkedő tendenciát mutat. Németország nem tud úrrá lenni a merkeli „Willkommenskultur” következményein. És fél évvel a választások után még mindig nem tudott kormányt alakítani.
2. A totálkáros Európai Unió
A tényleges totális kárt azonban az EU-ban lehet megfigyelni. A Brexit is a német kancellárasszony határnyitásának végzetes következménye. A többiek most arról vitatkoznak, hogyan tömjék be a nettó befizető Nagy-Britannia kiválásával keletkezett pénzügyi lyukakat, majd 12 milliárd eurót. Az EU feszültségekkel teli, további tagállamok kiválása, megosztottság és szétesés fenyegeti. És Merkel a többieken akarja behajtani az általa okozott kár számláját. Tárgyalni akar arról, hogy a többi EU tagállam átvegyen abból a menekült kontingensből, amelyet a határnyitáskor beengedett. Az ember nem tudja, hogy nevessen vagy sírjon, olyan áhítattal és bizakodással reméli az eredményt.
Ma már minden tagállam hátat fordít Merkelnek. Dánia lezárta Németország felé a határait, Macron megerősítette a francia menekültügyi törvényt és a kiutasítási gyakorlatot. Kurz keménykezű migránspolitikát jelentett be. A V4-ek álláspontja ismert. Ma már mindenki a konzekvens, határozott magyar miniszterelnök körül gyülekezik, és Orbán Viktor sokat kárhoztatott politikáját veszi át saját országa érdekében.
Merkel azt hiszi, hogy mint régen, irányítani tudja az európai történéseket. De a 2018. februári EU-csúcs összes jelentése azt mutatja, hogy ez a német kancellár már nem ír elő semmit Európának. Hatalmi vákuum van körülötte, ami a 2015-ös végzetes lépésére vezethető vissza. Egyedül van, teljesen egyedül. Ráadásul ország nélküli kancellár, mert működő, cselekvőképes kormány sincs a háta mögött. Vesztett.
És az Európai Unió örülhet, ha Angela Merkel hibás döntéseinek következményeitől nem esik szét. Mert a német kancellárasszonynak eddig sikerült mindent tönkretennie maga körül: pártját, Németországot és az Európai Uniót. Így, emelkedő sorrendben.
Rab Irén történész, közíró