Close

Felkerült a Kodály-módszer az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára

Fotó: unesco.org / Kodály Intézet

Felvette a népzene Kodály-módszer szerinti megőrzését az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára az ENSZ-szervezet Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága Addisz-Abebában folyó tanácskozásán – tájékoztatta az MTI-t Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

A Kodály-módszer a legjobb megőrzési gyakorlatok regiszterébe került, ahova azokat a modellértékű módszereket veszi fel testület, amelyeket nemzetközi szinten is terjesztésre érdemesnek, jó példának tart.
„Bízunk benne, hogy ez a nemzetközi elismerés hozzájárul az iskolai ének- és zenetanulás kultúrájának erősítéséhez és megújításához” – fogalmazott a tárcavezető.
Balog Zoltán hozzátette, hogy a Kodály-módszer és az általa képviselt örökségvédelmi gondolat ma számos országban a zenei nevelés minden szintjén jelen van az általános iskolától a középiskolán át a felsőoktatásig.
A Kodály-módszer alapja az, hogy a zenei örökség megőrzése iránti fogékonyságot már egészen kisgyermekkortól kezdve kell fejleszteni, hiszen csak akkor őrizhető meg a közösségek zenei hagyománya, ha már a gyermekek körében életre tudjuk kelteni. Ennek módszere Magyarországon a már óvodás kortól kezdődő rendszeres játékos népdaltanulás – közölte a miniszter.
Hangsúlyozta, hogy Kodály Zoltán és Bartók Béla örökségének továbbvivői hazánkban több száz hagyományőrző énekes csoport és táncegyüttes. Népszerűek a népzenei hagyományt is oktató művészeti iskolák, továbbá számos helyi, regionális és országos népdalverseny és népzenei tábor zajlik napjainkban is, és egyre nő a módszer iránt érdeklődő pedagógusok száma nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.
A világszerte ismert és elismert módszer jól alkalmazható különböző társadalmi, kulturális közegben is. Ezt a magyarországi Kodály Intézetben zajló nemzetközi pedagógusképzésnek köszönhetően többéves gyakorlati tapasztalat is megerősíti. Az UNESCO elismerve Kodály Zoltán etnomuzikológiai, zenepedagógia és zeneszerzői munkásságát a 2017-es évet kiemelt Kodály-évfordulónak szenteli.

Az UNESCO indoklása szerint az elmúlt évszázadban a hagyományos népzene megőrzésének Kodály-módszere segítette a helyi hagyományok átadását, terjesztését és dokumentálását Magyarországon és a külföldi közösségekben. A Kodály Zoltán zeneszerző, -pedagógus és -kutató által kigondolt, a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott módszer elősegíti, hogy a hagyományos népzene hozzáférhetővé váljon mindenki számára a közoktatásban és a civil szervezetek által, fejleszti a zenei készséget, az érintett közösségeket bátorítja a zene mindennapos használatára. Elősegíti a kutatás, oktatás, közösségi kultúra és a zeneművek együttélését, az összes zenei hagyomány tiszteletben tartását. A módszert 1945-ben illesztették bele az iskolai tananyagba.
A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezmény célja szerint a védőintézkedések részeként a részes állam azonosítja és nyilvántartja a területén található szellemi kulturális örökségelemeket. Ennek megvalósítása érdekében a kultúráért felelős miniszter felhívása alapján a Magyarországon élő közösségek, csoportok vagy egyének a saját szellemi kulturális örökségükként elismert elemeket javasolhatnak felvenni a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére. A nemzeti jegyzéken szereplő szellemi örökségelemek közül választják ki azt vagy azokat, amelyet vagy amelyeket Magyarország az UNESCO reprezentatív listájára évente egy alkalommal felterjeszthet.
A Szellemi Kulturális Örökség UNESCO listáján jelenleg szereplő magyar elemek a Busójárás Mohácson – Maszkos farsangvégi télűző (felvétel ideje: 2009); táncház-módszer (2011); matyó népművészet (2012); solymászat, az élő emberi örökségelem. A solymászat 2010-ben 11 ország felterjesztéseként került fel a UNESCO reprezentatív listára, amelyhez 2012-ben további két ország – köztük Ausztria és Magyarország – csatlakozott.

***

A kubai rumba, a kínai szoláris naptár és a belga sör is felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára

 

Az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága az etiópiai Addisz-Abebában hétfőn kezdődött tanácskozásán döntött arról, hogy a tagországok 37 jelöltje közül melyek kerüljenek fel az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára. 

A testület szerdán a kubai rumbát, a dominikai merengue-t, a számos közép- és dél-ázsiai ország által március 21-én tartott hagyományos újévi ünnepet, a novruzt, a kínai szoláris naptárat, a bangladesi Mangal Sobhajatra fesztivált, a belga sörkultúrát, az etiópiai oromo törzs demokratikus társadalmi-politikai rendszerét, a valenciai Las Fallas fesztivált vette fel a szellemi kulturális örökség listájára. Döntött arról is, hogy a kambodzsai kéthúros lant a sürgős védelemre szoruló kulturális örökség listájára kerül. A bizottság elfogadta a délkelet-ázsiai ország kérését arra, hogy az ősi hangszer életben tartására 230 ezer dollár támogatásban részesüljön.

A kubai rumba ötvözi az afrikai és a karibi Antillák kultúráját valamint a spanyol flamencót. A társadalom peremére került közösségek szimbóluma, amelyet a városok és falvak szegénynegyedeiben táncolnak. Mozgáselemei, gesztusai, zenéje az ellenállás, az önbecsülés kifejeződése – olvasható a döntésről szóló indoklásban az UNESCO honlapján.
Az Addisz-Abebában tartózkodó kubai küldöttség közölte, hogy a rumba felvételét az UNESCO-listára a 90 éves korában elhunyt Fidel Castro emlékének szenteli.
A Dominikai Köztársaságban „a nemzeti identitás integráns része” a merengue, a zenének és a táncnak saját nemzeti napja van 2005 óta a karibi államban.

A 12 ázsiai államban – Afganisztán, Azerbajdzsán, India, Irán, Irak, Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Pakisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Törökország által március 21-én ünnepelt újév (Novruz, Navruz, Nevruz, Nauryz) egy két héten át tartó ünnepségsorozat hagyományos ételek főzésével, családlátogatósokkal, régi rituálék felidézésével, amelyek békességre ösztönzik a helyi közösségeket, arra, hogy együtt ünnepeljenek.
A bangladesi Mangal Sobhajatra fesztivált szintén az ottani újév (április 14.) napján rendezik a Dakkai Egyetem képzőművészeti karának diákjai, tanárai. A hagyomány 1989-re nyúlik vissza, amikor a katonai junta uralma alatt élő diákok egy jobb jövő reményét akarták felmutatni a közösségnek.

A sörkészítés és sörivás Belgium-szerte a közösségek élő örökségének része a úgy a mindennapokban, mint az ünnepeken. A országban mintegy 15 000 fajta sört készítenek, a kézműves sörök különösen népszerűek az országban, ahol az italt főzéshez, élelmiszerek, például sajtok készítéséhez is felhasználják. A sörkészítés titkait családok, helyi közösségek, sörfőzdék, egyetemek és képzőközpontok megosztják egymással.

Kínában kétféle naptárt használnak, a szoláris, azaz a nap járásán alapuló, és a lunáris, azaz a hold változásán alapuló naptárt. A kínai szoláris naptár (Xia-naptár), földműves naptárként ismert. Elnevezése onnan ered, hogy a földműveseket segítette a munkájukban, a naptár kialakítása a Nap állásának megfigyelésén alapul. Jellegzetessége, hogy a kínai évkezdet a téli napforduló és a tavaszi napéjegyenlőség közötti időszak felezőpontjára, azaz február elejére esik. Ezt nevezik a tavasz kezdetének. A kínai szoláris naptárban 24 periódusra osztottak egy évet, amelynek négy fő időpontja a tavaszi és őszi napéjegyenlőség, illetve a nyári és téli napforduló.

Csütörtökön a bizottság felvette az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára a német, az olasz, a kazah, a pakisztáni és a portugál solymászat hagyományát, az indiai jógát, az iraki Khidr Elias ünnepi lakomát, a szaúd-arábiai almezmar és a kazah kuresi gyakorlatát.
A csíksomlyói búcsút, amelyet román kulturális miniszterként Kelemen Hunor terjesztett fel először 2012 márciusában, majd 2014-ben is, elutasították, az RMDSZ-elnök szerint azért, mert a jelenlegi román komány nem is tartotta fenn a jelölést.

A testület csütörtök reggeli döntése értelmében a reprezentatív listán eddig 13 országgal (Belgium, Csehország, Dél-Korea, Egyesült Arab Emírségek, Franciaország, Katar, Mongólia, Marokkó, Spanyolország, Szaúd-Arábia, Szíria, Magyarország és Ausztria) szereplő solymászat, mint élő emberi örökség tételei közé most közösen csatlakozott a német, az olasz, a kazah, a pakisztáni és a portugál solymászat hagyománya.
Az eredetileg táplálékszerzést szolgáló solymászat gyakorlata ma már sokkal inkább a hagyományőrzéssel, a kulturális örökségvédelemmel és a közösségi szerepvállalással van összefüggésben. A solymászok tanítják, reptetik és tenyésztik madaraikat, amelyekkel szoros kapcsolatot alakítanak ki, és legfőbb védelmezőikké válnak.
A solymászatot világszerte hatvan országban űzik és bár akadhatnak bizonyos különbségek, a módszerek mindenhol azonosak. A solymászok csapatban gyakorolnak. Akadnak köztük, akik heteken át úton vannak, és esténként történetekkel szórakoztatják hallgatóságukat. Ez a hagyomány családon belül öröklődik, az ifjabbak tanonckodás révén vagy klubokban, iskolákban tanulják el.

Az ősi indiai jóga hátterében álló filozófia jelentős hatással van az indiai társadalomra, az egészségtől és orvoslástól kezdve az oktatásig és a művészetekig. A gyakorlat, amely az elme, a test és a lélek összehangolása révén törekszik a mentális, spirituális és fizikai jólét javítására, különböző pózokat, meditációt, kontrollált lélegzést, bizonyos szavak ismételgetését és egyéb technikákat foglal magába. A hagyományosan mesterektől eltanulható tudást, ma már jóga ásramokban, oktatási- és közösségi központokban is el lehet sajátítani.

Az Irakban élő közösségek minden év februárjában leróják tiszteletüket al-Khidr mitológiai alak előtt, akiről úgy tartják, hogy teljesíti a hívek kívánságait, különösen, ha azok tényleg rászorulnak. A hagyományos öltözéket viselő családok egy szent hegyen gyűlnek össze, különleges fogásokat esznek, eljárnak egy népszerű táncot (dabkka), vagy ajándékokat visznek a Tigris folyóhoz, ahol fogadalmakat tesznek kívánságaik teljesülését remélve, és gyertyákat úsztatnak le a vízen. A kulturális gyakorlat, amely segít a társadalmi összetartást, a családon belül és az iskolák révén öröklődik tovább.

Az almezmar Szaúd-Arábia Hijazi közösségének hagyományos gyakorlata, amelyet családi és nemzeti ünnepekkor adnak elő. A résztvevő férfiak, akinek száma akár a százat is elérheti, két sorban állnak fel egymással szemben, tapsolnak és dalokat kántálnak a bátorságról és a szerelemről. A háttérben dobok szólnak és a férfiak kettesével kiállnak társaik elé, kezükben hatalmas botokat forgatva. Az előadóművészeti társulatoktól vagy hagyományőrző központokban eltanulható gyakorlat a közösség kollektív emlékezetének része.

A kuresi egy hagyományos kazahsztáni birkózási forma, amelyet a helyi közösségek tagjai űznek, és a cél, hogy a birkózók egyike hozzáérintse a talajhoz az ellenfele vállát. Annak idején edzők készítették fel a fiúkat a helyi versenyekre, ma már azonban a kuresi nemzeti sport, amelyet férfiak és nők is űznek, a nemzetközi megmérettetéseket pedig a világ több országában közvetítik. A közösségek közti toleranciát, jóindulatot és szolidaritást erősítő gyakorlatot mestertanfolyamokon és sportklubokban lehet elsajátítani.

Pénteken további tizenkét hagyománnyal, köztük a romániai, moldovai faliszőnyegszövéssel, a csehországi és szlovákiai bábjátszással, a szlovéniai passiójátékkal, a mexikói rodeóval és a venezuelai karnevállal bővült az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listája. Az újabb 12-vel együtt immár 366 hagyomány szerepel a listán.

A romániai és moldovai hagyományos faliszőnyegszövés „a kreativitás, az önazonosság és a társadalmi összetartozás kifejeződése”, nemzedékről nemzedékre terjed családokon belül, a szőnyegszövő központokban, iskolákban. Egykoron a közösségek dekoráció céljából, temetésekre, menyasszonyi hozományba, kiállításokra készítették a faliszőnyegeket, ma már ezeket iparművészeti alkotásokként tartják számon – olvasható az UNESCO honlapján közzétett indoklásban.

A szlovák és cseh közösségek bábszínháza a hagyományos népi szórakoztatás népszerű formája, az erkölcsi értékek tanításának, a világról alkotott nézetek bemutatásának kifejeződése. A helyi irodalmi hagyományok, színház szerves része, amely hozzájárul a kreativitás kialakításához, a résztvevők szocializálásához, identitásához. A bábok főként fából készülnek, és a bábozók különböző technikákat alkalmaznak előadásaikon. A kulturális hagyomány átível bábdinasztiákon, előadó-közösségek, non-profit szervezetek, zenei és művészeti iskolák adják tovább.

A szlovéniai Skofja Lokában több száz éve rendezett passiójáték a legrégebbi az országban. A középkori misztériumjátékot húsvétkor, nagypénteken rendezik, mintegy 1300 résztvevővel egy kapucinus szerzetesnek az 1700-as évek közepén írt története alapján. A Jézus szenvedéseit megjelenítő történetet hatévente adják elő, és a helyi közösség identitása, összetartása formálójaként tartják számon.
A mexikói rodeó (charrería) a helyi lótenyésztő közösségek hagyománya, amely a 16. századra nyúlik vissza. Eredetileg a különféle birtokok tenyésztői összetartozásának erősítésére rendezték meg a versenyt, napjainkra versenysporttá vált, ahol a lovasok az állattartás során szerzett ügyességüket tehetik próbára számos kategóriában, köztük lovaglásban és lasszózásban, férfi és női versenyzők egyaránt. Fontos eleme a közösségek identitásának, és fontos módja a közösségi értékek átadásának a fiatal nemzedékek számára.

A venezuelai El Callao karnevált a dél-amerikai ország francia anyanyelvű szigetein január és március között rendezik meg zenés, táncos utcai felvonulásokkal, koncertekkel, a hagyomány a fiatal nemzedékeket segíti örökségük megismerésében, felfedezésében.
A szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára kerültek továbbá a mauritiusi bhojpuri népdalok, a tádzsik nemzeti eledel, az osi palav (piláf), az üzbég nemzeti eledel, a palov, a török kézműves csempe- és kerámiakészítés, egy nigériai nemzetközi halászati és kulturális fesztivál, a svájci Vevey szőlősgazdáinak fesztiválja és egy vietnami vallási és spirituális fesztivál is.
A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO-egyezményt 2003-ban fogadták el. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat – szóbeli hagyományokat, előadóművészeteket, társadalmi gyakorlatokat, ünnepi rítusokat, eseményeket, régi iparágak tudásanyagát tartalmazza.

MTI / ring

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top