Szkárosi Endre kolléga a facebook-on, a saját színvonalához képest már megint méltatlanul együgyű publicisztikát posztolt. Lámpás emberfőként, korszakos költőként persze megteheti (folt nem esik rajta), Schiller is rothadt almát szagolgatott, hogy írni tudjon. Az általa tévesen sztárolt HVG-s Tóta W. Árpád azonban már megint nem tud írni.
Hiszen HVG-s szerzőnk főbb megállapításai, melyekkel a Fidesz s ezen belül Orbán Viktor vereségét jövendöli mindössze ezek: „Pajkos hegyi patakokként csörgedeznek a repedések szerteszét. A vég lehetősége, előszele meglegyintette őket, elindultak a belharcok és az elhatárolódások, a tegnapi menetelők ma nyilvánosan vívódnak.” (…) A keserű csalódás számotokra az, hogy Orbán Viktor nem ért a sajátjához. Annak ellenére sem, hogy tehetséges, okos és ügyes politikus. (…) Ez az ősbűn, az eszetlen központosítás, aminek a végén megint csak kiderült, hogy rossz ötlet volt (…) az illiberalizmus az, amit bukni láttok. „ Idézet vége. Vagyis Tóta W – tényleg – nem tud olyat írni, amivel valódi kormányváltó hangulatot generálhatna.
Ahhoz, hogy csak néhány fiktív példát mondjunk, legalább ilyen fajsúlyú, egész rendszerünket érintő megállapításokat kéne tennie: „Még mindig nem tudtunk kiszabadulni a túlzott deficit eljárás alól a túl nagy (Gyurcsány/Bajnai idejében még 8%-os) hiány miatt”. Vagy hogy „Az IMF újabb kölcsönét képtelenek vagyunk visszafizetni, ezért az IMF hazánk adósbesorolásában eggyel rosszabb osztályzatot követel .” De elég lenne egyetlen két szavas tőmondat is a kormányváltó hangulathoz, a nyomaték kedvéért esetleg nagybetűkkel szedve: NINCS NÖVEKEDÉS! Esetleg (önbizalom hiányában) hozzátehetné: az EU megtiltotta a paksi atomerőmű orosz együttműködéssel történő bővítését, sőt, hazánk elzárkózik a keleti gáz Törökország tranzitálásával történő európai szétosztásának jól fizető feladata elől. Tóta W azonban nem tud ilyeneket írni, hiszen ezeknek pont az ellenkezője teljesült illetve teljesül.
Így a nyitó képzavar („csörgedeznek a repedések”) után az általam felsoroltaknál szerzőnk jóval lényegtelenebb, az ország tényleges előmenetelét meg nem, vagy sokkal kevésbé meghatározó tényezőket sorakoztat fel.
Most játszadozzunk el egy kicsit a gondolatokkal! Képzeljük azt délelőtti kávénk fölött, hogy amit Tóta W. kifogásol belpolitikánkban, egy-két elemet joggal, az egycsapásra az ő politikai felfogása szerinti optimumra vált át, ráadásul olyan személyekkel, akik után mind a tíz ujját megnyalná. Ezzel együtt azonban még mindig 8%-os lenne a túlzott deficites hiány, új hitelt vettünk volna föl az IMF-től, amit nem tudnánk visszafizetni, s Oroszországgal felbontottuk volna a mára az EU által is helyeselt atomerőmű építési együttműködési megállapodást, sőt, nem nyitottunk volna keletre, de nem lenne nálunk növekedés sem!
Nos, ekkor, minden politikai szimpátiája ellenére, Tóta W azonnal megírhatná kormányváltást generáló publicisztikáját – ha akarná!
Így viszont nem tud ilyet írni, hiába akar.
Mi viszont, a kormány politikájának (s nem a kormányfőnek: – az ügy nagyobb, mint bárki elnök) jelenlegi hívei hová is „ejtőernyőzhetnénk” (ahogy szerzőnk javasolja nagylelkűen), talán a stagnálásba a növekedésből?
Nem ejtőernyőzünk mi sehova!
Sőt, mivel a második magyar kapitalizmus neoliberális úttévesztés utáni, állami segítséggel történő felépítése Orbánhoz Viktorhoz köthető, legalább is annak kezdete (az NDK-ból is így lett „NSZK”), még mindig támogatjuk őt, minden hibája ellenére is, hiszen a gazdasági kilábalás sikere őt igazolja. Szkárosi Endre is jobban tenné, ha a 100 holdas pagony Róbert Gidájaként nem Micimackó vagy Füles cikkéből tájékozódna.