Close

Tavasz, 1928

Az Uj Idők (Szépirodalmi, művészeti, képes hetilap és kritikai szemle, szerkeszti Herczeg Ferenc) kora egyik legnépszerűbb hetilapja volt. Igen, rövid u-val, Uj Idők.

A Nyugattal azonos korban jelent meg, tehát a XX. század első felében. Népszerűségét misem jelzi jobban, mint az, hogy míg a Nyugatnak bőven maradtak az utókorra felvágatlan példányai, az Uj Idők nem hiányozhatott a polgári családok asztaláról. 1928 március 25.-i számában akadtam az alábbi versre. A költő, Somlyó Zoltán (1882-1937), édesapja Somlyó György (1920-2006) költő, műfordítónak.

Tavaszidőn…

Tavaszidőn a föld kibomlik,

a barna rög kenyérként omlik.

A mag benne virággá szépül

a természet mesterkezétül.

S kinyíl a kis falusi ablak,

a szemek csudára riadnak.

Kigyúl a messzi hegyek orma

s kifényesül a templom tornya…

A nagy piac életre kap,

reádűl a langyfényű nap.

S a kavicskövek szürke lapját

a napsugarak símogatják.

A szél a nagy réteken át

fujja a szűzi ibolyát

S a sövény mellől a kis áldott

fehérhúsú lágy hóvirágot.

És a magyar paraszt kilép

a pitvarajtón. De elébb

a süvegét leveszi mélyen

az új tavasznak szent nevében.

Aztán a gyönge napba bámul,

Tiszán innen, meg ott: Tiszántúl…

Nézi a magyarok egét –

és elindítja az ekét…

                                               Somlyó Zoltán

A képen látható növény pedig a csodaszép liliomfa, a magnóliafélék családjába tartozik, sajnos szirmait még a tavasz elején elhullajtja, és őszig csak zöld leveleiben gyönyörködhetünk.

Földi Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top