Megnyugtató érzés olyasvalakivel találkozni, aki önmagával összhangban éli az életét. Aki nem fojt el semmit, de nem is kompenzál, sem fényesebbnek, sem szürkébbnek nem próbál mutatkozni. Amilyen felszabadító, éppoly ritka is az effajta találkozás. E családi ház a ritka kivételek sorába tartozik: külseje egyértelműen előrevetíti, ami bent fogadja a vendéget, aki elégedetten nyugtázza: lehet harmóniát teremteni a világban.
Márpedig a saját harmónia minden egyébnél fontosabb – ezt gyakran csak az idő múlásával vesszük tudomásul. Kezdetben a trendek, az ideálok dominálnak. Lassan ébredünk rá, hogy a ránk kényszerített versenyben szükségünk van egy biztos pontra, ami a lehető leginkább azonos az énünkkel – amit valóban otthonnak nevezhetünk. Mindenki másutt húzza meg otthona határait: van, akinek egy hatalmas nejlonszatyor jut, vannak, akik falak mögé rejtik identitásukat, és van, akinek nem azért nincsenek falai, mert csak szatyorra futja. A többség azonban a középső kategóriába tartozik, és nagyon nem mindegy, hogy a falak mit mutatnak, mit takarnak. Családi házat tervezni az építész számára sem könnyű műfaj. Pszichológusként empátiával kell azonosulnia megrendelőinek életvitelével, ugyanakkor saját építészeti ideálját sem adhatja fel az alkotás során.
A teljes cikk : AMIOTTHONUNK.HU