wie teuer ist viagra in der apotheke online apotheke kamagra viagra in bulgarien kaufen viagra cialis apotheke was kostet levitra in der apotheke preise viagra apotheke

Ring Magazin

Kedd, 2019. Jûlius 16.
Szöveg mérete
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap

A szépséges relativitás – a relativitás szépsége

E-mail Nyomtatás PDF
Egy tartalmas, fárasztó nap után, amikor még elaludni nem tudok, ám az olvasásra már képtelen vagyok, veszem a TV távirányítóját, s megnyomom a bűvös piros gombot. S lőn világosság… Kapcsolgatok össze-vissza, bízva benne, hogy rábukkanok egy érdekes riportra, filmre. Semmi. Mit is várhatnék a rengeteg kereskedelmi, tematikus csatornától?! S ekkor valamin megakad a szemem; hirtelen nem is értem, amit látok. Amerika, szépségverseny, 2-4-6 éves gyermekek, 32-34-36 éves felnőtteknek megcsinálva. Igen, megcsinálva. Valóságshowként bemutatott bábjáték – élő alanyokkal, vagy inkább tárgyakkal. Vajon miért jut eszembe rögtön a zseniális filmrendező David Lynch, aki totális szürrealizmusával, egyéni, olykor már-már betegesnek tetsző szemléletmódjával egyfajta speciális hangulatot képes teremteni? Na, de térjünk vissza a „szépségekre”, szüleikre azaz tulajdonosukra – mert ugyebár tárgyak esetében ez a helyes kifejezés. A színpadra tolt gyermekek ugyanis szüleik játékszerei. Nem egy „édesanya” büszkén nyilatkozza, hogy tulajdonképpen saját maga helyett, lánya/fia valósítja meg magát – értsd a beszélőt. Ez aztán a személyek közötti zűrzavar! Most akkor ki kicsoda? S egyre jobban felélénkülök; ama bizonyos piros gomb megnyomásakor résnyire nyitott szemem már kikerekedve bűvöli a képernyőt. Nesze neked alvásra hangolódás! Jönnek a gondolatok, az indulatok, az elméletek, az ítéletek.
Egy négyéves kislány fehér csipkés melltartóban!, szűk miniszoknyában és miben másban, mint egy, a pinkre lakkozott lábujjkörmök csábos kikandikálását biztosító magas sarkú szandálban – hú, milyen szexis! – lejt egy csípőringatós, mell!rázós erotikusnak tűnni akaró táncot. A szülő mindeközben éljenez, tombol, sikolt, mutatja a tánc koreográfiáját, ha „tanítványa” netalántán elfelejtené a bonyolult, hetekig, hónapokig tanult lépéskombinációt. Az egyik anyuka dicsekedve taglalja, mekkora összeget költöttek a versenyre – frizurakészítés póthaj-ráépítéssel, többszöri testbarnítás, ruhavarratás, manikűr-pedikűr, felkészítőtanár, sminkes. Egy átlag magyar nyugdíjas jó néhány havi nyugdíja – teszem hozzá keserű mosolyra húzódó szájjal. De persze nem ezért tragikus a látvány, hanem a maga valójáért, ami – a versenytől eltérően – nem a pénzről szól. Az első helyezés után járó pénznyereménnyel, ha nem is a teljes anyagi ráfordítás – mondja egy izzó szemű apuka –, de annak egy része mindenképpen megtérül. Ezért szükségszerűen otthonuktól az akár több száz mérföldre megszervezett következő megmérettetésre szintén el kell menni, s nyerni is kell(ene). Csapdahelyzet; a szülők egyre lelkesebben, fanatikusabban [vö. iszlám szélsőségesek] áldozzák fel utódaikat a szépség oltárán.
A zsűritagok – férfiak, nők vegyesen – mustrálják a kislányokat, kisfiúkat, pontozzák őket ezerféle szempont alapján. Hmm… Magyar diákok véletlenül felfedezték, hogy angoltanáruk az FBI körözési listájának előkelő helyén áll – szexuális, pedofil és nemi erkölcs elleni bűncselekmények miatt. Hagyjuk már, hogy ami nyílt és „elfogadott”, az nem lehet perverz. Dehogynem! Miért, a ma leánykori nevén szexfilm, pornófilm – ahogy tetszik – is egy eufemizált becenevet kapott; újabban felnőttfilmnek titulálják. Ez is megérne egy külön tanulmányt, hogy miért nem lehet mostanság a feketét feketének, a fehéret fehérnek nevezni. Miért csodálkozunk a mai anómiás világon, amikor Kovira, a mi pornó, bocsánat, trendi kifejezéssel élve – hogy mégse lógjak ki annyira a mainstream-ből – felnőttfilm-rendezőnket méltatjuk, hogy nemzetközileg mennyire elismert, tehetséges(?) filmes. [Biztosan én vagyok a tudatlan, hogy ezt sem értem.] Ja, az, hogy mit képvisel, az olybá tűnik mindegy. A lényeg a pénz, a csillogás, a kevés befektetés – annál több lefektetés –, a nagy haszon. Test igen, ész nem – már ami a „színészeket” illeti. Mondjuk, ha a filmben végzett cselekvésüket a 4-es főút mellett végzik, egyszerűen és konkrétan prostitúciónak hívjuk [vagy már ez is idejétmúlt szó?], s nemcsak férfiak viszik szobára – bokorba – őket, hanem valószínűleg rendőrök kíséretében az őrszobát is meglátogatják.
Először a különböző szépségkategóriák győzteseinek neveit sorolják. Nagy ováció, taps, „Igen, tényleg sokat készültünk!” – kiáltja hurrázás közben az egyik „tulaj”. A nap fénypontja, az abszolút győztes kihirdetése. Síri csend, koncentrálás, egy-egy fohász – vagy valami olyasmi – elmormolása, tenyérizzadás, dollárjelek megjelenése a szembogarakban, presztízs. Elhangzik a név; ujjongás, zokogás. Kinek mi. Egy „csupán” kategóriagyőztes kislányt vesz a kamera, aki kivetkőzve magából, a földhöz vágja a másodpercekkel korábban nyert csillogó érmét, színes virágcsokrát, s további agresszióját a hozzá legközelebb álló falon vezeti le – lába és ökle segítségével. Megrökönyödve bámulom a hihetetlennek tűnő eseményeket. Aztán a teremben mindenkit fokozatosan elöntenek az érzelmek; kit az öröm, a káröröm, az elégedettség, kit a harag, a düh, az irigység.
Valójában mindegy; itt minden mindegy. A végeredmény – a gyermek egészséges személyiségfejlődése – számít, illetve kellene, hogy számítson. A lelki folyamatokat tekintve az ilyen, és az ehhez hasonló versenyeken résztvevők valamennyien márpedig csakis vesztesek lehetnek. Anyák és apák, ocsúdjatok fel már végre! A belső lelki békét – melynek fontosságát több száz éve a különböző vallások is hangsúlyoznak – hiábavaló igyekezet anyagi haszonszerzést remélő foglalatosságban keresni. Tökéletesen felesleges idő- és energiapocsékolás, sőt a céltól való távolodás valami után ott kutakodni, ahol az biztosan nincs. Kellő önismeret, helyes önértékelés, önmagunkba vetett bizalom, s valamiben/valakiben való hit nélkül nem lelhetjük meg a hosszú évszázadok alatt elveszett harmóniánkat.
Gondolataimat egy X. századi arab költő, al-Mutanabbī soraival zárom:

„Ez a nap a napok között olyan,
mint te az emberek között;
ahogy te egyedülálló vagy közöttük,
az is egyedülálló.

Ez az isteni szerencse;
egyik sem kiválóbb
a másiknál, úgy, ahogy
a nap a napnak az ura.”
(2 értékelés)
 

Megjelent A Mi Otthonunk júliusi száma

amio 201907 

Bővebben az Otthon rovatban

Média a médiában

02.ecs.mediacimlap02.fz.mediaringor ring01.kg.media01.orkeny.media04.mzmedia

A sajtót, a nyilvánosságot és a valódi sajtót egyre inkább háttérbe szorító közösségi platformokat vettük nagyító alá összeállításunkban. Mi a hír, mi a vélemény és hol szentség, azaz a hitelesség. Hihetünk-e még a médiának? Kinek, minek, hogyan, miért, mikor? Az újságnak, a tévének, a világhálónak, a közösségi oldalaknak? Erre kerestük a választ. A fotókra kattintva tallózhatnak cikkeink között.

Hányan olvasnak bennünket?

Oldalainkat 175 vendég böngészi

bav logo kicsi banner