Január végén bekerült a Mindenki című Deák Kristóf rendezte alkotás az élőszereplős rövidfilm kategóriában az első öt Oscar-díjra jelölt mű közé. Hais Dorottyával, aki civilben válogatott műugró, edzés után családja körében, otthonában beszélgettünk. – Dorka kedves természetességgel nyilatkozott a film előkészületeiről és a munkáiról.
Hogyan kezdődött a filmes karriered?
Kiskoromban anyukám egyik ismerősétől kaptuk a tippet – azt mondta, hogy jó arcom lenne ehhez. Elmentünk próbákra, és már majdnem feladtuk az egészet, amikor bejött egy szép lehetőség. Utána havonta adódott egy-egy újabb forgatás. Ezek reklámbeli alakítások voltak – a színjátszás így kezdődött-, de a legelső igazi szerepemet egy tévés produkcióban kaptam. Annak érdekében, hogy színésznővé érjek, tudom, hogy még sokat kell még tanulnom.
Ismerted a történetet korábban?
A forgatókönyvnek csak részeit kaptuk meg, ez alapján tudtuk kisilabizálni, hogy miről szólhat ez a sztori.
Elmesélnéd, hogyan készültél a castingra?
Kaptunk egy szöveget, azt megtanultam, és amikor már ment, az osztálytársaimmal próbáltam eljátszani, ez a gyakorlási módszer sokat segített a meghallgatások előtt. Deák Kristóf, a rendező nagyon alapos munkát végzett, nyolcvan jelentkezőből válogatott; az esélyeseknek jó pár „call-back”-re kellett visszamennie…
Szerinted miért pont téged választottak Liza megformálására?
Én vagyok ez a karakter, az életben is hasonlóképpen viselkedem, Liza tulajdonságait figyelembe véve úgy érzem, mintha őt pontosan rám írták volna. Azért a próbákon Gáspárfalvi Dorkával (a filmbéli Zsófi) egymás szerepét is eljátszottuk.
fotó: Wavrik Gábor
Hogy tudtad a sulit, az edzéseket és a szereplő kiválasztást időben összeegyeztetni?
Edzésre menet a buszon tanultam az iskolai és a Mindenkihez kapcsolódó anyagrészeket, ezeket a jeleneteket esténként apámmal még átfutottuk. Az időpontok összehangolása jelentett nagyobb kihívást, de a filmes csapat meglehetősen rugalmas volt, de az edzőm is elfogadta, amikor néha elkéstem egy-egy műugró edzésről.
Két év távlatából hogyan emlékszel az első forgatási napra?
Nagyon mókás volt, ugyanis Gáspárfalvi Dorkával már ismertük egymást a reklámfilmes világból. Azóta össze is barátkoztunk, a stábot is egyre jobban megismertük, összeszokott banda lettünk.
Hányszor kellett egy-egy jelenetet elpróbálni?
Volt, amit csak egyszer-kétszer, és inkább csak a biztonság kedvért ismételtünk, de néhány több résztvevőt is felvonultató epizódot sokszor és akár összesen két órán át is újra meg újra eljátszottuk.
Azt olvastam, hogy volt olyan részlet, amit ti találtatok ki, de időhiány miatt nem kerülhetett a műbe. Melyik volt ez?
Deák Kristóf rendszeresen kikérte a véleményünket, akár még módosítási javaslatainkat is meghallgatta. Ha tetszett az elképzelésünk, akkor eljátszottuk és esetenként be is illesztette a forgatókönyvbe. Volt egy ötletünk, amelyben az igazgatóhoz mentünk volna panaszkodni, de ez időhiány vagy talán a történet íve miatt végül kimaradt.
A karvezetőt játszó színésznőt, mint kollégát meg lehetett szeretni, vagy a szerepe megnehezítette az együttműködést?
Jó kérdés. Szamosi Zsófia (Erika néni) művésznő végig kedves és jó fej volt velünk a forgatás alatt, de a Mindenki tanárnőjét nagyon nem bírta a csapat.
Erika néni módszereit megismerve mit gondolsz arról, hogy a felnőttek világában nem ritka az efféle manipulatív viselkedés a karrierépítés érdekében?
Teljesen igazságtalan és szerintem elitélendő a bemutatott eljárás. A tanárnő ugyan azzal próbálta árnyalni a képet, hogy látszólag mindent a gyerekekért és a csapat érekében tesz – utazásokat és rangos elismeréseket ígért -, azt is hangsúlyozta, hogy a közös sikerek érdekében egyénileg is áldozatot kell hozni.
Milyen volt a munkakapcsolatod a felnőtt kollégákkal?
Nagyon jó. Egyáltalán nem volt fura, hogy felnőttekkel kell együtt dolgozni. A stáb tagjai közvetlenek voltak; még a hangmérnökkel is összebarátkoztunk, körükben alkalmunk volt megismerni néhány érdekes műhelytitkot is a műsorkészítés világából, úgyhogy ez egy igen izgalmas időszak volt. Ha részünkről felmerült valami speciális igény vagy kérdés, akkor azt mindig rendesen megvizsgálták, és ha volt rá mód meg is oldották.
Elvállalnál-e egy olyan szerepet, amiben nem egy határozott gyereket, hanem például egy esetlenebb kislányt formálhatnál meg?
Természetesen igen, és volt is már rá alkalmam; nagyon élveztem, és rengeteget tanultam belőle. A különböző jellemek eljátszását igazi kihívásnak tekintem.
Az iskolában és a baráti körben is vezéregyéniség vagy?
Alapban igen, és gyakoriak is emiatt a konfliktusaim, mindemellett szerencsére számos jó barátom van.
A színpadi munka is érdekel?
Igen, nagyon, nemrég a cirkuszi porondon játszottam a Vízi cirkusz című előadássorozatban, itt a színészkedés mellett az akrobatikus elemek vezettek.
Mi tartasz fontosabbnak a sport- vagy a filmes pályát?
Egyelőre mindkettőt, majd ha egyszer eljön a választás időpontja – úgy érzem nem könnyen – döntök, de egyelőre élvezem, hogy több lábon állhatok. A legfontosabbnak az iskolai feladatokat tekintem, mivel az a vágyam, hogy felvegyenek egy erős budapesti gimibe.
Ezek mellett van-e egyéb hobbid?
Nincs.
Készülsz-e fejben az Oscar – gálára, ki lenne az a hollywoodi sztár, akivel szívesen találkoznál?
Igen-igen, nagyon várom (helyi idő szerint) a február 28-át. Legfontosabb a Mindenki sikere, de régi nagy vágyam, hogy összefuthassak Angelina Jolieval, és a városrész melletti dombon húzódó Hollywood-feliratot is örömmel megmásznám. (Dorka nevet)
Hogy mennek az idegen nyelvek?
Az angolt még sokat kell tanulnom-gyakorolnom – majd a műugró utakon lesz is rá alkalom.
Szeretsz dalolászni?
Oh, igen, nagyon, de sajnos a hangom „borzalmas” – ez a tény biztosan megkülönböztet Lizától.
Ki kölcsönözte az énekhangodat?
Kulisszatitok.
Mi lesz a folytatás, vannak megkeresések?
Mostanában túlnyomórészt reklám lehetőségekről kapok híreket, bár más produkciókról is hallok, azonban ezekről részleteket még nem árulhatok el.
Köszönöm szépen Dorka, sok sikert kívánok!
2017.02.01
Ötvössy Andor