A politikai véleménynyilvánítás az európai demokráciákban kiemelt védelem alatt áll. De ki és mit nyilvánít ki? És kivel szemben? Milyen formában, milyen módon? Mikor csap át a szabad véleménynyilvánítás szidalmazásba, gyalázkodásba, mikor lesz büntetendő becsületsértés? Az internetes média jelenléte és a széles nyilvánossághoz való közvetlen és névtelen eljutás lehetősége ma mindenki számára nyitva áll, ezért lehetőséget ad a gátlástalan véleménynyilvánításra és felerősíti a politikai, társadalmi és személyes ellentéteket.
Német szabályozás
A német BtK (StGB) egy év szabadságvesztéssel bünteti a személy, vagy társadalmi csoport ellen irányuló becsületsértést. Ha a sértés a nyilvánosság előtt történik, akkor kimeríti a rossz hír keltésnek, azaz a rágalmazásnak a kategóriáját. Ebben az esetben akár két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtható az elkövető.
A verbális sértések elsősorban a közéleti szereplőket érintik. Sigmar Gabriel, az SPD egykori vezető politikusáról valaki a Facebookon a következőket írta: „Ezt a bűnöző Gabrielt elfajzott szavaiért azonnal agyon kellene lőni. Az ilyen aszociális egyén rosszabb, mint egy náci.” A hozzászólónak ez a mondat 1200 eurójába került. A „Merkelt nyilvánosan meg kell kövezni” véleménynyilvánítás 2000 eurót ért.
Súlyosabb a büntetés mértéke, ha a gyűlöletbeszéd egy csoport emberi méltóságának megsértése ellen irányul. A netes gyűlöletkeltés súlyos következményekkel jár, akár 5 év szabadságvesztést vagy ennek megfelelő pénzbüntetést is kaphat az elkövető. Németországban nincs cigányozás és a buzizás sem divat, itt a gyűlölet a menedékkérők ellen csúcsosodik ki. Valaki a menekülteket majomnak, bűnöző csőcseléknek, féregnek nevezte a neten, 3750 euróra váltható 150 napos elzárást kapott érte. „Elég sok német van, aki egy euróért dolgozik, hogy egyáltalán létezni tudjon, dugd ezt fel ennek a kártékony csőcseléknek. Agyon kéne lőni őket.” Ezt a kommentelőt 8 havi szabadságvesztésre, és a menekültek körében végzendő 80 óra kötelező önkéntes munkára ítélték, hogy megjavuljon.
Az internetes fórumokon zajló újfajta „vitakultúra” egyre elviselhetetlenebb. 2016-ban még volt feljelentés, volt rendőrségi nyomozás és bírói végzés. Mindez már szinte a múlté, mert bár a törvény él, alkalmazni az esetek nagy száma miatt alig tudják, a felelősséget ezért áthárították a közösségi média üzemeltetőire. A Szövetségi Nyomozó Hivatal (BKA) időnként országos razziát tart az internetes gyűlöletbeszéd ellen, mint tette ezt 2018 június közepén is. Akkor tíz tartományban tartottak házkutatásokat és 29 személyt állítottak elő. A gyanú ellenük az volt, hogy gyűlöletkommentárokat, antiszemita sértéseket posztolnak az interneten, és az idegenek ellen uszítanak. A gyűlöletkeltés elleni eredményes harc érdekében a hivatal arra kérte a felhasználókat, hogy aki a közösségi hálón gyűlöletet, uszítást vagy verbális erőszakot észlel, tegyen feljelentést a rendőrségen.
A gyűlöletfolyamot nem lehet megállítani, elérte a színház világát is. Az őszi hamburgi színházi fesztiválon ismert színészek „Gyűlöletkórus” címmel élethűen olvastak fel politikusoknak címzett összegyűjtött sértéseket, fenyegető leveleket. A szöveg kivetítve is olvasható volt a teremben, és a nyomdafestékre sem voltak tekintettel. A legenyhébb megszólítások a „Te Szemét”, Te ócska szar alak” voltak, a levelek trágár tartalma pedig a német nyárspolgár képzeletét és kifejező készletét messze meghaladta. Az előadó est különlegességét emelte, hogy meghívták a felolvasott levelek címzettjeit, azaz a politikusokat is. Ott volt von der Leyen hadügyminiszter asszony, Heiko Maas külügyminiszter és a Zöldek pártelnöke, Özdemir is. Az előadást beszélgetés követte.
Hallgatni is nehéz volt a felolvasást, az embernek eláll a lélegzete ennyi szenny hallatán. Mekkora hatalma van a gyűlöletkórusnak? Hogyan lehet elviselni a ránk zúduló szennyáradatot? „Az az érzésem, hogy az utóbbi években egyre rosszabb a helyzet. Brutális, undorító virtuális erőszak uralkodott el, amely nem ismer gátlásokat. Annyira perverz, olyan beteges, hogy már nem is lehet komolyan venni. A legjobb, ha az ember el sem olvassa ezeket az üzeneteket. Ijesztő a verbális radikalizálódás, ki tudja, mikor csap át fizikai erőszakba? Egy jogállamban ez megengedhetetlen!”– mondták a megtámadott politikusok.
Mindez azért írtam meg, hogy fogalmunk legyen arról, mi történik a sokat, de nem kellő ismerettel citált nyugati demokráciákban, hogyan értelmezik ott a szabad véleménynyilvánítást, és hogyan büntetik a szabályok megszegőit.
A magyar vitakultúra
A német vita- és politikai kultúra sokáig példaértékű volt, de a migráció erősödésével megjelenő társadalmi problémák, a politikai polarizáció a közbeszéd romlásához és a szélsőséges nézetek felerősödéséhez vezettek. A magyar vita- és politikai kultúra soha nem volt példaértékű, a társadalmi és politikai csoportokat mindig egymás ellen lehetett uszítani. A világháló új színt adott az eddigi szokásoknak, most már a nyilvánosság előtt bárkit szabad önkontrollt és mértéket vesztve anyázni, ostobaságokat írni sok helyesírási hibával, személyeskedni, gyűlölködni, gyalázni, önmagunkról szegénységi bizonyítványt kiállítani. Hamis híreket tudatosan vagy teli hittel lehet terjeszteni, politikai nézeteinket világgá kürtölni.
Az új közéleti események mindig új színt visznek a világháló egyébként sem egyhangú világába. Az unalmas Facebook profilképet például egy kattintással fel lehet díszíteni. Ízlés dolga, ki mit választ magának, újévi díszletet, pártpolitikai hitvallást vagy civil elkötelezettséget. A gyűlöletmentesség jegyében a Facebook most négy O1G-s keretet is kínál: egy egyszerűt, két nemzeti színbe ágyazottat és egy nagyon formatervezett, ’budai simicskásan’ trendi logót, amit az elkötelezettek elkötelezetten használnak. Már kitűzőt is lehet kapni, a képet a parlament falára vetíteni, egymás felé üdvözlésként a jelet használni, az összetartozás jegyében. Meglepő a betűszóban rejlő trágárság közéleti (ellenzéki) felvállalása, mert még emlékszünk az ősforrásra, a miniszterelnök egykori kollégiumi szobatársára, akit irigy indulata vitt a zsigeri gyűlölet útjára. Ha az ellenzék az egykori mondatot jelmondatként használja, azonosul a gátlástalan oligarcha indulataival és értékrendjével.
Az eklektikus ellenzéki összefogás utcai és fotelforradalmárai a megadott jelszó mentén harcolnak, és a facebookos kommentek a gyűlöletbeszéd minden lehetséges eszközét bevetik a harcba. Ferdítenek, torzítanak, rágalmaznak, uszítanak, a gyűlöletet oly mértékben szítják, amellyel már a köznyugalmat veszélyeztetik. Ráadásul a miniszterelnöknek és a köztársasági elnöknek (is) kijáró emberi méltóságot sértik meg, amikor méltatlan, becsmérlő jelzőkkel illetik őket. A szabad, demokratikus nyugati világban ez a büntetőjog hatálya alá esne, szabadságvesztés, pénzbüntetés járna érte. (Mint ahogy az utóbbi hetek tüntetéseit sem kezelte volna a szabad (vágyott) világ rendőrsége a magyar rendőrök türelmével, rég elcsattant volna ott már kevesebbért is a pofon, gumibot és a vízágyú, emlékezzünk csak a párizsi képekre! Meg a tüntetni vágyó középiskolásokra, akiket a francia rendőrség szép sorban, hátratett kézzel letérdepeltetett, hogy elvegye kedvüket a forradalmi hevülettől.)
Nincs a világon olyan ország, ahol a közjogi méltóságokat büntetlenül és gátlástalanul nyilvánosan lehessen szidni, gyalázni a legalpáribb módon. Talán csak a magyar „illiberális, autokrata demokrácia” képes ezt eltűrni, mert tűrnie kell. Az alkotmány ugyanis szavatolja a véleménynyilvánítás szabadságát, ez az alapjog sérthetetlen, kivéve, ha csoportérdekről van szó. A Btk csak a közösség elleni uszítást bünteti, az egyént ért sérelmet csak tettlegesség esetén. Közszereplőnek pedig tűrnie kell, mert az Alkotmánybíróság szerint az emberi méltóság alkotmányos védelme kellő oltalmat nyújt a közszereplő politikusnak a durva, megalapozatlan támadásokkal szemben is. Ezért aztán büntetlenül gyűlölködhetnek az arctalan trollok és az identitásukat vállaló kommentelők a világhálón.
A választás lehetősége
A közösségi médiában megjelenő töméntelen gyűlöletkommentár mutatja, hogy a világhálón való megjelenést szabályozni kell. A különböző véleményeket a demokratikus játékszabályok és nem a kontroll nélküli indulatok szerint kellene ütköztetni. Mi a legjobb megoldás a gyűlöletbeszéd ellen? Törölni, ellene szólni vagy törvényileg üldözni? Elemzők szerint a sértegetés, izgatás, az erőszakra való felszólítás mellett nem mehetünk el szótlanul. Az egykori jámbor trollokból mára veszélyes szörnyetegek lettek, akik az interneten jó pénzért vagy egyéni „becsvágyból” gyűlöletet, antiszemitizmust, rasszizmust terjesztenek, és a közösségi hálót közösségellenes térré alakítják. Az online közlésforma bátorítja a szélsőséges, veszélyes véleményeket, az egyetlen megoldás, ha ezekkel szembe fordulunk.
A magyar köztársasági elnök újévi köszöntőjében a jó és rossz közötti választás lehetőségét, a választás szabadságát rajzolta fel. Rajtunk múlik, hogy mire mondunk igent és mire nemet. Rajtunk múlik, hagyjuk-e mérgezni hétköznapi életünket, nemet mondunk-e az elaljasult közbeszédre, az érdekek szerint torzított valóságra. Nemet mondunk-e a gyűlöletre, hogy igent mondhassunk a társadalmi megbékélésre és a valódi demokráciára.
Rab Irén
http://magyarhirlap.hu/cikk/137365/A_szitkozodas_szabadsaga_nalunk_es_mas_nemzeteknel