Közel két héte, Hamvazószerdán, megkezdődött a nagyböjt. Ezen a napon a pap őskeresztény hagyomány szerint hamuval jelöli meg a hívek homlokát, miközben azt mondja: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”. Miért van szükség arra, hogy az Egyház évente emlékeztessen bennünket erre?
Az egész nagyböjti időszak arról szól, hogy eljussunk Húsvéthoz, ami az élet ünnepe. Nem csak Karácsony az élet ünnepe, a Húsvét talán még inkább. A Karácsonyban benne van a születés szépsége, az élet kezdete és a Húsvétban bár megjelenik a halál, az elveszés és a gyász, de annak az ünnepe, hogy nem a halál a végállomás, hanem hogy a halálon túl van valami.
A „Benső végtelen” című könyvben olvastam, hogy hamvazószerdában három gondolat jelenik meg a hamun keresztül. Az egyik a gyengeségünk. A hamu önmagában nagyon kevés. Jön egy szellő, ami elviszi. Nem képes megállni.
A második a bűnbánat. A bűnösségünkkel és a töredékességünkkel való szembenézés – megint annak a gondolata, hogy önmagamban kevés vagyok. Az Ószövetségben a bűnbánó embernek sokszor megjelenik az a gesztusa, hogy megalázza magát és hamut szór a fejére. Ez a bűnbánat jele – már nem vagyok olyan szép. A belső csúnyaságot egy külső csúnyasággal jelezte. Lehet nyugodtan így tekinteni rá. Ez valamiféleképpen meg is maradt a középkorban is, mint vezeklési gyakorlat.
A harmadik pedig, amit ki is mondunk: a hamuságunk, a halandóságunk. Tulajdonképpen az emberi létünk alaptényei ezek. Gyenge vagyok, hajlamos vagyok arra, hogy az önzésemmel küszködjek, és hogy halandó vagyok. Ezek olyan tények, amiket nem kerülhetünk ki, amik ott vannak az életünkben.
Az Egyház arra emlékeztet bennünket Hamvazószerdán ebben a gesztusban, hogy ezek a mi életünk részei. A böjti időszakban ezzel még inkább szembesülünk. Húsvétkor viszont kapunk erre egy feloldást – hogy gyenge vagyok, de Jézussal erős vagyok; hogy bűnös vagyok, de Ő legyőzte a bűnt és megmutatta számunkra a szeretet útját és a szabad életet; a feltámadásával pedig felragyogtatta azt, hogy a halálon túl is az élet van. Az emberi lét három nagy kérdésére ott van a Húsvétban a válasz.
(Fotó:bishopcampbellsblog.wordpress.com)
Hamvazószerda és Húsvét között negyvenhat nap telik el. Hogy van az, hogy mégis negyven napos böjtről beszélünk?
A vasárnapokat nem számoljuk bele, mert akkor a feltámadást ünnepeljük, ami a hitünk középpontja.
A Nagyböjtben két szigorú böjti nap van: Hamvazószerda és Nagypéntek. Ezeken a napokon arra hív minket az Egyház, hogy csak háromszor étkezzünk, de csak egyszer lakjunk jól, valamint hogy tartózkodjunk a húsfogyasztástól. A hústilalom a nagyböjti időszak péntekjeire is vonatkozik.
Igen. De az év többi péntekén is ajánlott a húsról való lemondás. Vagy valamiféle önmegtagadást is lehet végezni helyette.
Számomra a pénteki napok a Jézus haláláról szóló napok. Sok templomban, még találkozhatunk azzal, hogy péntek délután háromkor megszólalnak a harangok – ez emlékeztet arra, hogy Jézus ekkor halt meg értünk. Én úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy a pénteki böjtben az jelenik meg, hogy kaptam valami nagyon nagyot Jézustól. Odaadta értem az életét, azért hogy én éljek. Az a pici gesztus, hogy én valamiről lemondok vagy valamire odafigyelek, hogy valamit odaadok neki az életemből egy nagy köszönöm.
Miért jó böjtölni? Mire tanít minket? Hogyan gazdagodhatunk általa?
A böjt megtisztít, a tisztulásról is szól. A hétköznapi életünkben is ott vannak a böjtök. Ha valaki egészségesebb akar lenni, ahhoz általában hozzá tartozik valamiféle böjt (sokan végeznek például léböjt-, vagy más tisztítókúrát), de ez mind a testedről szól. Mégis benne van az, hogy a tested megtisztul valamitől, ami méreg. A méreg kimegy belőled a böjttel. Vegyük például mondjuk a sportolókat. Mennyit küzdenek azért, hogy megvalósíthassák a céljukat! Önmegtartóztató életet élnek, böjtölnek, hogy kondiban tartsák magukat, hogy aztán egyszer kijuthassanak a világbajnokságra vagy az olimpiára. Milyen kemény életük van! De csak akkor van értelme az egésznek, ha az ember el tud jutni valamilyen célba, ha van iránya annak, amit tesz. Ugyanez jelenik meg lelki síkon is. A nagyböjti időszak egyfajta lelki növekedésről szól. Fontos, hogy rálássak arra, hogy mik a gyengeségeim és küzdjek velük szemben, hogy eljussak a célba.
Az egyik ilyen célunk lehet – amit Ferenc pápa nagyböjti üzenetében is olvashatunk – hogy az imádság által és Isten segítségével le tudjuk győzni a Gonoszt a mindennapi életünkben.
Az is egy realitás, hogy ott van a Kísértő az életünkben. Nem lehet letagadni, hogy ő része ennek a világnak, ami körülvesz bennünket. Neki az az érdeke, hogy ne éljünk, hogy ne jól éljünk, ne szabadon éljünk. Megpróbálja megerősíteni rajtunk a bilincseket és megakadályozni, hogy kiszabadulhassunk belőlük. Ez meg egy küzdelem, ami sokszor fájdalmas is lehet, de a vége az, hogy szabaddá tudunk válni. A ma emberének a kísértése, hogy könnyen és fájdalommentesen szeretne túlleni a dolgokon. De a böjti idő olyan, mint a szülés. Hamvazószerdán elindulnak a fájások. Dolgoznia kell a testednek, a gyereknek a testedben, ahogy jönnek a kisebb-nagyobb fájások. Aztán ott van a nagyhét, amikor a gyerek elindul a szülőcsatornából és végül ott a Húsvét, amikor már elfelejtesz mindent, ami mögötted van és örülsz, hogy egy új élet született.
Milyen célt tudunk még kitűzni magunk elé a böjti időszakban?
Az ebben az időszakban végzett önmegtartóztatásoknak az is lehet a célja, hogy növekedj és előrébb juss az istenkapcsolatban vagy az emberi kapcsolataidban.
„A nagyböjt bűnbánati időszak, ez igaz, de nem szomorú idő! Bűnbánati időszak, de nem szomorú, nem gyászos idő! Örömteli és komoly vállalkozás arra, hogy levessük önzésünket, a régi embert, és megújuljunk keresztségünk kegyelme szerint.” – mondja a Szentatya.
Nekem erről Szent Pál szavai jutnak eszembe:
„Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.”
(Kol3, 9-10)
Köthetjük a böjthöz a régi ember levetését, hogy valami új indulhasson el. Ha lemondok valamiről, elengedek valamit magamtól, akkor helyt tudok adni az újnak. Ami nem előre visz, ami megköt vagy bezár, abból ki kell szakadni vagy ki kell lépni. Ez egy erőfeszítés, egy olyan lelki feladat, ami arról szól, hogy meg tudjam fogalmazni magamnak hogy mi az, ami megkötöz. Ezután pedig meg kell keresnem azt az erőforrást, ami segít abban, hogy leszakítsam magamról a béklyókat.
Hogyan lehet örömmel megélni a nagyböjtöt?
Nagyon fontos az, hogy hogyan nézek arra, ami történik velem az életemben. Szomorkodhatok azon, hogy milyen rossz, hogy le kell mondanom valamiről, mert elveszik valami az életemből. De úgy is nézhetek rá, hogy lemondtam valamiről, elengedtem magamtól valamit, és eközben gazdagodtam is. Ebben a fajta lemondásban azért benne van valamiféle önzés, vagy önszeretet. A szó jó értelmében.
Mert mi is gazdagodunk általa.
Igen. Te, mint édesanya, láthatod ezt a saját példádon keresztül is. Lemondasz a nyugodt éjszakai alvásról, annak érdekében, hogy gondoskodj a gyermekedről. Úgy is lehet nézni, hogy milyen szörnyű, hogy alig aludtál az éjjel, de a másik oldalon ott van, hogy ezt a kisfiadért csinálod, akit szeretsz és aki most már egyre inkább tudja jelezni feléd, hogy viszontszeret téged. Ez meg egy növekedés. Neki szüksége van arra, hogy ott legyél számára és ezzel igazából te is gazdagodsz, mert a saját értékességed is hangsúlyossá válik. De ez a szeretet gesztusa. Mert megtehetnéd azt is, hogy hagyod sírni.
Felesleges belehullani a búskomorságba, mert azzal nem viszünk előre semmit. Pont Ferenc pápa mondta egyszer, hogy milyen rossz az, hogy a keresztények sokszor úgy vannak benne ebben a világban, mintha állandóan nagypéntek lenne és nem jött volna el a feltámadás.
„Isten őrizzen a savanyú arcú szentektől!” – hogy Avilai Szent Terézt idézzem.
Lehet tehát örömmel és hitelesen böjtölni, de lehet hamisan is?
Mindent lehet hamisan csinálni. Böjtölni is lehet hamisan. De ezzel leginkább önmagadat csapod be. Csak rajtad múlik, hogy például ez a böjti időszak gazdagít-e téged vagy sem. Volt egyszer egy reklámszlogen: „Annyi a világ, amennyit beletöltesz”. Mondhatnánk, hogy annyi a böjt amennyit beletöltesz, sőt még inkább: annyi az életed, amennyit te beletöltesz.
Szerencsés Dorka