Mi kell ahhoz, hogy megérzéseink legyenek a különböző élethelyzetekben? Hogyan tudjuk a belső hangunkat tudatosan alkalmazni a céljaink eléréséhez? Egy különös, mélyről jövő, zsigeri érzést veszünk górcső alá, több egyén tapasztalatai és meglátásai által.
Mindannyian szubjektíven értelmezzük a világot, hiszen minden individuum egyedi, leírhatatlan, megfejthetetlen. Emiatt szinte lehetetlen a leegyszerűsítés kockázata nélkül kategórizálni az embereket. Hiszem ugyanakkor, hogy a hasonló személyiségtípusú emberek vonzzák egymást, közöttük könnyebben nyílhatnak meg azok a kommunikációs szintek, melyeket használva mélyrehatóbb megértéssel tudnak figyelni egymásra.
Életünk során meghatározó a szociokulturális hátterünk – vagyis a környezetünk, családunk, barátaink – behatása. A mindenkori jövőnkre nézve kulcsfontosságú, hogy milyen mértékű figyelemmel éljük meg életünk különböző korszakait, apró pillanatait. Minél nyitottabban vagyunk képesek szemlélni a minket körülvevő világot, annál több ingert leszünk képesek befogadni. Ezekre alapozva később jó döntéseket hozhatunk.
Az intuíció fogalma és természete
Az intuíció a latin intueri, azaz megérzőképesség szóból származik, jelentése: tudattalan információszerzés, feldolgozás nélküli megismerés. Tulajdonképpen egy megérzést, “isteni sugallatot” jelent.
Hajlamosak vagyunk olyanokat mondani, mikor az intuíciót megérzésként értelmezzük, hogy “egy anyuka megérzése szerint a gyermeke bajban van”, vagy “egy régésznek van egy megérzése egy értékes lelőhely hollétéről”.
Hasonló a helyzet bizonyos természetes döntési folyamatok esetén. Egyes kutatások kimutatták, hogy cselekedeteink során, bizonyos tekintetben, megfelelő szakértői tapasztalattal rendelkezve, nem feltétlenül a lehetséges opciók tudatos mérlegelésével és a bizonyítékok összevetésével hozunk meg döntéseket, ítéleteket. Az ilyen “megérzések” szólhatnak például arról, hogy egy tűz merre fog továbbterjedni, vagy hogy adott esetben mi tűnik a legjobb lépésnek egy sakkjátszma során. Mindezek közvetlenül, tudatos gondolkodás nélkül mennek végbe.
Az intuitív döntési és ítéletalkotási folyamataink jelentős része nem tudatos szinten zajlanak. Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy a megérzések olyan kognitív (vagyis gondolkodáson alapuló) döntési folyamatok, melyek egy megelőző ismeret birtokában, elégséges mértékű racionalitással, tudat alatt zajlanak.
Az intuíció eltompításának okai
Egyesek képesek átlátni azokon a falakon, amit az emberek állítanak személyiségük és a külvilág közé. Mások tudatosan építik ezt a falat, míg a végén egy csodaszép, mégis sötét kristályvár képződik a lelkük körül, melyből lehetetlen a ki-be járás, és elfelejtik, hogy valaha is kommunikáltak a világgal.
Korunk egyik legelterjedtebb pszichés népbetegsége az életvitelszerű, érdektelen engedelmesség. Ez az állapot a kimondatlan szokásokon és konvenciókon alapuló viselkedésminták felvételével, a személyiségünket elrejtő álcák, álarcok viselésével alakul ki. Így egy apatikus állapotot kialakítva, önmagunk elrejtését, igazi énünk elfojtását arra használjuk, hogy távol tartsuk magunktól a komfortzónánkon kívül eső állapotot.
Ez fakadhat például a kultúrából. A kultúra, amennyiben a szűk felfogáson, a szellemi szférán (képzőművészet, könyvek, zenei alkotások stb.) túlmenően, tágabban értelmezzük, egy emberi társadalom teljes eszköztárát jelenti, melynek célja a fennmaradás. Kultúra nélkül bármely dolog vagy fogalom csak úgy önmagában létezik, mindennemű jelentés nélkül. Csak a kultúrával mondhatjuk bármire, hogy az jó-rossz, hasznos-haszontalan stb. Szabályt, keretet ad az emberi együttéléshez, ezáltal nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen. Azonban a kultúra keretei kötöttségeket is jelenthetnek, amennyiben túlságosan ragaszkodunk a társadalom által elvárt konvenciókhoz, és nem merjük kimutatni valódi énünket, hisz azt gondoljuk: „mit fognak szólni, ha megtudják, hogy milyen vagyok?”. Ez többféle negatív hatással is bírhat: egyrészt rejtve maradhatnak olyan képességeink, melyek kibontakoztatva akár gyümölcsöző eredményeket is hozhatnának személyes életünkben, vagy akár a karrierünk során is. Másrészt gátolhat abban, hogy meghallgassuk a másként gondolkodókat, hisz lehet, hogy épp a belénk rögzült keretek miatt egy olyan véleményt nyomunk el, amely valójában sokkal igazabb és valósabb a miénknél, csak elsőre tűnik furcsának. Végül gátja lehet annak is, hogy nyíltan, őszintén közelítsünk másokhoz.
Az intuitív hajlamainkat tompíthatják a monoton mindennapok is. Például egyes multinacionális cégek munkamenetének egyhangúsága miatt nemcsak azt érezhetjük, hogy „le van szívva az agyunk”, de érzelmileg is kimerülhetünk. Eljuthatunk a kiégés egy olyan állapotába, amikor minden mindegynek tűnik. Előbb érzéketlenek leszünk a nagyvilág híreire, majd szűkebb környezetünk történéseire is, leépítve ezzel kapcsolatainkat majd önmagunkat egyaránt.
Ilyen állapotban életünk nagy részét önmagunkba zárkózva tudjuk tölteni, azon rágódva, mi lenne, ha valamit máshogy csináltunk volna. A zárkózottság így terelheti el figyelmünket a valós pillanatokról a meg nem történt események valószínűségeinek fontolgatására, ezáltal elmulasztva a pillanatok megélését. A zárkózottság okai lehetnek múltbéli, lezáratlan erős érzelmi töltetű események, életperiódusok, például egy gyermekkori feltétel nélküli szerelem után maradt űr. A lehetséges figyelemelterelő tapasztalatok végtelenek.
Az intuíció fejlesztése a pillanatok megélésével
Az intuitivitás szerves része döntéseinknek, ezek a folyamatok nem tudatos szinten mennek végbe, sokszor anélkül hozunk döntéseket, hogy belegondolnánk, miért úgy döntöttünk, ahogy. Agyunk egyik különlegessége, hogy képes rengeteg információt feldolgozni a másodperc tört része alatt. Gyakran el szokott hangzani – különösen egyszerűbb teszteknél, hogy mindig az első megérzésünkre támaszkodjunk, ugyanis ha életünk során találkoztunk a szükséges információval, agyunk hajlamos azt tudat alatt is megjegyezni, ezért valószínűsíthetően az első megérzéssel adott válaszunk lesz jó, ha pedig tudatosan belegondolunk, akkor nagyobb eséllyel választunk rosszul. Ha begyakoroljuk, hogyan férjünk hozzá könnyedén az intuíciós forrásainkhoz, kihasználhatjuk agyunk rejtett teljesítőképességét.
Vannak, akik az átlagosnál gyakrabban használják ezt a forrásukat. A művészek nem minden esetben gondolják végig tudatosan az alkotásukat, nem tudják minden esetben megmagyarázni, miért festették azt a vonalat, mi késztette őket bizonyos szavak használatára, hogyan illik egy első hallásra elütő hang a nagy egészbe. Csak teszik a dolgukat, mert érzik, hogy úgy kell. A festészethez például fontos elsajátítani a színtant, vagyis azt, hogy a színek hogyan harmonizálnak egymással, de olykor a színeket megérzéssel helyezik egymás mellé a festők, és így is kialakul belőle valami eredeti, valami működőképes. Sok művészt irányítanak az ösztönei, nemcsak alkotás közben, de a hétköznapi életük során is. A művészeken túl a gyerekek is gyakrabban cselekszenek és felelnek a megérzésük szerint, hisz még nincs tele a fejük annyi gátló gondolattal, mint a felnőtteknek.
Fontos teljes értékűen megélni akár leghétköznapibb cselekvéseinket, hiszen így elkerülhetjük a szociális elszigetelődés okozta figyelemvesztést, és képesek leszünk odafigyelni és tudatosítani vágyainkat. Ha reflexszerűen működnek az ilyen folyamataink, elérhetünk egyfajta felszabadult őszinteséget mind magunkkal, mind környezetünkkel. Minél szorosabb kapcsolatban állunk tudatalattink által a végtelenséggel, annál könnyebben használhatjuk az intiuícióban rejlő kimeríthetetlen tudást.
Keveset értünk az agyunk mentálisan zajló folyamatainak működéséből, mégis az intuíciót csak részben tekintem misztériumnak, mivel minden állapot leírható a tudomány segítségével: milyen tudatállapotban, hogyan hozhatunk jó döntéseket a magánéletünkben és szakmailag egyaránt. A felhalmozódott információink az élettapasztalatainkból is adódnak, és csak kemény munka árán tudjuk azt hasznos tudássá alakítani. A tudás befogadása mellett azonban érzelmileg is meg kell élni a befogadott adathalmazt: haolvasunk egy szöveget, látunk egy képet, vagy beszélgetünk valakivel, visszaemlékezni a kapott információra könnyebben tudunk, ha egy olyan érzést kerül előtérbe, amit ezen helyzetek során tapasztaltunk. Ezért nyílt szívvel megélni a pillanatot segíthet az intuitivitásunk előhívásában.
Írta: Pető Márton, Zsámboki Dávid, Habib Dániel
Források:
Miklós Judit (2009): Az intuíció szerepe az üzleti döntéshozatal folyamatában
Szívós Eszter. „Matematika és pszichológia határán, Poincaré intuíció fogalma. In: Magyar Pszichológiai Szemle 68.3 (2013): 555-584.
Dalos Anna: Hungarian Variations on Improvisations sur Mallarmé: Zoltán Jeney’s Early Reception of Pierre Boulez’Music.
Képek:
http://avandi.hu/project/burnout/
Varga Zita: Tükör, Chatepaté, Én és mások, Lupo & Phimo