Ring Magazin

Csütörtök, 2018. Jûlius 19.
Szöveg mérete
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap Kultúra Előadás Az 1867. évi kiegyezés 150 év távolából

Az 1867. évi kiegyezés 150 év távolából

E-mail Nyomtatás PDF

 

Kígyózó sor látványa fogadta az érdeklődőket a Kossuth téren szeptember 26-án, kedd reggel, a címben jelzett konferencia megnyitója előtt. A Magyar Történelmi Társulat, az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és a VERITAS Történetkutató Intézet által szervezett rendezvényre több száz vendég érkezett, teltházat eredményezve az Országház Felsőházi üléstermében.

 

A 10 órakor kezdődő konferenciát Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnökének köszöntője nyitotta meg, melyben röviden utalt arra, hogy a történelmi Magyarország sorsa nem 1867-ben a kiegyezéssel dőlt el, hanem már jóval korábban a 13. században kezdődő török beáramlással, s hangsúlyozta; nem azok felelnek a következményekért, akik megkötötték a kiegyezést, sokkal inkább a későbbi nemzedékek felelőssége, hogy mit tudnak kezdeni az elődök örökségével.

Ezt követően a rendezvény fővédnöke, Kövér László, az Országgyűlés elnöke tisztelte meg gondolataival a vendégeket. Kiemelte, hogy a politikusoknak nem eldönteniük kell a 150 éve tartó, kiegyezésről szóló vitát, hanem tanulniuk kell belőle. Megfontolandó, hogy mi az, amit hasznosíthatunk az előttünk álló időben a magyar, a közép-európai és az európai érdekek védelme során a kiegyezés pozitív és negatív tanulságaiból.

                                                                                                                                                                                                    

Három szempontot emelt ki:                                                                                                                                                                                                                       
1. a szuverenitás megosztásának modelljét,
2. a társadalmi és kulturális modernizáció hatását a nemzeti identitásra,
3. a geopolitikai tényezők szerepét az államvezetésben, a politikai tervezésben.

A politikus hangsúlyozta, hogy ezek a szempontok nemcsak a kiegyezéssel létrejövő Osztrák-Magyar Monarchia sorsát illetően bírtak jelentőséggel a 19-20. században, hanem hasonlóan fontosak lehetnek a 21. században az Európai Unió, benne a magyarok és Közép-Európa jövőjének alakítása tekintetében. A szuverenitás megosztásának köszönhetően a Habsburgok megőrizhették a Monarchia politikai súlyát Európában, a magyarok pedig ez által birtokolhatták Kárpát-medencei történelmi területeiket. Egy soknemzetiségű országban, mint amilyen a Monarchia volt egykor, vagy egy tagállamok alkotta soknemzetiségű szövetségben, mint jelenleg az Európai Unió, akkor van lehetőség a szuverenitás megosztása modelljének hosszú távú működésére, ha biztosítani tudja az egyes nemzetrészek nemcsak eltérő, de gyakran konfliktusos politikai, gazdasági, kulturális érdekeinek összehangolását, akár nehéz kompromisszumok árán is. Ellenkező esetben a nemzeti érdekek nem centripetális, hanem centrifugális erővé válnak, és szétfeszítik az egész politikai képződményt.

Elnök úr arra is rámutatott, hogy amennyiben a dualizmust a végkifejlet – az első világháborús összeomlás – felől ítéljük csupán meg, akkor magyar szempontból, a hatalmas gazdasági és kulturális teljesítményekkel együtt is, eredménytelennek tekinthető. Nem azért, mert a Monarchia szétesett, hanem mert a széteséskor a magyarság nem rendelkezett az önvédelem politikai és fizikai képességével, utalva itt a 1919-es bolsevik terrorra is, s mert nem volt ereje, hogy az I. világháborút lezáró békeszerződés megkötésekor érdemben védeni tudja legitim érdekeit.

A továbbiakban Kövér László utalt arra a páratlan gazdasági, kulturális fejlődésre, amely a kiegyezést követő évtizedekben ment végbe, de hangsúlyozta: a mai politikusoknak éppen az akkori modernizáció tanulságait levonva, segíteniük kell az Európai Uniót abban, hogy a mostani modernizáció ne felszámolja, hanem erősítse a nemzeti önazonosságokat, mert a kontinens civilizációs múltja miatt nem lehet európai teljesítmény nemzeti teljesítmény nélkül.

Végezetül kiemelte azt a paradigmaváltási folyamatot, amely az 1814-15-ös Bécsi Kongresszuson kialakított erőegyensúlyok mentén haladó Európa képnek véget vetett: amikor is 1917 áprilisában az Amerikai Egyesült Államok belépett a világháborúba. Hangsúlyozta, hogy az akkori osztrák és magyar elitnek nem az róható fel, hogy nem látták előre ezt a paradigmaváltást, hanem sokkal inkább az, hogy saját koruk geopolitikai viszonyait örökkévalónak hitték, és nem számoltak egy esetleges változás veszélyével. “Nekünk: magyar, közép-európai és európai politikusoknak ezt a hibát nem lenne szabad megismételnünk, s önök, a tudomány emberei ebben sokat segíthetnek.” - zárta szavait.

MTI Fotó: Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke (b) és Darák Péter, a Kúria elnöke a Megosztó kompromisszum - az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából címmű konferencián az Országház Felsőházi termében 2017. szeptember 26-án. 

Házelnök úr nyitóelőadását Ifj. Bertényi Iván, a bécsi Collegium Hungaricum tudományos igazgató-helyettesének beszéde követte. A 20. század három nagy személyiségének véleményét idézte: Szekfű Gyuláét, aki helyes politikai tettként ítélte meg a kiegyezést, Németh Lászlóét, aki szerint ekkor veszett el a magyar a magyarban, és Bibó Istvánét, aki a dualizmus rendszerét hazugnak, önbecsapóban látta. De a negatív ítélet első és mindmáig legnagyobb hatású megfogalmazásának Kossuth: Cassandra-levelét tekinti, amelyben idézve a kormányzóelnököt: „Magyarország lesz a máglya, amelyen az osztrák sas megégettetik, égvén maga is”. A történész kitért Kossuth dunai konföderációs tervére is, mely véleménye szerint elviekben álhatott volna alternatívaként, azonban mivel sem a nemzeti mozgalmak vezetői, sem a magyarok nem lelkesedtek az ötletért, Kossuth terve így süket fülekre talált. Podmaniczky Frigyes politikust, írót idézte: „ha már nem állhat meg önmagában a magyar, inkább megyek nyugatra az osztrákokhoz, mint délre a rácokhoz.” A történész szerint a legnagyobb kompromisszumkészség Ferenc Józsefben volt, aki saját érzelmeit félre tudta tenni és kínosan ügyelt az egyezmény betű szerinti betartására. Ami pedig a történelmi Magyarország bukását illeti, azt nem a kiegyezés számlájára kell írnunk, hanem a nemzetközi erőviszonyok teljes megváltozására.

A konferencia első szekciójának előadóit Dr. Erdődy Gábor (Eötvös Loránd Tudományegyetem korábbi nemzetközi rektorhelyettese, tanszékvezető egyetemi tanára, jelenleg is az ELTE egyetemi tanára és az MTA doktora) levezető elnök mutatta be. Elsőként Lothar Höbelt, a bécsi egyetem professzora tarthatta meg német nyelvű előadását "kiegyezés a Lajtán túlról nézve" – címmel. Előadásában nagy szerepet tulajdonított a kölcsönös bizalmatlanság szerepének, s annak a ténynek is, hogy bár Ferenc József sok kompetenciát adott át a megyei önkormányzatoknak, de számára mindvégig megmaradtak a legfontosabbak: a külügy és a hadügy kérdései. Előadásában a legnagyobb figyelmet a nemzetiségi kérdésnek szentelte, vajon ez lehetett-e a fő ok, amely szétfeszítette a Monarchiát? A bécsi történész szerint a 19. század végén a nemzetiségek törekvései nem voltak összehangolva, az önállóság iránti igényük sem volt egyforma. Egymás mellett élt a víziók és a pragmatizmus világa, és ha 1918-ban a Monarchia győz, a nemzetiségek valószínűleg megmaradtak volna lojálisan a keretei között, azonban a bukás felszínre hozta az elszakadás különböző lehetőségeit.

Željko Holjevac horvát történész anyanyelvén tartott "horvát elképzelések a Birodalom modernizálásáról" című előadása terminológiai kérdésekre fókuszált leginkább, hangsúlyozta, hogy hazájában a kiegyezés fogalmát kizárólag az 1867-es osztrák-magyar egyezményre használják, egyébként a horvát köznyelvben megegyezés, kiegyenlítődés a kompromisszum megfelelője. Kiemelte, hogy ami egy évvel később, 1868-ban történt Magyarország és Horvátország között, az a horvát függetlenséget nem alapozta meg ugyan, de olyan különállást biztosított, amilyennel a többi nemzetiség nem rendelkezett.

A konferencia felezőpontjánál az üléstermet körbe vevő folyosókon ebéddel, kávéval, üdítőkkel készültek a szervezők, majd kezdetét vették a délutáni előadások. A második szekció levezető elnöke Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa volt. Elsőként az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára, Dobszay Tamás tarthatta meg eladását "Telekitől Deákig. Az 1861. évi országgyűlés megegyezési kísérletének kapcsolata az 1867-es kiegyezéssel" – címmel. A történész hangsúlyozta, hogy célja nem eseménytörténeti ismertetés, hanem egy kevésbé elemzett részletkérdés vizsgálata, gondolva itt a nem megvalósuló kiegyezési kísérletekre. Beszélt többek között az áprilisi törvények és a 48 nyarán elért állapotok összehasonlításáról, az uralkodói pátensek viszonyáról, a közös ügyek alakulásáról.

Ezt követően Hermann Róbert előadása következett, melynek középpontjában a magyar emigráció tervei álltak Magyarország és szomszédai jövőjéről az 1850-1867 közötti időszakban. Teleki Lászlóval ellentétben, aki az 1850-es években már engedett volna a területi integritás elvéből, Kossuth ezzel nem értett egyet, ő a nemzetiségi kérdés megoldását úgy tervezte, hogy az ország területi integritása sértetlen marad, s a nemzetiségek bizonyos autonómiát szereznek. Elképzelése időről-időre változott, terveket dolgozott ki különböző szövetségekről, amelyek a balkáni kis országokkal köttettek volna: román fejedelemségekkel, szerbekkel, horvátokkal.  1851-es kütahyai alkotmány tervében már elismerte volna Horvátországot és Szlavónia különválását, de önálló szerb vajdaságot nem látott indokoltnak, Erdélyt pedig perszonálunióban képzelte el, azon belül a szász székek és a székely székek bizonyos autonómiájával. 1862-es duani konföderációs államszövetségi koncepcióját nem kényszerként képzelte el, ebből ki is lehetett volna lépni, elkerülendő egy olyan belháborút, mint amilyen akkor már az Egyesült Államokban zajlott. A második szekció utolsó előadója Ligeti Dávid, a Veritas Intézet munkatársa Ferenc József háborúiról beszélt 1859 és 1866 között.

Egy rövid kávészünetet követően megkezdődött a konferencia harmadik részlege, melynek levezető elnökeként Kozári Mónikát, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársát kérték fel. Elsőként az MTA munkatársa Cieger András beszélt a közös ügyek rendszeréről, majd az Országgyűlési Múzeumból Kedves Gyula tartotta meg előadását „ahol a magyar fél a legtöbbet engedett – a forradalom és a kiegyezés honvédsége” címmel. Végezetül Nagy Mariann a Károli Gáspár Református egyetem munkatársa vázolta a gazdasági kiegyezés fontosabb összefüggéseit. A Zárszót követően a vendégeknek lehetőségük nyílt az Országházban történő sétára is.

Készítette: Szerencsés Anna

Képek forrása: MTI, Szerencsés Anna


(11 értékelés)
 

Megjelent az A Mi Otthonunk júliusi száma

cimlap 2018julius 

Bővebben az Otthon rovatban

Média a médiában

02.ecs.mediacimlap02.fz.mediaringor ring01.kg.media01.orkeny.media04.mzmedia

A sajtót, a nyilvánosságot és a valódi sajtót egyre inkább háttérbe szorító közösségi platformokat vettük nagyító alá összeállításunkban. Mi a hír, mi a vélemény és hol szentség, azaz a hitelesség. Hihetünk-e még a médiának? Kinek, minek, hogyan, miért, mikor? Az újságnak, a tévének, a világhálónak, a közösségi oldalaknak? Erre kerestük a választ. A fotókra kattintva tallózhatnak cikkeink között.

Hányan olvasnak bennünket?

Oldalainkat 391 vendég böngészi

bav logo kicsi banner