Ring Magazin

Hétfô, 2018. Szeptember 24.
Szöveg mérete
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap Kultúra Lapozgató Állatokról, orvoslásról, úszásról - Wladár Sándor

Állatokról, orvoslásról, úszásról - Wladár Sándor

E-mail Nyomtatás PDF

 

wladaranyag001
Egy volt sportolóval nagyon el tudnak szaladni a kilók - vélekedik Wladár Sándor, 1980-as olimpiai bajnok úszónk, aki igyekszik manapság is sokat mozogni. Felnőtt fejjel nekilátott karatézni, a kékövig sikerült eljutnia. Hosszú ideig hódolt a vízisízésnek is, de egy baleset után kénytelen volt abbahagyni. Mint mondja, tréningnek persze az sem rossz, ha az ember belevág egy saját ház építésbe...

- Az aktív sportkarrier befejezése után sokan nehezen tudnak váltani, ön viszont azok közé tartozik, akiknek ez sikerült. Ha visszagondol, mennyiben befolyásolták az úgymond civil életét azok a világraszóló eredmények, amelyeket úszóként elért.

- Többek között ennek köszönhetem, hogy amikor végeztem az Állatorvosi Egyetemen, ott maradhattam, mi több, nagyon jó munkát is kaptam. Ez nagyon nagy dolog volt 1987-ben, és az ebben illetékes belgyógyász professzorom egy napig gondolkodott is a dolgon. Másnap azzal fogadott, hogy ha tiszta jelesre államvizsgázok, akkor felvesz. Ezt akkor senkivel nem tette volna meg, de nekem már akkor kint volt az egyetem falán az a kis márványtáblám, amelyen az állt, hogy egyetemünk büszkesége: Wladár Sándor. A profnál ez azért még kevés lett volna, úgyhogy kénytelen voltam summa cum laude végezni. Ha nincs ez a fordulat az életemben, nem is tudom, ma hol tartanék, mivel foglalkoznék.

- Azért akkoriban jó néhány kollégája nyitott sikeres úszóiskolát...

- Csak az a baj, hogy a sportolóknak a művészekhez hasonlóan pocsék az üzleti érzékük. Ráadásul nálunk otthon a szüleimnek mindig az volt a mániájuk, hogy munka nélkül nem lehet pénzt keresni. Én meg ebben a szellemben nevelkedtem, így a későbbiekben sem tudtam, de nem is akartam kibújni a bőrömből. Mai napig problémát okoz nekem a magánpraxisban egy gyógyszer eladása, mert ha orvosként keresek rajta mondjuk 200 forintot, még én exkuzálom magam. Visszatérve a sportkarrier későbbi hatásaira, igen, én olyan ismeretségekre is szert tehettem, amelyek kamatoztatása mellett aztán rendre elmentem. Mert így neveltek, mert nem voltam elég bátor...

- A Wladár állatklinika viszont az elsők között indult...

- Igen, ez igaz, mégpedig nagy lelkesedéssel és komoly elszántsággal. Ami ma is megvan, csak éppen olyan nagy a harc a pályán, hogy ez óhatatlanul a szakma felhígulásához vezet. Ráadásul a képzés is a kutya-macska irányba ment el, haszonállattal például már az egyetemi oktatók sem akarnak foglalkozni. Még egy adalék, amikor én végeztem, a diplomázók 90 százaléka fiú volt, ma ez az arány a lányokra mondható el.

- A pacientúrája mennyire tartja azt számon, hogy egy olimpiai bajnok kezeli a házi kedvencüket?

- Az indulásnál ez fontos volt, ma már egyre kevésbé.

wladaranyag002

 

- Annak idején napi 20 kilométereket úszott és bizony Széchy Tamás bácsinak még ez is kevés volt, úgy hírlik, olykor azért elcsattant egy-egy pofon. Az élet pofonjait ennek tükrében hogy viseli?

- Nagyon rosszul. Más esetekben is.  Nem értem például, hogy miként tud egyes emberekből ennyi gonoszság kijönni. Állattal, emberrel szemben egyaránt. Az ilyen alattomos helyzetekből megpróbálok mindig kifarolni, mert majd szétvet a düh.

- Mégis, mi az, amit tovább szeretne adni a következő generációnak?

- Lehet, hogy én nem csináltam magán úszóiskolát, de azért nem szakadtam el teljesen a sportvilágtól. Például a II. kerületi önkormányzat jóvoltából működik egy olyan sportegyesület, amely új úszótehetségek felfedezésére vállalkozott - nos, ennek vagyok az ügyvezetője. Eddig már olyan nevek kerültek ki a kezünk alól, mint Gyurta Dani, vagy a kis Verasztók.

 

Stílus és életmód magazin


(0 értékelés)
 

Megjelent A Mi Otthonunk szeptemberi száma

amio 2018szept 

Bővebben az Otthon rovatban

Média a médiában

02.ecs.mediacimlap02.fz.mediaringor ring01.kg.media01.orkeny.media04.mzmedia

A sajtót, a nyilvánosságot és a valódi sajtót egyre inkább háttérbe szorító közösségi platformokat vettük nagyító alá összeállításunkban. Mi a hír, mi a vélemény és hol szentség, azaz a hitelesség. Hihetünk-e még a médiának? Kinek, minek, hogyan, miért, mikor? Az újságnak, a tévének, a világhálónak, a közösségi oldalaknak? Erre kerestük a választ. A fotókra kattintva tallózhatnak cikkeink között.

Hányan olvasnak bennünket?

Oldalainkat 498 vendég böngészi

bav logo kicsi banner