Ring Magazin

Kedd, 2017. November 21.
Szöveg mérete
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Címlap Tudomány Múltidő 5 sorsdöntő ütközet, amely megváltoztatta a történelem menetét

5 sorsdöntő ütközet, amely megváltoztatta a történelem menetét

E-mail Nyomtatás PDF

1sorsdonto nyito

 Következő írásunkban a kora középkori történelemből szemezgettünk Önök számra. Egy furfangos hadicsel, fejlettebb haditechnika, jobb helyismeret, de egy éppen jókor érkező szövetséges is elég lehetett ahhoz, hogy fontos ütközet az egyik vagy a másik oldalra dőljön el. Következzen 5 sorsdöntő ütközet a kora középkori történelemből!


1. Mint a jégfal

A Mohamed tevékenysége nyomán meginduló muszlim hódítások gyorsan elérték a keresztény Európát is. Előbb a Bizánci Birodalom került szembe az új ellenséggel, majd a 8. század elején az Omajjád kalifák seregei átkeltek Hispániába és elsöpörték a vizigótok királyságát és évszázadokra uralmuk alá vonták az Ibériai-félsziget jelentős részét.

A hódítók hamarosan már a frank területeket fenyegették és Abd al-Rahman andalúziai emír seregei Bordeaux mellett súlyos vereséget mértek Odó auqitániai hercegre 732-ben. Odó ekkor korábbi ellenfeléhez, a Karoling-dinasztiát megalapító Martell Károlyhoz fordult segítségért, aki felismerve a fenyegető veszélyt egyesítette vele erejét.

A mai Franciaország közepén elhelyezkedő, Tours és Poitiers között fekvő csatamezőn csapott végül össze a frank gyalogság a muszlim lovassággal. A frankok áthatolhatatlan falat formáltak pajzsaikból és egy korabeli tudósítás szerint „úgy állták a rohamokat, mint egy jégfal”. A csata forgatagában maga Abd al-Rahman is elesett, és a vezérét vesztett muszlim sereg rövidesen összeomlott.

A poitiersi csata helyszíne volt a legtávolabbi pont, ameddig a középkori Európát fenyegető muszlim hódítók eljutottak. Az ütközetet egyben a szimbolikus kezdőpontja a reconquista néven ismert évszázados folyamatnak, amelynek során a keresztény államok fokozatosan visszafoglalták az Ibériai-félszigetet.

2. A csata, amely örökre megváltoztatta Angliát

Az előkelő és befolyásos családból származó Harold Godwinson Hitvalló Eduárd halálát követően került az angol trónra 1066 első napjaiban. A II. Harold néven uralkodó király azonban mindössze 10 hónapon keresztül viselhette a koronát. Országára két veszedelmes ellenség is szemet vetett, nevezetesen III. Harald norvég király és az akkor még csak Fattyú Vilmos néven ismert normandiai herceg. A norvég királlyal (akinek seregében harcolt Harold öccse, Trostig is) az észak-angliai Stamford Bridge-i csatában szállt szembe és kemény küzdelemben döntő győzelmet aratott: III. Harald maga is ott veszett a csatatéren, amely így az utolsó Angliát érő viking invázió záróakkordja is volt egyben.

Harold ekkor dél felé fordította a csatában kimerült, de a győzelemtől fellelkesült seregét és erőltetett menetben indult az időközben Hastings városánál partraszálló normannok megállítására. Az angolszászok egy magaslaton foglalták el pozícióikat és pajzsfalat formáltak.

1sorsdonto

Amikor a csata elkezdődött, úgy tűnt, Harold Godwinsonnak sikerül a lehetetlen és a második hódítót is legyőzi. Katonái szilárdan állták Vilmos nehézlovasságának rohamait, sőt, egy alkalommal maga Vilmos is lezuhant a lováról és csak a szerencsének köszönhette életét. A támadók, látva erőfeszítéseik hasztalanságát, új taktikához folyamodtak. A normann lovasság menekülést színlelt, ezzel arra késztetve az angolszászokat, hogy adják fel fegyelmezett formációjukat, ezzel sebezhetővé téve őket.
A normann hadsereg a „menekülésből” aztán egyszer csak ismét támadásba váltott és lekaszabolták a meglepett angolokat. Harold – az utolsó angolszász király – szintén elesett a csata forgatagában, így a szigetország trónját Vilmos szerezte meg, aki korábbi nem túl hízelgő ragadványnevét a sokkal hangzatosabb „Hódítóra” cserélhette.

3. Összetört keresztes államok

Ami a keresztények számára Poitiers, az volt a középkori muszlimok számára Hattín 1187-ben. A Szentföldre vezetett keresztes hadjáratok jelentős, korábban muszlim fennhatóság alatt álló területeket foglaltak el sikeresen a 11-12. század fordulóján. Keresztes államok sora alakult ekkoriban a Földközi-tenger keleti partvidéke mentén, köztük természetesen a Szent Várost központjává tévő Jeruzsálemi Királysággal. Bár a keresztes terjeszkedés már a 12. század közepére megtorpant, a nagy fordulat Szaladin egyiptomi szultán nevéhez köthető. A szultán ostrom alá vette a mai Izrael északi részén fekvő Tibériás városát, annak érdekében, hogy csatára bírja a kereszteseket. A terv bevált és Guidó jeruzsálemi király 15-20 ezres seregével – a valaha volt egyik legnagyobb keresztes sereggel – indult útnak Tibériás felmentésére.

2sorsdonto

Szaladin sikeresen használta ki a környezeti viszonyokat. Saját seregét egy oázis mellett táboroztatta le, míg a kereszteseket gondosan elvágta minden elérhető vízforrástól. Hogy növelje szenvedéseiket, lángra lobbantotta a környező bozótost is. A csapdába esett keresztes hadsereg „Hattín szarvainál” (egy kettős vulkán Tibériás mellett) vették fel állásaikat és csatába bocsátkoztak a muszlim sereggel.
A csata Szaladin elsöprő győzelmével végződött és több száz keresztes lovag esett fogságba, köztük maga a király is. Guidónak végül megkegyelmezett a győzedelmes szultán, a többi fogoly azonban nem volt ilyen szerencsés: valamennyi lovagot lefejezték.

4. Harapófogóban

II. Fülöp francia király, aki korábban sikeresen megszerezte Földnélküli János angol királytól annak normandiai birtokait, 1214-ben szorult helyzetbe került. János király szövetkezett IV. Ottó német-római császárral a franciák ellen, hogy visszaszerezze a tőle elragadott földeket.
A két uralkodó két oldalról támadta meg Franciaországot, így a német seregek északkeleti irányból érkeztek. Fülöp Bouvines városa mellett szállt szembe Ottó seregeivel, amivel kezdetét vette a középkori francia állam talán legjelentősebb ütközete. A csata forgatagában egy ellenséges katona lerántotta Fülöpöt a lováról, akit ezt követően csak az mentett meg, hogy egyik testőre saját életét feláldozva rávetette magát és testével fogta fel az érkező csapásokat, mindaddig, amíg segítség nem érkezett.

A csata végül francia győzelemmel végződött, ezzel Fülöp hatalma a francia területek fölött megszilárdult, ezzel megkezdődött az addig meglehetősen széttöredezett Franciaország egységesítése a királyi hatalom alatt. A két hódító ugyanakkor nagy árat fizetett a kudarcba fulladt vállalkozásért. János király alulmaradt az ellen lázadó főurakkal szemben, így 1215-ben kénytelen volt kiadni a Magna Cartát, míg IV. Ottó hamarosan elvesztette trónját II. Frigyessel szemben.

3sorsdonto

5. A tengeri csata, amely megmentette Angliát

Nem Hódító Vilmos volt az utolsó, aki sikeres partraszállást hajtott végre Angliában. II. Fülöp fia, a későbbi VIII. Lajos, 1216-ban magának követelve az angol trónt, jelentős inváziós sereggel érkezett a szigetországba. A hadjárat során elfoglalta Londont és az ország területének felét a hatalmába kerítette.
1217 májusában azonban Lincoln mellett vereséget szenvedett, ezzel előrenyomulása megakadt. A herceg erősítésért küldött, amit felesége, Kasztíliai Blanka gondosan meg is szervezett és hajón útnak is indított Anglia felé. A flotta élére Eustace-t, a kor hírhedt kalózát helyezte.

Az angol flotta a kenti Sandwich mellett szállt szembe a francia hajóhaddal. Az angolok számos innovatív technikát vetettek be a csata során, így például „mészrakétákat” lőttek ki, hogy megvakítsák vele a francia hajósokat. Az erősítést szállító flotta komoly veszteségeket szenvedett, Eustace életét vesztette és a túlélők kénytelenek voltak visszatérni Franciaországba. Az egyre nehezebb helyzetben lévő Lajos herceg pedig hamarosan feladta hódításait és maga is hazahajózott.

<< Vad Nyugat a Vadnyugat? 6 érdekesség a történelmi Vadnyugatról

Forrás: Múlt-kor.hu


(3 értékelés)