A Napot egy ujjal el lehet takarni – csak meg kell próbálni. ( Egyetlen ujjal, megfelelő szögben tartva a Nap és a szemünk közé helyezve.) De a Nap ettől még nem kitakarható. Egy ujjal de még egy új-jal sem. Az égen marad, teljes minőségében. Ezt éreztem a napokban, azokban a pillanatokban, amikor gyors hírekben olvastam a Dalai Láma orosz tudósokkal történő találkozójáról. Az írták, azt mondta: a NATO központot Moszkvában szeretné látni ! Valamint: a menekülteket haza akarja küldeni, azonnal. Gyanakodni kezdtem: valóban? Vagy csak kitakarták a Napot. Egyetlen új-jal ( hírrel), a szemünk elé tartva, a valóságból ( a valódi interjúból) csak egy árny-képet kaptunk?
Az újságíró feladata a tájékoztatás. Akár egyet ért a hírrel, vagy riportja alanyával, akár nem – a hír hiteles kell, hogy legyen. Akár a Dalai Lámával is lehet egyet nem érteni. Ám a Napot kitakarni? És ki takarta ki? Egy ujjal, egyetlen rosszul szabott mondattal, mindabból amit a Dalai Láma széles, szép ívű gondolataival valójában elmondott ( békéről, vallásokról, háborúkról). Talán ez már maga a nap-hír-fogyatkozás?
Végül ép a nagy USA napfogyatkozás napjaiban voltam olyan szerencsés, hogy a Dalai Láma valódi mondatait ( NATO székházról és migrációs válságról) az eredeti beszélgetésből fordíthattam. A nyelv és a tolmácsolandó érzelmek között voltak óriási különbségek. Tibeti-ül érteni, hallani és arról fordítani nem mindig egyszerű. Nem pusztán szavakat kell tolmácsolni, hanem fogalmakat és érzelmeket is. Például, amikor Őszentsége úgy fogalmazta meg: a világhoz jelenleg 7 milliárd ember tartozik. Tibeti harmónia-finomságban így nyilatkozta azt, amit mi magyarul mondunk: a Földön jelenleg 7 milliárdan élnek… Finom, selyemszövésű gondolatainak, békét sugárzó harmonikus szavainak nem volt mindig könnyű megfelelő, magyarul értő-beszélő köntöst találni. Mi másként mondjuk, másként gondoljuk, és néha még másként is érezzük. Az érzelmek közvetítése, fordítása pedig nem mindig könnyű dolog.
– Ön boldog? – kérdezte tőle az orosz riporter. – Hogyan? – kérdezett vissza Őszentsége, nem értve a kérdést sem. Hiszen mi M Á S lehetne egy ember – mint boldog. Tibeti nyelv – szellem és gondolatvilágban olyasmi, hogy nem-boldog ember nem is létezik. Végül viszont muszáj volt válaszolnia: boldog vagy?- Igen, magától értetődik. ( Kábítószerek és alkohol nélkül is) – mondta az interjúban
Több tízéves az ehhez fűzhető anekdota, szintén a Dalai Láma kapcsán. Richard Gere a nála tett látogatása során kérdezte meg tőle: és mondd, mit tegyünk a depresszió ellen… – Hogyan? Hogy mi ellen? – kérdezett vissza Őszentsége, akinek angol tudása híresen jó. – Hát a depresszió… – magyarázták neki – a sokakat érintő mély, személyes válság, lelki eredetű, nagy szomorúság ilyesmi. Őszentsége nem értette. Nem a szavakat – hanem a fogalmat. Hogyan? Az emberek ilyesmit tesznek? És miért? A fogalmat kellett számára sok szóval, körülírtan megmagyarázni, mint depresszió ( amikor az emberek önmagukat boldogtalanná teszik, mert szomorúak és egyebek).
– Hát hagyják abba – mondta Őszentsége és mosolygott – nincs más dolguk, mint abbahagyni azt amit csinálnak és ártalmas számukra.
Kitakarhatják a Napot. ( szomorúsággal, múlton való bánkódással ) de annak mi értelme.
A sajtó viszonyáról, iszonyáról, etikusságáról és etikátlanságairól hosszú idők óta zajlanak a világ vitái. Hogyan lehetne például egy ilyen vallási vezetőt – vagy egy ilyen vallás vezetőjét – fordítani? Hiszen még azt is egészen másként fogalmazza meg, amiről ugyanazt gondoljuk. Mindenesetre az orosz kolléga ( aki az interjút készítette ) igyekezett átadni és át is venni mindazt, amit lehetett a két világról és a két világából. Nem csak két ember beszélgetett – egy tibeti és egy oroszországi – hanem két világ is. Az eredeti anyag n e m takarta ki a napot! Ellenkezőleg, teljes valójában mutatta meg. Minden gondolatában – NATO székházról és menekült válságról – amit a Dalai Láma meg kívánt osztani, saját belső világából. Hogy orosz tudósokkal találkozott, már önmagában is nagy hír. Hiszen tudósok és egy vallási vezető, ugyan miről is tanácskozhatnának – gondolta az oroszországi riporter is. Istenről, vagy a csillagokról? A világról – adta válaszul Őszentsége – melynek mindkettő a része, és hozzáfoghatóan még nem olvastam megfogalmazást ugyanerről. A téma amit pedig felvetetett ez a találkozó óriási volt: a tudósok és vallás vezetői egy asztalnál, Istenről családról, emberről, hitről és a biológiáról, csillagászatról, vagy a tudomány bármely más ágáról. És mindezekkel együtt a jövőről. Amikor a hit és a tudomány 2017-ben, egy oroszországi megkeresésre, elindul egy világ számára is új lépésre készülődve. Ez összességében átgondolandó és talán sorsindító és fordító is lehet egyben.
Erről már csak egyetlen hasonlat jutott eszembe, amit Kevin Spacey A jövő kezdete című filmjében hallottam, az egyik jelenetben az édesapa egy víztározóhoz viszi a kisfiát, hogy büszkén mutassa számára a megigéző látványt. A gyermek nézi, hosszan elgondolkodva, csodálja, majd megszólal: Mondd Apa, a víztározó Isten találmánya? – Háát – válaszolja az édesapja – amennyiben az ember isten találmánya, akkor igen…
A Dalai Lámával készült interjú teljes terjedelmében magyarul, itt olvasható lapunkban: http://ringmagazin.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=40649:te-boldog-ember-vagy&catid=71:kultura&Itemid=166
Fázold Helga