Az első úszó Európa-bajnokságot 1926-ban Budapesten rendezték. Nem volt nagy fakszni, összesen 9 számban versenyeztek és a nők nem is indul/hat/tak. Nem építettek látványos helyszíneket, megfelelt a jó öreg Csaszi. Mindenesetre „történelmet írtak”, csak nem tudtak róla. Amikor a magyarok megpályázták a 2006-os úszó EB megrendezését, erre a történelemre, a 80 éves jubileumra hivatkoztak. Ez nyomott a latban, és a nemzetközi szövetség (LAN) 2002-ben Budapestnek ítélte a rendezés jogát. Négy év volt a felkészülésre.
Az EB-t a német tévé képernyője előtt izgultam végig. Emlékszem, hogy égtem, mikor a rajthoz szólított versenyzők alkalmi paraván mögül bújtak elő. A német riporter sajnálkozott, ja, ja, sok volt az építkezést hátráltató tényező, az utolsó simításokat nem sikerült besimítani. Az akkori miniszterelnök nevét, mint lehetséges okot, nem is említette, elég kihívás volt neki Cseh Laci egyszerű nevének kiejtése is. Ksze Lácsi ismételgette azért magabiztosan, az önbizalom fontos dolog, tanítják az újságíró-iskolában. Nem is tudtam eleinte kiről beszél, amíg meg nem láttam Laci kopasz fejét. Azért illene, gondoltam, ha már ő a bajnok, meg a csúcstartó, legalább a nevét jól kimondani.
Sokszor eszembe jut mostanában ez a kép, amikor a rekordidő alatt elkészült rengeteg új létesítmény szapulása folyik. Ezért utána néztem, hogy is volt ez akkoriban.
A 2002-es döntéskor még a Margit-szigettel szemközt a pesti oldalra építendő uszoda-komplexumról szólt a fáma. A LAN döntését követő kormányhatározat már Lágymányosra, az egyetemi campusba álmodta meg a versenyhelyszínt 4 medencés minimál és 8 medencés maximálprojekttel. A látványterv gyönyörű volt, csak elfeledkeztek róla, hogy a kiválasztott terület nem üres. Ezen ugyanis az ELTE és a BME sportlétesítményei álltak. Arról is elfeledkeztek, hogy az egyetemeket, mint az állami terület vagyonkezelőit, illene bevonni a tervezési folyamatba. Kész tények elé állították őket, és elcsodálkoztak, hogy az egyetemek vezetői nem írták alá a megállapodást. (Most egy barátom azt mondta erre, hogy akkor még volt egyetemi autonómia.) Én viszont a hatalom arroganciáját látom benne, merthogy a két egyetem hozzájárulását meg sem várva, kormányhatározat látott napvilágot az ELTE-BME sportcentrumban kialakítandó uszoda beruházásról. A további egyeztetések elmaradtak, a kormány soron következő határozatával egészen a Margit-szigetig retirált, mintha mindig is ez lett volna a kiválasztott helyszín. Kicsit blamázs volt a LEN hozzájárulását kérni megint a változtatáshoz, de a kényes feladatokat akkor is Gyárfásra bízták.
A szigeten is egyezkedni kellett mindenkivel, de ez könnyebb volt, autonómia csak az egyetemek világában fordul elő. A sziget akkor még a XIII. kerülethez tartozott, akik beígérték pártjuknak a területváltoztatási tilalom feloldását, az érintett területek pedig egy tollvonással egyik minisztérium tulajdonából a másikéba (Sportminisztérium) kerültek. A területen középkori kolostor romjait kellett volna előbb feltárni, de a régészetet sosem vették komolyan: kit érdekel még egy kolostor, amikor kettő már úgyis van! Gondot eleinte csak a terv elkészülésével egy időben megjelenő zöldmozgalom okozott. Ekkor már 2004 nyarát írtuk. Akkoriban is éltek környezetvédők, volt vagy 300 ilyen civil szervezet, ebből 25 hangosan tiltakozó. Ők akciókba kezdtek, féltették a sziget védett közpark jellegét meg – bár nem láncolták hozzá magukat – a kivágandó fákat, és megalakították a Momart-ot (Mozgalom a Margit-szigetért Egyesületet). A vízügyesek is beintettek, mert a tervezett létesítmények az ivóvízbázis területére estek, ráadásul a szennyvízelvezetés sem volt megoldva, és az árvízvédelmi vonal sem volt biztonságos. Azaz nem járultak hozzá az elvi építési engedély megadásához. Tulajdonosi problémák is felmerültek, mert az uszodaépítéssel magánkézbe került volna a nemzeti kincsnek számító sziget egy része. Aki minden apró részletre kíváncsi, a Magyar Narancs tényfeltáró cikkében elolvashatja http://magyarnarancs.hu/belpol/partra_vetve_-_a_margitsziget_es_az_uszo-eb-64046.
Az akkor már miniszterelnökké avanzsált korábbi sportminiszter (Gyurcsány úr) huszárosan vette az akadályokat. A látszatdemokrácia megtartása érdekében A és B tervet készítettek, de az alternatív megoldást jelentő A tervet azonnal el is vetették. Néhány jelentősebb zöld szervezetet kormányoldalra állítva megosztották a zöldeket. A tiltakozó hatóságokat valamivel elhallgattatták, mert a Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség már nem találta aggályosnak korábbi aggályait „természetvédelmi szempontból észrevételünk nincs” jelentették ki. A Fővárosi Önkormányzat eleinte sérelmezte, hogy a kormány a kihagyta őket a döntési folyamatokból, ezért egy darabig betartottak. Aztán itt is történt valami, ami miatt ők is rábólintottak az építkezésre. „Összességében csak 10 négyzetméterrel csökken a zöldterület és csak 14 nagy értékű fát kell kivágni” indokolták a döntést. Egyedül a Momart tartott ki, fellebbezett a Közigazgatási Hivatalhoz, de a Hivatal a fellebbezést elutasította, és az építkezés azonnali végrehajtását rendelte el. Hiába, sürgetett az idő, a visszalépés nemcsak presztízs-, hanem jelentős anyagi veszteséget jelentett volna.
A Széchy Tamás nevére keresztelt uszodarész építése megtalálható az Építészfórum oldalán. http://epiteszforum.hu/szechy-tamas-uszoda Az építkezést 2005. augusztusban kezdték el végre, és 2006. júniusban adták át. A megbízást közbeszerzésen nyerte el a KÉSZ kft, hogy kinek az érdekeltségébe tartozó cég ez, nyomozzák ki az oknyomozó újságírók. Két nyitott ugrótornyot építettek és egy 50 méteres nyitott versenymedencét, 1000 fős nézőtérrel. Korrekt kivitelezési beszámoló, csak egy dolog hiányzik belőle: az, hogy mennyibe került! Pedig egy beruházástól a legfontosabb, ami elvárható, a tervezett és a valós bekerülési költségek.
Bár a vízügyesek szerint árvízvédelemre nincs szükség, a természet megtréfálta a kivitelezőket: a 2006-os tavaszi árvíz során a talajvízszint annyira megemelkedett, hogy félő volt, felnyomja a medencetesteket. A szigetet lezárták, az építkezést is le kellett állítani. Egy hónapig tartott a rendkívüli állapot. Az uszoda végül kis csúszással elkészült, a megnyitót is itt tartották. Nem volt nagy fakszni, először bevonultak az olimpiai bajnokok, aztán a miniszterelnök elmondta megnyitó beszédét, szereplési vágyából fakadóan angolul és magyarul. Végén a NOX együttes dalolt, a közönség vele. Az ünnepi műsort egy vízilabdameccs zárta. A versenyekre 5-15.000 forintért árulták a jegyeket (11 éve!), ezért a kutya sem vette. Ksze Lácsi 2 aranyán kívül 2 ezüst és 5 bronzéremnek örülhettünk, Magyarország az éremtáblán a 10. helyen végzett. Bár a szervezők szerint július végén nem esik az eső, kétszer is akkora vihar volt, hogy el kellett halasztani a versenyeket.
Nem volt felhajtás, és talán az is jó volt, hogy a világ nem figyelt ránk. Túl voltunk már a titkos öszödi beszéden, a pártbennfentesek tudták jól, hogy gazdaság légvárakon áll, üres a kassza, hogy átverték a választóikat, mert hazudtak éjjel és hazudtak nappal.
Rövid és szelektív az emberi emlékezet, jó, ha néha felelevenítjük, hogy is zajlott a múltban egy projekt, a szocialisták regnálása idején.
Rab Irén
Fotó: MÚSZ