Egyedi a ’90-es évekbeli ház és tulajdonosainak története: mai lakóinak szülei építették, majd az élet viharai elvitték a lányt más utakra, a ház is új gazdára talált. Két éve, amikor erre sétált a kislányával, látta, hogy gyerekkora egykori színtere eladóvá vált. Éppen lakást kerestek.
Ahogy hazament, megbeszélte a férjével, ogy ha már amúgy is lakásnézőben vannak, akár ezt a házat is vegyék szemügyre, szép emlékek fűzik hozzá. Habár a közbenső tulaj sok mindenen változtatott, a kerti diófa még mindig ott állt, ahová Léna az anyukájával ültette annakidején. Az eredeti tervekben a korhoz hűen nem volt létfontosságú a kertkapcsolat, így a földszintre egy garázs, egy kis fürdő és dolgozószoba került, a közösségi terek egy nagy erkéllyel az első emeleten voltak, míg a tetőtérre jutott a pihenés a hálószobákkal. Miután a lány kirepült a fészekből és a szülők is eladták a házat, egy építészé lett, aki a földszinten már végzett különböző átalakításokat, de a konyhát megtartotta az emeleten…
A teljes cikket elolvashatják az A Mi Otthonunk magazin téli duplaszámában.
Szöveg: Farkas Anita Fotó: Jurassza Zsófia