Lezárult az autós bajnokság gyorsasági szezonja. Az utolsó futamon Rónai Tamás győzött, Stern Roland pedig kategóriája második helyén végzett. Ám ezek csak szürke tények, a dolgok mögé pillantva egészen döbbenetes emóciókat láthattunk felszabadulni…
Mint egy démoni árnyék, úgy pécézte ki magának a műszaki hiba ördöge a versenynapra Rónai Tamást. A lényegében egész esztendő alatt ellentmondást nem tűrően autózó fiatalembertől ezúttal nagyon elpártolt a szerencse, egy technikai probléma miatt két versenyt is ki kellett hagynia, amivel súlyos pontokat ajándékozott oda az ellenfeleknek. Idő és alkatrész híján a csapat próbálta menteni a helyzetet, és sikerült is áthidaló megoldást találni. Viszont komoly dilemma volt, hogy a közel sem topon lévő autóval milyen mértékben viszi vásárra a bőrét Tamás. Hiszen mindannyian tudjuk, mekkora bajt okozhat nagy sebességnél egy felfüggesztésben elfáradó főelem…
Ennek ellenére Rónai Tamás számára egy pillanatig nem volt kérdéses, hogy megpróbálja e. Nekiveselkedett, győzött, azonban a bajnoki címről a kieső versenyek miatt két ponttal lecsúszott. A mindent eldöntő futam után beszélgettünk vele:
„Igazából még nem tudtam feldolgozni az összes eseményt. Érdemben csak az utolsó versenyről tudok beszélni, ami felért nekem egy bajnoki címmel. Azt a sok rosszat, ami ezen a döntő napon ért bennünket, sikerült magunk mögött hagyni ezzel a győzelemmel. Nem volt 100%-os az autó, talán 20%-on működött – bármelyik pillanatban szétmehetett volna a felfüggesztés, ez bennem is folyamatosan ott volt. De úgy voltam vele, hogy nem vagyok annyira puha, hogy ne vállaljam be a kockázatot. Ilyen az autóversenyzés, ha szétmegy, szétmegy, nincs mit tenni. Óriási küzdelem volt, annyi pluszt kellett belerakni, hogy óvjam és egyben tartsam a gépet, ne menjek rá rázókövekre, és stb. Hála az égnek, végig bírta alattam a gép, de soha nem szenvedtem még ennyire versenyzés közben. Úgy érzem, ez a győzelem egy olyan köszönet volt a csapatomnak, amit szóban nem tudnék elmondani…
Egész nap megszállottként dolgoztak, hogy a hiba ellenére sikerüljön pályára gurulni, ami sikerült is. Máshogy képzeltük el ezt a napot, nem az a végeredmény született, amiről álmodoztunk. De ne felejtsük, hogy két cím idén már megvan, a közép európai zóna és az osztrák bajnokság legjobbjai mi vagyunk! Hatalmas köszönettel tartozom a csapatnak, és Tóth Gender Tamásnak, aki töretlenül hitt bennem, és bizalmat szavazott nekem, lehetővé tette, hogy egy új versenyautóval vágjak neki a szezonnak. Nem vagyok csalódott, valamiért ennek így kellett történnie, amit majd az élet jókor, jó helyen kompenzál nekünk!” – zárta sorait a heroikusan küzdő sportoló.
Stern Roland sem volt elkenődve, oka sem lett volna rá, hiszen nagyon komoly fejlődési ív az övé – amit az év során bemutatott. Egészen a záróhétvégéig fenntartotta az esélyét a Renault kupa megnyerésére, sőt még az abszolút kiírásra is – ami még annak fényében is nagy szó, hogy ez utóbbi inkább csak matematikai volt, mint reális. Így a „csajozós” pezsgő is előkerült, de ezúttal nem a versenyzőtársakat, hanem az autón egész évben sokat dolgozó srácait fürösztötte meg Roland!
„Az a szép a technikai sportokban, hogy itt nem lehet, és nem is kell kifogást keresni. A teljesítményed java részét az autód adja, ami ha megfelelően felkészített, utána már minden csak rajtad múlik. Ezért ne is beszéljünk arról, mi lett volna, ha… Amikor belecsöppentem a bajnokságba, tudtam, hogy nem egyik napról a másikra fogok az élmezőnybe kerülni, hiszen ez egy komoly terep, komoly játékosokkal – és ha a kellő alázat nélkül közelítem meg, akkor nem terem majd sok babér számomra. Ezért folyamatosan igyekeztem tanulni az idők során, és talán mondhatom, hogy eljutottam oda, hogy a csapat segítségével versenyképesek lettünk. Úgy érzem, tettem érte én is, főleg a fizikai kondícióm javításával és a vezetéstechnika terén tudtam fejlődni. Sikerült ebben az évben futamot nyerni, számos alkalommal a dobogón állni. A szezon előtt a futamgyőzelem szerepelt a legfőbb célok között, és ha nincs a pályaelhagyásom, akár duplán is örülhettünk volna. Ez most így alakult, de kicsit sem vagyok csalódott, hiszen mindig előre tekintünk, folyamatosan építkezünk a csapatommal!
Tamást sajnálom, egész évben rengeteget dolgozott, de ismerve őt, ebből is profitálni fog, és erősebben tér majd vissza a következő szezonban, mint eddig bármikor! Én a magam részéről szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a Gender Racing Team minden egyes tagjának a belénk fektetett hitet, munkát és kitartást, Tóth Gender Tamás barátomnak a lehetőséget, a fiúknak a remekül összerakott, beállított autót!” – zárta Roli a monológját, majd pezsgővel a kezében már rohant is üdvözölni csapatát…
Ha a végén konzekvenciát akarunk vonni, csak annyit mondanánk: soha rosszabb évet, és bajnokságot!!
Képek: Gender Racing Team