Close

Piknik a levendulásban

levendula1

Piknik a levendulásban

Van annál kellemesebb kikapcsolódás, mint piknikezni a szabadban? Lerúgni a cipőnket, leheveredni a kockás plédre, amely a piknikek oly szerves velejárója, mint a sok-sok finomsággal megpakolt piknik- kosár, meg egy palack jó bor. A nyári melegben oly könnyed ételeket vigyünk magunkkal, mint zöldsé- ges mártogató, édesköményes pitény, avokádó és a belőle készült guacamole, citromos muffin… Szomjúságunk csillapítására a legjobb hűsítő a mentalevéllel, citrommal, lime-mal készült Virgin Mojito. Avokádó: Elkészítéséhez mindössze avokádóra, különféle fűszerekre és fantáziára van szükség. A legegyszerűbb, ha a félbevágott érett avokádót (magjának eltávolítása után) felszeleteljük, sóval, borssal, és tetszés szerint fűszerpaprikával, cayenne-borssal, esetleg curryvel meghintve pirítóssal fogyasztjuk. Különlegesen finom megoldás, ha füstölt lazac- és citromszeletekkel együtt kínáljuk. Vigyázat! A felszeletelt avokádó hamar elszíneződik, amit megelőzhetünk, ha citromlevet facsarunk rá. Guacamole: az avokádó elkészítésének legnépszerűbb módja. Az avokádó húsát kikanalazzuk, villával áttörjük, sóval-borssal, őrölt chilivel, citromlével, reszelt hagymával és fokhagymával ízesítjük. Ez az alaprecept, de gazdagíthatjuk főtt tojással, paradicsommal, joghurttal. A lehetőségek száma végtelen. Szendvicsekre, mártogatósnak, húsokhoz mártásnak egyformán kitűnő.

 

Aratás

Drága Júliám! Oly hihetetlen, de eltelt egy esztendő, s ismét június derekán jár. Sokat vá ratott magára a meleg, ám most csodás az idő itt a Balaton partján, ahol bátyámmal eltöltünk pár napot. Kora reggel, amikor feljebb kúszik a nap, ha rapunk pár finom falatot, majd kirándulni indulunk a félszigeten. A túrázást mindig fürdőzéssel fejezzük be, mert ebben a forróságban bizony nagyon jól esik a tó hűsítő vize. A mai nap is így csaptuk agyon az időt, ám a Jóisten ma különös meglepetéssel ajándékozott meg bennünket: bátyám javaslatára az Öreg levendulás felé vettük az irányt, mert ezidőtájt már javában pompázik a levendula. Az út poros és a szárazságtól repedezett volt. Ahogy közeledtünk , hangokat hallottunk , ami nem jellemző erre a környékre, hisz kevesen ismerik ezt a helyet. Meglepetésként ért, hogy épp aratás van. Az egyik mandula fa árnyékában, egy öregúr üldögélt és falatozott. Beszédbe elegyedtünk vele és megkínáltuk az otthonról hozott jéghideg levendulaszörppel, mely remek szomjúságcsillapító, ő pedig meghívott minket, hogy próbáljuk ki az aratást. Alig pár perc múltával sarlóval a kezünkben szedtük az illatos virágot, fonott kosárba, ahogy azt kell. Eközben újdonsült barátunk , Levente bácsi mesélt nekünk. Kiderült, hogy valamiféle professzor az öregúr, bejárta a fél világot, ám a nyarakat mindig itt a Tihanyi -félszigeten tölti. Elmondta, hogy 207 különféle levendulát tarta – nak számon a világon, van francia, meg angol és, hogy a tavalyi évben Bulgá- riában volt a legbőségesebb termés. Megtudtuk azt is, hogy egy méhecske élete során csupán egy teáskanálnyi mézet gyűjt össze, azt is szorgos munkával.

 

Ébredés

Szeretem a reggel meghitt pillanatait. Az ébredés perceit, amikor az ember kinyitja a szemét és rácsodálkozik az őt körülölelő világra. Az ablakon beszökő napsugarak meleg fénybe öltöztetik a szobát, az asztalon lévő virágcsokor és apró tárgyak, mind-mind lel- künk harmóniáját tükrözik. A fotel karfáján felejtett pulóver a tegnap emléke, a szek- rényre akasztott könnyed csipkeblúz, a gőzölgő kávé és a frissen sült pirítós illata a jelen. A boldogságkutatók (mert vannak ilyenek!) úgy találják, hogy a boldogság egyik legfontosabb összetevője az a képesség, hogy élvezni tudjuk életünk pozitív élményeit. Ez kézenfekvőnek is tűnik, de a bökkenő az, hogy többnyire hajlamosak vagyunk ezeket az élményeket a múlthoz vagy a jövőhöz kötni! „…milyen csodás volt, amikor…” vagy „…milyen jó lesz, majd ha…!” Persze szép emlékeink és lelkesítő elvárásaink is pozitív érzelmi töltetet adnak, de biztos, hogy a tartós, inten- zív, gyakori boldogságot a jelen pillanatainak élvezete adja! Nekem ilyen pillanatokat ad az otthonom. Reggelente a bögre kávéval kezemben megejtem az első vizitet aprócska kertünk- ben, szemrevételezem a nyíladozó virágokat, közben pedig elmosolyodik a lelkem. Így kezdődik a nap. Feltöltődöm. És így folytatódik tovább…

 

Egy kis kényeztetés mindenkinek kijár

Gőzölgő illatos fürdő, selymes krémek, egy cseppnyi parfüm, finom fehérneműk… Mind-mind testünket és lelkünket szolgálják. Mi pedig adjuk át magunkat a kényeztetésnek. Merjük szeretni, dédelgetni magunkat! Ne sajnáljuk a fárad ságot körülvenni magunkat jó illatokkal, finom tapintású anyagokkal, szép, nekünk tetsző tárgyakkal! Ne sajnáljuk az időt magunktól a fürdőszobában: szívjuk be a lágy szappa nok, a bódító fürdősók, a gyertyák illatát! Tegyük szemünk elé a nekünk kedves dolgokat, emlékeket, amiknek a megpil lantása mindig mosolyt csalogat az arcunkra! Érzékeink illa tok, ízek, dallamok, simogató tapintások után sóvárognak! A finom kicsi meglepetésekkel önmagunk – és ezzel együtt kapcsolataink – harmóniáját építjük!

 

 

Varázslat a vízimalomban

Szeretem az ódon épületeket, a megkopott lépcsőket, a régiségboltokat. Egyszer egy régiségkereskedésben belesze rettem egy tucat malomablakba, amelyek egy vízimalom bontásából keveredtek a portékák közé. Voltak ott régi ajtók, egy csodás porcelánmosdó, no meg címeres téglák tömkelege, ám az én szívem a malom ablakai láttán kezdett hevesen dobogni. Szinte fillérekért árulták őket, ám nem tudtunk volna helyet szorítani a tárolásukra, arról nem is beszélve, hogy nem igazán lehetett mit kezdeni velük, így a malomablakok csak a szívemben maradtak meg édes emlékként. Tavaly nyáron az élet úgy hozta, hogy egy barátunk Bala ton-parti nyaralójában vendégeskedtünk. Reggeli után a ház asszonya ránk nézett és azt mondta: „Elviszlek titeket egy varázslatos helyre.” Ismerik a „nem ér le a lábam a földre” érzést? Hát, ezen a meglepetés kiránduláson ezt éreztem. Egy az 1800-as években épült malomban kötöttünk ki, amely galériaként és régiségkereskedésként működik. Létét, STÍLUS GALÉRIA – CSIGO MALOM feliratú cégtábla jelzi.Úgy éreztem, az élet ezüsttálcán nyújtja át ajándékát. Együtt volt minden: az öreg malom, amely régiségek kincsesháza, vastag falak, évszázadok alatt megkopott falépcső, régi bútorok, festmények, csodás szőnyegek, gyöngyházberakásos sétapálcák, porceláncsészék és tá nyérok, no meg finoman megmunkált ezüst kiskanalak, melyekkel egykor a teáját kevergette a tanti. A rézveretes hajókofferek kalandos utazásra, a csipkézett öltözőparaván pedig csodás báltermekbe repítették a lelkünket. Órákon át kalandoztunk a 3000 négyzetméter alapte rületű öreg malomban, mert olyan hely az, ahol minden négyzetcentiméteren szívesen elidőzik az ember tekinte te. Vendéglátónknak igaza volt, különös hely ez. Olyan, ahová azóta is vissza-visszajárunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top