Ha nyár, akkor nyelvtanulás – ezt sugallja a sok-sok plakát, ami már április környékén ellepi a hirdetési felületeket. A kínálat most, a nyár közepén is ugyanolyan széles, mint a tavaszi reklámhadjárat idején: mehetünk belföldi, külföldi, egyéni, páros, csoportos, intenzív, félintenzív, de akár szuperintenzív tanfolyamra is. Hogy ezek közül mi a jó nekünk, azt csak halványan sejtjük, ha egyáltalán van ilyen irányú ötletünk. Íme néhány fogódzó a kurzusválasztáshoz.
Kell-e ehhez külföld?
A nyelvtanulás mai elterjedt formája viszonylag újkeletű. Évszázadokon keresztül az volt a bevett gyakorlat, hogy a szülők elküldték gyermeküket idegen nyelvterületre egy családhoz (mely lehetett akár a szomszéd németajkú faluban is), ahol a fiatal egy-két év alatt magába szívhatta az ottani nyelvet. Senki sem törte a fejét azon, hogy ez hogyan megy végbe a gyermek fejében, vagy hogy miért sikerült az egyik nebulónak, a másiknak pedig miért nem. Csak a múlt század 60-as éveitől kezdték kialakítani a nyelvtanítás mai értelemben vett módszertanát, mely nem kis részben köszönhető a pszicholingvisztika fejlődésének. Persze ez nem ment egyik pillanatról a másikra. A mai magyar ötvenesek például szívesen sztoriznak arról, hogy úgy kellett bemagolniuk szövegeket és kaptak jó jegyeket az iskolában a nyelvórán, hogy egy szót sem értettek az egészből.
Az alkalmazott nyelvészet fejlődésének és az igény növekedésének köszönhetően mára megszámlálhatatlanul sok, remek oktatási anyag és szakember áll a nyelvtanulók rendelkezésére. Nem baj tehát, ha nincs lehetőségünk arra, hogy külföldön tanuljunk nyelvet. Sőt, egyes szakemberek állítják, hogy célszerű először elsajátítani a nyelv alapjait, és csak alapfok után belevetni magunkat egy idegen nyelvű környezetbe. Ezt azzal indokolják, hogy az idegen ajkúak beszéde a kezdő nyelvtanuló számára először csak hangok egymásutánja, melyből nem fog tud szavakat vagy jelentéseket elkülöníteni. Ha azonban megfelelő részletekben adagoljuk az idegen nyelvet, az szépen felépül a nyelvtanuló agyában, és ehhez nem feltétlenül szükséges külföldre mennie. Ugyanakkor a külföldön történő nyelvtanulásnak van egy óriási előnye: anyanyelvű beszélőkkel kommunikálva kénytelenek vagyunk használni a célnyelvet.
Jobb az anyanyelvű tanár?
Az anyanyelvűek mindenkor a leghitelesebb képviselő egy nyelvnek. Az idegen nyelv kifejezésbeli sajátosságait, a dialektusokat és egyéb finomságokat (pl. káromkodást, becézést, hezitálást és persze a kiejtést) igazán csak anyanyelvűektől tanulhatjuk meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy például egy angol anyanyelvű tanár minden tekintetben jobb választás, mint egy magyar anyanyelvű angol tanár. Utóbbinak ugyanis van egy nagy előnye az anyanyelvű tanárral szemben: ő maga is tanulta a nyelvet, ezért ismeri a saját anyanyelve és a célnyelv közötti eltéréseket és az ezekből adódó nehézségeket. Úgy is mondhatnánk, hogy a nem anyanyelvű tanár kontrasztív szempontokat is figyelembe vesz: tudja, hogy miért nehéz egy magyarnak azt a bizonyos nyelvet tanulni, ezért felhívhatja a nyelvtanuló figyelmét ezekre a csapdákra, például a hamis barátokra vagy a kiejtési nehézségekre.
Egyedül vagy csoportosan?
Az egyéni és csoportos nyelvtanulásnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Akivel egyedül foglalkozik egy tanár, arra több figyelem jut, így jobban rá van kényszerítve arra, hogy óráról órára készüljön és hogy megszólaljon a célnyelven. Emellett a tanár tudja úgy alakítani az órát, hogy az maximálisan megfeleljen a tanuló egyéni igényeinek, hiszen nem kell megosztania a figyelmét több ember között.
Mindez nagyon jól hangzik, de akkor miért mennénk csoportos tanfolyamra? Többek között azért, mert a csoport tagjai motiválni tudják egymást például azzal, hogy egészséges verseny alakul ki közöttük. Emellett a legtöbb csoportos tanfolyami óra adott időpontban történik és a fix órarendi beosztás sokakat késztet rendszeres tanulásra, miközben a magánórák időpontja sokszor tologatható, így a készülés is azzá válik.
Általában elmondható, hogy a csoportos nyelvtanulás az extrovertált, társasági emberek műfaja, míg az egyéni órákon a zárkózottabbak is hamar érhetnek el sikereket. Lehet azonban, hogy egy kevésbé társasági ember számára pont azért jobb a csoportos óra, mert itt megnyílhat, új helyzetekben tapasztalhatja meg a nyelvhasználat módjait és új barátokra tehet szert. Egy dologot azért nem árt megszívlelni: ha gyermekünk valamiért megbukott az iskolában idegen nyelvből, ne írassuk be csoportos nyelvtanfolyamra! A legtöbb gyerek ugyanis azért bukik meg, mert nem jutott rá elég figyelem a tanórákon és valahol elveszett a leadott anyag sűrűjében.
A tanár
A tanulási folyamat szempontjából kulcsfontosságú a tanár személye és az általa képviselt módszertan. Tanfolyamra jelentkezéskor célszerű megérdeklődni, hogy ki lesz az oktató. Ha erre lehetőség van, találkozzunk leendő tanárunkkal! Sokkal könnyebb egy számunkra szimpatikus embertől tanulni, mint ha óráról órára le kéne küzdenünk ellenérzéseinket. Azt is célszerű megérdeklődni, hogy a tanár milyen nyelvtanulási módszerben hisz, mit gondol például a magyar nyelv használatáról az idegen nyelvi órán vagy hogy mire helyezi a hangsúlyt: a kommunikációra és a szituációkra vagy pedig a nyelvtanra? Az sem közömbös, hogy az illető tanár élt-e külföldön hosszabb-rövidebb ideig (ideális esetben igen) vagy hogy az adott nyelv mely változatát beszéli (például amerikai angolt vagy brit angolt).
Mi is kellünk hozzá!
Nem elég óráról órára odaülni a csoportba vagy a tanár mellé és figyelni nagy szemekkel. Nagyon fontos, hogy a megtanultakat aktívan használjuk, továbbgondoljuk, ismételjük! Ma már rengeteg lehetőségünk van arra, hogy órán kívül is idegen nyelvű hatásoknak tegyük ki magunkat például dalszövegek, filmek, külföldi chatpartnerek által. Egy külföldön végzett nyelvtanfolyam is csak úgy ér valamit, ha az órák között nem a szobánkban kuksolunk, hanem keressük a lehetőségeket, hogy emberekkel és helyzetekkel találkozunk, akiket és amiket meg kell értenünk. Éljünk a lehetőségeinkkel!
Eredeti megjelenés: http://www.kabalasziget.hu/index.php?rovat=13&id=501