Alig négy hónapja tartó angol nyelvtanári pályafutásom során többször szembesültem a következő problémával. Megtanítok valamit a diákjaimnak (legyen az egy nyelvtani szerkezet vagy valamilyen kifejezés), és a következő tanórán diadalittasan közlik velem, hogy az nem is úgy van, mert ebben és ebben a dalszövegben, sorozatban vagy internetes portálon ellenpéldát találtak.
Egyik kedvenc példám a peoples szó, vagyis az ’ember’ jelentésű angol person rendhagyó többes száma (people), melyet egyes angolul beszélők nyelvérzéke kiegészített a többes szám jelével, habár a people önmagában is többes számú alak. Az ehhez hasonló példák láttán én általában elkezdem magyarázni, hogy ez azért van, mert az élő nyelv használata eltérhet attól, amit tanulunk. Diákjaim ilyenkor zavartan pislognak – hiszik is, meg nem is, amit mondtam – aztán annyiban hagyják a dolgot.
Persze elkezdhetném magyarázni nekik, hogy az élőnyelv változik és változataiban él, amit pedig a tankönyvben olvasnak, az a nyelv egy rögzített állapota. Kifejthetném, hogy egyszer csak jöttek a leíró nyelvészek, jól megállapították, hogy az anyanyelvi beszélők milyen szabályszerűségek szerint használják az adott nyelvet, és mindezt írásban rögzítették, mintegy pillanatképet készítve a folyton változó nyelvről. A nyelv azonban nem hagyja, hogy ilyesféle korlátok közé szorítsák, hanem megőrzi, sőt időről időre újratermeli sokféleségét. Változatossága három körülményből fakad. Változatos, mert beszélői térben egymástól messze élhetnek, ezért léteznek nyelvjárások. Változatos, mert beszélői különböző helyzetekben más-más módon szólalnak meg, ezért is beszélhetünk szlengről, diáknyelvről, szaknyelvekről. Végül pedig változatos azért, mert idővel átalakul az, ahogyan beszélünk.
Mindezt elmondhatnám a diákjaimnak, de úgy gondolom, hogy ez nem a nyelvtanár feladata lenne. Miért nem kapnak helyet az ilyen ismeretek az anyanyelvi nevelésben, vagyis a nyelvtan- és irodalomórákon? A helyzet az, hogy helyet kapnak. Csak talán nem elég hangsúlyos az, hogy nyelvjárások és egyéb nyelvváltozatok nem csupán a magyarban, de a világ összes élő nyelvében vannak. Mi több, egyik változat sem kevésbé értékes a másiknál. „Csupán” azt kell tudnunk, hogy az általunk éppen megtanult kifejezést melyik nyelvi változatban használhatjuk – legyen bár szó az anyanyelvünkről vagy egy idegen nyelvről.
Eredeti megjelenés: http://www.kabalasziget.hu/index.php?rovat=5&id=215