Close

Felújítás után – Lajta-avató

Befejeződött az 1871-ben vízre bocsátott Lajta monitor felújítása: a történeti jelentőségű hadihajót augusztus 20-án mutatták be a nagyközönségnek Budapesten, majd a szintén megújuló neszmélyi hajóskanzenben lesz látható.

A folyami monitor rekonstrukcióját egy nagyobb európai uniós (EU) pályázat keretében végezték. A 350 millió forintos EU-s támogatásból a Lajtán kívül két gőzhajó (a Neszmély és a Zoltán), a neszmélyi hajóskanzen, valamint a Hilltop borászat látogatóközpontja is megújul december 23-ig – mondta el a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Portás Csaba beszámolója szerint a Neszmély gőzhajón többek között szálláshelyeket és interaktív szimulátort alakítottak ki, a Zoltán gőzösön hajózástörténeti kiállítást és szakkönyvtárat helyeznek el, míg a hajóskanzen új burkolatot, parkolót, játszóteret kap, és akadálymentesítésére is sor kerül. Mint Kamocsay Ákos, a Hilltop Bor Kft. borásza hozzátette, az uniós projekt keretében átépítik melegeshegyi boréttermük és szállójuk kilátóját és kóstolópincéjét, valamint játszóteret, szabadtéri rendezvényhelyszínt és -sátrat hoznak létre.

Stankovics András, a Zoltán Gőzös Közhasznú Alapítvány kurátora a Lajta történetét ismertetve elmondta, a folyami hadihajó Európában az első monitorok között épült meg 1871-ben az újpesti hajógyárban. Végigharcolta az I. világháborút, annak végére azonban már elavultnak számított, így az antanthatalmak nem szállították el. Mára a hajótípusból mindössze hét maradt a világon – magyarázta.

Mint a hajómérnök megjegyezte, a története során számos átalakításon átesett felépítmény rekonstrukciójakor az 1887-es állapotot vették alapul. A kis oldalmagasságú, széles testű, lövegtornyos páncélozott hadihajók gyűjtőnevüket az amerikai polgárháború idején épített, 1862-ben vízre bocsátott USS Monitor elnevezésű hajóról kapták, mert az azon alkalmazott haditechnikai újítások annyira beváltak, hogy az egész világon alkalmazni kezdték őket. Európában az angolok után, másodikként az Osztrák-Magyar Monarchia építtetett ilyeneket. Ezek közül az első kettő a fiumei hajógyárban épült Maros és az Újpesten épült Lajta voltak. Mára e hajótípusból mindössze hét maradt a világon.

A Lajta monitort 1871. május 17-én Leitha néven bocsátották vízre Újpesten. A kiegyezés után születőben levő magyar ipar büszkeségét az Első Magyar Pest-Fiumei Hajógyár Rt. építette meg. A Monarchia haditengerészetében is újdonságnak számító hajón volt az első forgatható lövegtorony, s ez volt az első tisztán fémből épült, két csavarral hajtott, csupán géppel mozgatott hadihajó. A Leitha 1872-ben állt szolgálatba a Duna Flottillánál, első hadi bevetése 1876-ban Belgrádnál volt.

Végigharcolta az I. világháborút, majd 1919-ben már magyar néven, Lajta monitorként vett részt a Tanácsköztársaság alatti harcokban. 1920-ban a hajót a trianoni békeszerződés után Magyarországnak ítélték azzal, hogy a továbbiakban csak fegyvereitől megfosztva, polgári hajóként alkalmazható. 1921-ben a fegyverzetétől megfosztott csupasz hajótestet a Fleischmann Antal nevét viselő Dunakotró és Gőzhajózási Vállalat vette meg. Itt 1928-ban elevátorhajónak építették át és József Lajos néven, kotróhajóként működtették. 1948-tól a cég jogutódja, a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat (Foka) üzemeltette, FK-201-es néven. Főgépe akkor már nem gőzgép, hanem egy Láng-féle dízelmotor volt.

Lelkes magánszemélyek már 1986 óta dolgoztak a megmentésén. Margitay-Becht András, amatőr hajózás történész kezdeményezésére 1992. november 11-én védetté nyilvánították, s 1993-ban már ismét Lajta néven került – állami tulajdonban maradva – a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezelésébe. Felavatásának 125. évfordulóján, 1996-ban Budapesten állították ki, megtépázott lövegtornyában alkalmi kiállítás nyílt a műszaki-technikai matuzsálem történetéről.

A Lajta monitor sokáig a Dunai Honvéd Folyami Flottilla újpesti hadikikötőjében várta sorsa jobbra fordulását, majd 2005 áprilisában a Zoltán Alapítvánnyal kötött megállapodás alapján Neszmélyre került. A hajó felújítása a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Zoltán Alapítvány közötti megállapodás értelmében Komáromban folyt. 2010. augusztus 20-i budapesti újraavatása után átúsztatják végleges kikötőjébe, a szintén megújuló neszmélyi Hajóskanzenbe.

 

Forrás: Múlt-kor történelmi portál

 

Az összeállítás a képgaléria után folytatódik

 

{vsig}verysimple/lajta{/vsig}

 

 A Lajta hadihajó újjáavatása és hajós felvonulás

Budapesten, a Duna Margit híd és Lánchíd közötti szakaszán 2010. augusztus 20-án avatták újra a Lajtát. A hadihajó újjáavatásán ünnepi köszöntőt mondott dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter és dr. Holló József altábornagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. A sok évszázados nemzetközi haditengerészeti hagyományoknak megfelelően a Lajta hajót a honvédelmi miniszter felesége, dr. Hendéné Stiber Szilvia avatta fel.

A Lajta Monitor Múzeumhajó nemzetközi jelentőségű, és a hadihajózás-történészek által számon tartott műszaki műemlék, melyet a Hadtörténeti Intézet és Múzeum megbízásából a Podmaniczky díjas „ZOLTÁN Gőzös Közhasznú Alapítvány” újított fel. A rekonstrukcióban és az újrakeresztelésben részt vevő további szervezetek: Magyar Hajózási Országos Szövetség, Európa Cégcsoport, TIT Hajózástörténeti, -Modellező és Hagyományőrző Egyesület, Cs. és Kir. Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesület. A hadihajót ünnepélyes avatásán harminc hajó kísérte a Dunán.

A világ első monitora, amely az alacsony hajótestű, erősen páncélozott, forgó lövegtornyos, géperejű hadihajó megnevezése, az un. USS MONITOR az Amerikai Egyesült Államokban épült 1862-ben. Mivel ez a hadihajó típus bevált, mindenhol elterjedt: 1965-ig körülbelül 200 példány készült belőle. Mára azonban már csak 7 darab maradt fenn részben vagy egészben. Ezek egyike a mi Lajtánk. Sajátossága, hogy ez az egyetlen abból a verzióból, amelynél a kormányállást a lövegtorony tetején helyezték el.

A Magyar Állam tulajdonában és a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) kezelésében lévő, újonnan rekonstruált „LAJTA Monitor Múzeumhajó” nemzetközi jelentőségű, és a hadihajózás-történészek által az egész világon számon tartott műszaki műemlékünk, amelynek rekonstrukcióját a HIM-mel kötött szerződés alapján a Podmaniczky díjas „ZOLTÁN Gőzös Közhasznú Alapítvány” végzi, egy megnyert Európai Uniós pályázat és az Európa cégcsoport finanszírozásával.

A rekonstruált egykori hadihajót eredetileg 1871-ben, Újpesten LEITHA néven bocsátották vízre, és számos technikai elsőbbséggel rendelkezett. A Monarchia haditengerészetében ezen volt az első forgatható lövegtorony, ez volt az első tisztán fémből épült, két csavarral hajtott, csupán géppel mozgatott hadihajó. Állomáshelye Óbudán volt, személyzete a Monarchia népeinek fiaiból állt, jelentős magyar létszámfölénnyel. Részt vett a boszniai okkupációban, végig harcolta az I. világháborút, számos katonai akcióban meghatározó szerepe volt. A Tanácsköztársaság idején személyzete csatlakozott a világ egyik első antikommunista felkeléséhez, melyet éppen róla neveztek el „monitor lázadás”-nak.

Dr. Margitay-Becht András

Forrás: http://lajtamonitor.hajosnep.hu/

Lajta monitor felújítása

Interjú Portás Csabával, a „Zoltán Gőzös” Közhasznú Alapítvány elnökével a Lajta monitor felújítása kapcsán

     

  • Bemutatná röviden a ZOLTÁN Alapítványt, mikor és milyen céllal alakultak? Kik támogatják az alapítvány munkáját?

A „ZOLTÁN Gőzös” Közhasznú Alapítványt 2004-ben alapították. Az Alapítvány célja a magyar folyami- és tengerhajózás emlékeinek, kulturális értékeinek felkutatása, megőrzése és a köz részére történő bemutatása. Fő támogatónk az Európa Group cégcsoport és annak tulajdonosai. Ezen kívül még több magánszemély, intézmény, cég, egyesület, szövetség is segíti működésünket.

Az Alapítvány 2005-ben tevékenységéért megkapta a Podmaniczky díjat.

2008 óta foglalkozunk oktatással is, a matróztól egészen a Hajóvezető „A” képzésig.

  • A hírekben megtudhattuk, hogy a LAJTA (az egykori LEITHA) monitor az Osztrák-Magyar Monarchia dunai flottillájának egyik utolsó túlélője meg fog újulni. Milyen jellegű hajók a monitorok és hogyan kerültek a Dunára a múlt században?

Az első monitor típusú hadihajót, az USS MONITOR-t 1862. január 30-án bocsátották vízre Brooklynban (New York) a Green Pointon lévő hajógyárban. (Tervezte: John Ericsson (1803-1889) Amerikában élő svéd mérnök és feltaláló).  Semmilyen addig épült, a víz felszínén úszó hadihajóhoz sem hasonlított, tervezője nem is hajónak, hanem „tengeri háborút szolgáló, víz alatti rendszernek” nevezte. Teljesen lapos fedélzete alig állt ki a vízből, gyakorlatilag az egész hajótér, a kazánnal és a gőzgéppel együtt a víz alatt volt. Egy teljesen újszerű, páncélozott felszínű, tisztán fémből épült csavargőzös hadihajó volt, mindenféle hagyományos felépítmény, árboc, vitorlázat vagy kötélzet nélkül.  Fedélzetén forradalmi újításként egy hatalmas páncélhenger tornyosult: a forgatható lövegtorony.  Ennek segítségével a tüzérek a hajó manőverezése nélkül szinte minden irányba tudtak lőni.

A MONITOR a partmenti vizekre, mély vizű folyamokon való hadműveletekre, tengeröblök és folyótorkolatok őrzésére készült. Innen kapta a nevét: monitor = őrző, figyelő.

A XIX. század közepétől a nyugat-európai lehetőségeinek megszűnésével a Habsburg Birodalom fokozott érdeklődéssel fordult a Balkán felé, ahol új esélyek és új veszedelmek keletkeztek a számára. Ebben a korban a Török Birodalom már meggyengült, Oroszország pedig egyre erősödött. E tendenciát azonban átmenetileg megállította a krími háború (1853-1856), amelyben Nagy-Britannia, Franciaország és a Szárd Királyság Törökország oldalán harcolt Oroszország ellen. A harcokat lezáró párizsi béke (1856) csak a Török Birodalom és a Habsburg Birodalom hadihajóinak engedélyezte a Duna használatát. Az engedély dacára az adott időben Ausztriának és a törököknek nem volt számottevő folyami hadereje a Dunán.

A kínálkozó lehetőségre utóbbiak reagáltak gyorsabban, a franciáktól először 5 páncélozott ágyúnaszádot rendeltek, amelyek 1865-67-ben érkeztek meg. E hajók mellé az isztambuli Tersane hajógyárban még két naszádot építettek a Dunára. 1870-ben a törökök még két francia gyártmányú tengeri monitort vezényeltek a Dunára. A hadikikötőt a Duna-deltában lévő Sulinában és feljebb Tulceában építették ki.

    Bár a török dunai flottilla nyilvánvalóan az oroszok ellen és a balkáni népek megfélemlítésére szolgált, jelentős ereje Ausztria számára is kihívást jelentett. Ennek ellensúlyozására és „egyéb” veszélyek elhárítására szükségesnek látszott egy modern dunai hadiflotta megteremtése. A Monarchia tengeri flottájának parancsnoka, Wilhelm von Tegetthoff altengernagy monitorok építését javasolta a Dunára.

A flottaparancsnok és a hadvezetés tervei szerint az építendő dunai hadihajók gyors mozgású, páncélozott ütegként járják majd a Dunát és nagyobb mellékfolyóit, békében is szemmel tartva, pusztán létükkel elrettentve a potenciális ellenséget, szükség esetén pedig fegyverrel védik a Monarchia érdekeit. Az elképzelés szerint harci körülmények között támogatniuk kell a saját szárazföldi alakulatok akcióit, segíteni azok átkeléseit, biztosítani az utánpótlást szállító hajókat, aknazárakat létesíteni, illetve felszámolni azokat, vízről támadni az ellenség parti erődítményeit és élő erejét, megakadályozni az ellenséges erők átkelését, megsemmisíteni katonai bázisait, kikötőit, hajóit, parti létesítményeit.

1869 januárjában megszavazták a flottilla létesítéséhez szükséges pénzt, a tervek pedig már 1868-tól készültek.

Az „Első Magyar Pest-Fiumei Hajógyár Rt”-nél rendelték meg 1870. március 15-én az első két monitor megépítését. A MAROS-T 1871. április 20-án, a LEITHA-t 1871. május 17-én bocsátották vízre. A két hadihajó építését végül az óbudai DGT Hajógyárban fejezték be.

  • Megtudhatnák a hajó történetét és szerepét a fegyveres konfliktusokban, gondolok itt az első világháborúra és az azt követő évekre (például a Tanácsköztársaságra)?

A hajó első bevetése 1876-ban volt. Ebben az évben az osztrák-magyar lobogót viselő RADETZKY nevű személyszállító hajó a nemzetközi vízi útnak számító Dunán a török fennhatóság elől menekülő bolgárokat szállított Zimonyból Galatzba. A török álláspont szerint ezek a szultán elleni lázadók voltak, ezért Belgrádnál szerb hivatalnokok leszállították őket a hajóról. A Monarchia hadvezetése ebben a császári lobogó megsértését látta, és elégtételt követelt, amelynek nyomatékául december 8-án a MAROS és a LEITHA megjelent a belgrádi erődök előtt. A „flottademonstráció” hatására a törökök leváltották az erőd parancsnokát és 21 ágyúlövéssel köszöntötték a megsértett lobogót.

1878. július 13-án záruló berlini kongresszus felhatalmazása alapján a Monarchia hadereje már július 29-én megkezdte a Száva-parti Brodnál Bosznia és a Narenta menti Metkovičnál Hercegovina megszállását. Az akcióban fontos szerepet kapott a tengeri flotta és a két dunai monitor is. Utóbbiak a Monarchia és Bosznia határát jelző Száván működtek, a szárazföldi erők folyó menti akcióit támogatták, a saját csapatok átkelését segítették, az ellenségét pedig megakadályozták. Néhányszor tényleges harci cselekményekben is részt vettek.

A LEITHA 1879-ben tartalékban volt, de a boszniai tapasztalatokon okulva nyáron a parancsnoki tornyot átépítették a jobb kilátás érdekében.

Az elkövetkezendő években többször volt szolgálatban és tartalékos állományban, részt vett komolyabb hadgyakorlatokon is. Átépítései közül a legjelentősebb az 1887. évi.

1914. augusztus 11-től december 1-ig részt vett a Száva menti harcokban és Belgrád első elfoglalásában. Ezen idő alatt október 3-án harcképtelenné lőtte a Szabács melletti francia ütegeket, de szétlőtt parancsnoki tornyának teljes személyzete hősi halált halt.

1915. október 6. és 9. között különösen fontos és hősies szerepet játszott Belgrád második elfoglalásában.

1916. október 2-3-án harcolt a román hadsereg átkelési kísérletének megakadályozásában Rjahovónál.

1916. november 22. és 26. között a svištovi átkelés biztosításában vett részt.

1918. április 10-én, Óbudán a LEITHA-t és testvérhajóját végleg leszerelték és kivonták őket a hadiflottilla hajólistájából.

1919 elején az antant minden használható dunai hadihajót elvitt az országból.  A Tanácsköztársaság vezetői felismerték egy dunai flottilla szükségességét. Ezért újra használhatóvá tették a nálunk hagyott, öreg és leszerelt hajókat. A német nevű hajók magyar nevet kaptak, így lett a LEITHA-ból LAJTA.

A hajó 1919 júniusában részt vett a monitorlázadásként (vagy tengerészeti ellenforradalomként, vagy ludovikás felkelésként) ismert, sikertelen antikommunista akcióban.

1921. január végén a LAJTÁ-t és testvérhajóját a MAROS-t Korneuburgban szigorú antant ellenőrzés mellett végleg leszerelték. A bontást pár hónap alatt be is fejezték. A fegyverektől, páncélzatuktól, gépeiktől megfosztott hajótesteket elárverezték.

  • Mi lett a Lajta sorsa a Bécsben történő leszerelést követően? Polgári szolgálatban is használták a hajót?

Az árverésen a csupasz hajótestet a Fleischmann Antal nevét viselő „ Dunakotró és Gőzhajózási Vállalat” vette meg. Itt 1928-ban elevátorhajónak építették át, és a JÓZSEF LAJOS nevet kapta. A cég „jogutódja” az államosítás után a „Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat” lett, amelynél az elevátorhajó az FK-201-es nevet kapta. Szolgálati ideje alatt többször felújították, átépítették, modernizálták, de a hajótest eredeti szerkezete nagy részben megmaradt.

A hajó polgári használatból való kivonását követően hosszú parkoló pálya következett. Mi volt ennek az oka? A monitor története ismert volt, a hajó megmentését mégsem karolták fel a hatóságok.

Pénz, pénz és pénz. Nem a megléte, hanem ennek hiánya, ami akadályozta a felújítás megkezdését. Dr. Margitay-Becht András, amatőr hajózás történész 1986 (!) óta foglalkozik a LAJTÁ-val. Az Ő kezdeményezésére lett 1992. november 11-én védetté nyilvánítva, és neki köszönhető az is, hogy az akkor svájci cég tulajdonában lévő hajótest ingyen (!) került „vissza” a Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) tulajdonába, 1993-ban. Több fórumon lobbizott a LAJTA érdekében, több mecénást, állami intézményt megkeresett a hajó felújítására pénzt kérvén, de mindenhonnan csak ígéreteket kapott. Úgy látszik annyira senkinek nem volt fontos az első monitorhajó megújulása, hogy ezt megszponzorálja.

Még egy remek könyvet is írt a hajóról, az osztrák, a magyar és az osztrák-magyar polgári és hadihajózás történetébe foglalva a LEITHA/LAJTA kalandos sorsfordulóit.  Annak, akit érdekel ez a téma, szívből ajánlom ezt a művet. („A LEITHA monitor …és a többiek”).

     

  • A monitor a 90-es években a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezelésébe került, azonban a felújítást magánszemélyek kezdték el önerőből. Mi volt ennek az oka, a múzeum nem tudta támogatni a munkálatokat?

A LAJTA felújítása a múzeum éves költségvetésének a többszörösébe kerül, így szó sem lehetett múzeumi finanszírozásról. Pedig a főigazgató, dr. Holló József altábornagy hosszú évek óta lelkes híve a történelmi ereklyeként tisztelt hajónak. Pénz hiányában lelkesen támogatta a mi pályázatunk megvalósulását. A hajótest sokáig a Honvéd Folyami Flottilla újpesti kikötőjében várakozott, amíg 2005-ben az Alapítvánnyal kötött megállapodás alapján átkerült Neszmélyre a Hajóskanzenbe. Itt elkezdtük az állagmegóvását, több pályázatban indultunk a felújításhoz szükséges pénz elnyerésére, míg végül 2009-ben sikerült ezt az összeget megnyernünk.

A mostani felújítási munkákban milyen intézmények vesznek részt? Az osztrák társszervezetek (Heeresmuseum) például támogatja a felújítást, mint közös múltunk részének megmentését?

Az Alapítványon kívül a rekonstrukciót a HIM segíti adatokkal és a hajótérbe tervezett kiállítás anyagának biztosításával. Óriási segítséget jelent a dr. Balogh Tamás vezette TIT Hajózástörténeti Hajómodellező és Hagyományőrző Egyesület. Tagjai társadalmi munkában rekonstruálják a hajó számos egykori „alkatrészét”, hajdani használati tárgyát. Bicskei János a két Palmkranz-Nordenfeld típusú szórólöveget készíti el. Rajtuk kívül egyelőre mástól nem sok segítséget kaptunk, de még nem végeztünk a munkákkal, úgyhogy jelentkezni lehet bátran.

  • Mekkora összegbe kerül a hajó felújítása, és ezeket milyen forrásokból tudják fedezni?

A hajó felújítása nagyságrendileg 100 millió forintba kerül, ennek 83%-át az Európai Unió és a Magyar Állam által nyújtott támogatásból, a maradék 17%-ot saját forrásból biztosítjuk.

  • A felújításokra hol kerül sor?  Segítik a munkákat önkéntesek és helyi vállalkozók is?

A hajó teljes megújítását a révkomáromi hajógyárban az „SK-REMONT” cég végzi. A KDOP 2.1.1/C-2008-0007 jelű pályázat keretében elnyert pályázati pénzből Neszmélyi Hajóskanzenünk óriásit fejlődik: kiépül a kikötő partja és újjá születik három öreg hajó. Ezek egyike a LAJTA. Sajnos Magyarországon már nincs olyan hajógyár, amelyik egy ilyen munkát el tudna végezni. A kötelező közbeszerzési pályázatot a fenti szlovákiai cég nyerte meg. Már több jelentős hajófelújítást csináltattunk velük, ezért bízunk benne, hogy most is minőségi munkát produkálnak. Önkéntesekre, mint az előzőekben jeleztem továbbra is számítunk.

  • A felújítás során a hajó melyik időszakban lévő állapotát akarják rekonstruálni? Ehhez rendelkezésre állnak a korabeli tervek? Ebben a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmailag segíti az építési munkákat?

A hajón az 1887-es évi állapotot alakítjuk vissza, azért, mert ez, miközben a legrégebbi forma minden elemét tartalmazza, egy igen látványos felépítménnyel gazdagabb annál.  A döntésben az is szerepet játszott, hogy ebben az állapotában „nem bántott senkit”. Részleges tervek és leírások állnak rendelkezésünkre, de ezek csak kiindulásnak voltak jók.  Valójában a hajót ezek alapján teljesen újra kellett terveztetni, és a hajózási hatósággal engedélyeztetni. A terveket Stankovics András hajótervező mérnök készítette. A HIM folyamatos szakmai felügyeletet biztosít számunkra a már előzőekben említett dr Margitay-Becht András személyében. Munkáját két osztrák barátja, Dipl.Ing. Friedrich Prasky és dr Wladimir Aichelburg gróf segíti. Mindketten nemzetközi hírű hajózás történészek.

 

  • A hajó felújítását milyen ütemezésben tervezik? Lehet ismerni a főbb fázisok határidőit továbbá, hogy mivel kell végezni az egyes fázisok végén?

A pályázatot kiíró hatóság igen rövid határidőt szabott, de nekünk is az a célunk, hogy a hajó minél előbb elkészüljön. Elsőnek a hajó vasszerkezetét javítjuk ki, ezzel egy időben épül meg a fedélzeten a régi felépítmény.  A hajótérben helyreállítjuk az eredeti térelosztást. Ezek után jöhet a teljes festés és a belső berendezések visszaépítése a gőzgép makett és a kazán megjelenítésével együtt. Sok eredeti, vagy eredetihez hasonló használati tárgyat kell beszereznünk vagy legyártatnunk, hiszen csak ezekkel az „apróságokkal” lesz teljes a hajó eredeti megjelenése. A komáromi munkálatokkal párhuzamosan folyik a mentőcsónakok újragyártása és az eredeti ágyúk újraöntése.

  • A felújítási munkák végén hova kerül a hajó? Hol lesz látogatható? Álló múzeumhajóként tervezik bemutatni, vagy esetleg mozgó múzeumként, akár a Duna mentén több helyre is hajózhat majd saját erőből?

Állandó kikötőhelye a hajónak a neszmélyi Hajóskanzen lesz, de természetesen hosszabb rövidebb időre elszállítjuk más helyszínekre is. Terveink szerint Budapesten hosszabb időt fog tölteni, de gondolkodunk Bécs és más külföldi városokban is a bemutatásában. Mivel a hajó önerőből képtelen mozogni, ezért a szállítását a SOPRON vontatóhajónk fogja megoldani, amely szintén egyedi ipartörténeti emlék.

 

  • A hajót, mint haditechnikai műemlék kívánják bemutatni, vagy ezen felül még egyéb hajózás történeti kiállítást is rendeznének be a hajóban?

A LEITHA/LAJTA monitor egy majdnem 140 éves, osztrák-magyar haditechnikai eszköz, amely műemléki védettséget élvez. Ezt fogjuk bemutatni.  Bemutatjuk a működését, az egykor rajta szolgálók életkörülményeit az alacsony és szűk, nyáron elviselhetetlenül forró, télen pedig dermesztően hideg hajótérben, a sötét és fullasztóan füstös lövegtoronyban, a rendkívül egészségtelen kazánházban, vagy minden védelem nélkül, kint a fedélzeten.

A hajózástörténeti kiállításunkat a ZOLTÁN gőzös egykori gép- és kazánterében alakítjuk ki, ami szintén a Hajóskanzenben látogatható majd. Itt időszaki és állandó kiállítások is láthatóak majd.

  •  A hajó felújításával kapcsolatos munkákról hol informálódhatnak az érdeklődők?

Az alapítvány honlapján folyamatosan figyelemmel lehet kísérni mind a három hajó és a part munkálatainak menetét. A cím: www.zoltanalapitvany.hu .

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top