Close

Mit olvas a magyar?

Nyitott szemmel járva a világban felmérések, statisztikák nélkül is megállapítható, hogy a magyarok újság tekintetében leginkább az ingyenes kiadványoknak örülnek, mint amilyen a Metropol, és csak ezek után következnek a  bulvárlapok (Bors, Blikk).

Egyre inkább terjed a világhálón keresztül történő kommunikáció, így rövid idő alatt több információhoz jutunk hozzá, mint újságokat böngészve. Olvassuk a híreket -mint ahogyan a kedves olvasó most éppen ezt a weboldalt böngészi-, chatelünk, így olvasási szokásaink is gyökeresen megváltoznak: különböző tartalmú, rövidebb terjedelmű szövegeket vagyunk képesek egyre gyorsabban befogadni, ám sokkal kevésbé vagyunk alkalmasak hosszabb távú koncentrációt és mélyebb szövegértési képességeket igénylő írásokat magunkévá tenni, mint amilyenek például a klasszikusok vagy egyéb szépirodalmi művek.  Ez oka annak, hogy egyre kevesebb fiatalnak mennek a hagyományos szövegértési feladatok, és jobban teljesítenek az internet világában fellelhető, vagy ahhoz hasonló szövegek feldolgozásában. Mindezek ellenére a tizenévesek körében mindig az aktuális külföldi sikersztori hódít (pár éve Harry Potter varázslótanonc különös világa borzolta a kedélyeket, jelenleg leginkább Stephanie Meyer vámpírkönyvei viszik a pálmát). Az mégis csak biztató, hogy a gyerekek képesek több ezer oldalt pár nap alatt elolvasni, ha valami leköti a figyelmüket, az ő nyelvükön íródott, és végül, de nem utolsó sorban, divatos.

A divat ugyanis központi fogalom a regények világában is. Nagy vonalakban elmondható, hogy leginkább azt olvassuk, ami a legnagyobb reklámot kapja: a modern magyar szingliregények inkább a nőket célozzák meg (mint amilyenek Fejős Éva vagy Vass Virág írásai), míg Paulo Coelho mindkét nemnél sikeres. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend az ezoterikus irodalom (Müller Péter), és sokan szeretik a sci-fi könyveket (Isaac Asimov). Még mindig látni korosabb hölgyeket újságpapírba bugyolált kötetekkel a metrón; nem tudni pontosan, ez a csomagolás védelmi funkciót tölt-e be, vagy egyszerűen csak óvni szeretnék könyvüket a kíváncsi szemektől, mert még mindig igény van Danielle Steel-féle szerelmi történetekre, vámpírok, hobbitok, zombik, szinglik és reklámdömping nélkül.
Nehéz azonban igényekről beszélni egy olyan társadalomban, ahol harsány módon és ezer csatornán hívják fel az ember figyelmét arra, mit is kellene olvasni. Hazánkban a könyvpiac leginkább kapcsolatokra épül, és a marketing, az eladhatóság sem elhanyagolható szempont. Nem tudni, mi lesz azokkal a versekkel, novellákkal vagy akár regényekkel, amelyek a nép tollából jönnek – támogatók nélkül. Megmaradnak az asztalfióknak, vagy egy szép napon eljön az idejük, és ismertebbek lesznek?

Talán, ha ma élne Francois Villon vagy akár József Attila, egyikük sem volna más, mint korunk lázadó bloggere?
Erre a kérdésre mindenki megtalálhatja a választ – magában.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top