Mintha csak Toscanában járnánk: igazi mediterrán hangulat kívül, minden igényt kielégítő, rendkívül elegáns belső terek, gyönyörűen ápolt kert. Ráadásul a rezsi is legfeljebb déli szomszédainkéval vetekedhet, hiszen ennek a bruttó kétszáznyolcvan négyzetméteres családi háznak – amely a tulajdonosok szerint köréjük épült – a fűtésszámlája a legkeményebb télben sem haladta meg a havi kilencezer forintot! És gondolták volna, hogy ez a ház a nagy magyar Alföld peremén, Nagykáta egy eldugott kis utcájában áll?
Mindig izgalmas dolog, amikor egy építési vállalkozó a saját otthonát kezdi tervezgetni. „Amikor megérett bennünk a gondolat, hogy családi házat építsünk, fel sem merült bennem, hogy ezt ne Nagykátán tegyük, mivel minden érdekeltségünk, a munkánk, tágabb családunk ide köt bennünket – kezd a történetbe László. „A korábbi lakásunkat hátrahagytuk, amikor a család elkezdett terebélyesedni, úgy döntöttünk, tágasabb térre, nagyobb otthonra van szükségünk. (Benedek, a nagyobbik kisfiú most négyéves, a kisebbik Bence a cikk írásakor volt éppen kéthetes.)
A tervezésnél abszolút a mi szempontjaink, a mi igényeink vezéreltek, egy maximálisan a családunkat szolgáló házat szerettünk volna, és ennek az alapelvnek rendeltünk alá mindent. Így bevallom, arra kevésbé figyeltünk, hogy az épület maradéktalanul megfeleljen a passzívház-követelményeknek, a minősítést sem csináltattuk meg, sokkal fontosabb volt a minőség, és azok a hihetetlenül alacsony rezsiköltségek, amelyek így is magukért beszélnek. A telket három éve vettük meg, nagyjából fél év volt a tervezés és az engedélyeztetés, ami azért (is) zajlott ennyire gyorsan, mert gyakorlatilag egy kész koncepcióval kerestem fel a tervezőt, mindent lerajzolva és beméretezve, tudva azt, hogy mik az építési szabályzatok, a helyi rendeletek, és hogy mit engednek meg a telek a méretéből és a fekvéséből adódóan.
Az engedélyeztetésnél az áramszolgáltatótól nem kaptunk a tartalék fűtésről szóló kizárólagosságot, így – bár a szellőztető rendszerről is tudjuk a házunkat annyira temperálni, hogy soha nem hűlne ki – kéménynek lenni kellett, amelybe végül egy fás kandallót kötöttünk. Mivel az épület hőszükséglete mindössze 7 kW, így a 8 kW teljesítményű Haas&Sohn kandallóval az egész házat bőven felfűtjük.”
„És hogy milyen itt élni?” – teszi fel a költői kérdést László. „Csak azt mondhatom, fantasztikus. A ház belső tere teljes mértékben Ági, a feleségem jó ízlését dicséri: ő válogatta össze gondosan a bútorokat, burkolatokat, tapétákat, lakástextileket, a falak színeit is ő álmodta meg. Ezért is passzol minden ennyire egymáshoz, és persze hozzánk. Egy biztos: ennek a háznak megvan a saját hangulata, és ez a hangulat mindig és mindenkor megegyezik a miénkkel.”
A cikk folytatása az A Mi Otthonunk magazin júniusi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!
Szöveg: Nyirő Norbert
Fotó: dr. Vérti Zsuzsanna