Orbán Viktor kormányfő 2010. június 11-én nevezte ki Balsai Istvánt miniszterelnöki megbízottá, azzal a feladattal, hogy hozzájáruljon annak felderítéséhez, kik a 2006. október 23-i rendőri brutalitás, tömeges emberi jogi jogsértések felelősei, illetve kik követték el azokat. A megbízott 2010 őszén a sajtónyilvánosság előtt már bemutatott egy előzetes jelentést, a végleges forma 2011. március 15-re készült el, amely most került a nagy nyilvánosság elé.
A jelentés elemzése előtt néhány előzetes tényt meg kell állapítani.
2006 őszén két egymástól különböző – bár valószínűleg összefüggő – eseményt kell vizsgálni.
Az MTV Szabadság téri székháza előtti 2006. szeptember 18-i eseményeket Gulyás Gergely képviselő vizsgálta, és tett feljelentést a Legfőbb Ügyészségen 2010 őszén. Balsai István miniszterelnöki megbízott vizsgálata alapvetően 2006. október 23-ra terjedt ki.
Jelentése az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének elemzésével kezdődik, amelyet „ismeretlen érdekből ismeretlen személyek” 2006. szeptember 17-én juttattak el különböző szerkesztőségekbe. Közvetlenül ezután a Parlament előtt tüntetések kezdődtek, amelyek a tévészékház ostromához vezettek 2006. szeptember 18-án.
S itt, az „előzmények” ismertetése körében számos, jelenleg megválaszolhatatlan kérdés merül fel.
A baranyai rendőrök
Kik vezényeltek a székház védelmére egy rosszul felfegyverzett, képzetlen baranyai (!) rendőrszázadot, miközben a környéken hozzávetőleg 1200 jól felszerelt, képzett rohamrendőr várakozott tétlenül, szemben a nagyjából 200–250 ostromlóval?
Kik „felejtettek”, hagytak őrizetlenül egy nyitott rendőrautót, tele töltött fegyverekkel, amelyből, ha az „ostromlók” felfedezik, felfegyverzik magukat, annak beláthatatlan következményeivel együtt?
Miért hagyták el a rendőrök éjfélkor a székházat, magukra hagyva a Magyar Televízió munkatársait, és az intézmény vagyoni javait, miközben a hátsó bejárat mindvégig szabadon volt, s bármilyen rendőri erő további erősítésként bemehetett volna?
Kérdésként merül fel a jelentésben az az információ, hogy valóban toboroztak-e pénzért ostromlókat, és hogy valóban jelen volt-e a téren az Nemzetbiztonsági Hivatal számos ügynöke, akikről az előzetes jelentés írt?
Az ostrom áldozatai ekkor még elsősorban a rendőrök voltak. Ezért merül fel az ostrom esetén a provokáció lehetősége, mert a rendőrségben bosszúvágy alakult ki a történtek miatt. Ezért október 19–21. között „revánsot kellett venni”. Ekkor már sor került brutális beavatkozásokra a rendőrség részéről. Kórházba kellett szállítani 16 személyt – köztük három életveszélyes sérülés –, míg kétszáz embert őrizetbe vettek.
A „bosszú” ekkor is már nagyobbrészt az eseményekben részt nem vevőket érintette (például a Kruchina fivéreket, Csáki Lucát, Garamszegi Laurát, Tarsoly Milánt, akiket véresre vertek, és a Magyar Rádió udvarán órákig térdepeltették, majd őrizetbe vették őket).
Ezután folyamatosan voltak összecsapások a tüntetők, fiatalok kisebb csoportjaival, egészen október 23-ig – ezeket nem elemzi a jelentés.
Ezután érkezünk el 2006. október 23-hoz, amelyet Balsai István részletesen elemez.
Az eseményeket rendőri jelentések alapján percre pontosan lehet rekonstruálni, és lehet tudni, melyik egység mikor, hol tartózkodott, s ki volt a parancsnoka. Az események fő irányítója a Kossuth téren tartózkodó Gergényi Péter vezérőrnagy, Lapid Lajos dandártábornok, Majoros Zoltán ezredes, műveletirányító, de többször megjelent a téren Bene László altábornagy, országos rendőrfőkapitány is.
Kisebb csoportok erőszakosan igyekeztek bejutni már a délelőtt folyamán a Kossuth térre, a létszám 150-1000 fő között mozgott – őket azonban a rendőri egységek kiszorították.
A nagyobb baj délután negyed négykor kezdődött. Az Alkotmány utcából a tüntetőket a rendőrök kiszorították, és feloszlatták a Bajcsy-Zsilinszky út, Deák tér irányába. Ekkor véleményem szerint kulcsesemény történt.
Pigler István rendőr ezredes, az akciót irányító rendőrparancsnok 15 óra 42 perckor kétszer egyértelmű javaslatot tett az oszlatás befejezésére, mert észlelte, hogy az agresszív kisebbség a közelgő Fidesz-nagygyűlés színhelye felé indul, amely útvonal nincs lezárva. Azonban kétszer is utasítást kapott az akció folytatására. Ezután, 16.05-kor Pigler István önhatalmúlag leállította a tömegoszlatást, vagyis megtagadta a parancsot. (Tudni lehet, hogy ez milyen büntetőjogi és pályafutásbeli következményekkel járhat.) Ezután Pigler Istvánt azonnal leváltották, s mást neveztek ki a helyére.
Mit bizonyít ez a kulcsesemény?
Azt, hogy 16 órakor a helyszínen lévő magas rendfokozatú rendőri vezető észlelte a súlyos veszélyhelyzetet, amit kétszer is jelentett a feletteseinek, ám ennek ellenére parancsot adtak neki a folyatatásra. Amikor pedig nem kis bátorságról tanúságot téve ezt megtagadta, leváltották. Véleményem szerint önmagában ez az eseménysor megállapíthatóvá teszi a későbbi történésekért a felelősséget.
A rendőrségnek ezután „sikerült másfél óra alatt két kilométeren keresztül, az Akadémia utcából egészen az Astoriáig – a Fidesz-nagygyűlésig – tuszkolni a tömeget, ügyelve arra, nehogy más irányba, pl. az Andrássy út felé menjenek”.
Közben azonban újabb megdöbbentő esemény történt.
A Károly körúton, tehát közterületen, ki tudja, ki és miért, kiállított egy őrizetlenül hagyott, üzemképes tankot. Ki tudja, honnan, hirtelen előkerült egy, a jármű irányításához értő személy, aki 17.34-kor beindította a harckocsit, és a rendőrsorfal irányába fordította. A rendőrökre ez érthetően „casus belliként” hatott, s a kormányzati és külföldi sajtóban alkalom volt a „tankkal támadó tüntetők” bizonyítására.
A rendőrökre támadó tömeg teljesen összenőtt 17.45-re – a rendőri tevékenység miatt – az ekkor már befejeződött, teljesen békés Fidesz-nagygyűlés résztvevőivel.
Ekkor adta ki Gergényi Péter a tömegoszlatás folytatására a parancsot, mire is 17.48-tól kardlapok használatával járó lovasrohammal, vízágyúval, könnygázzal és gumilövedékkel támadtak a tömegre.
Eközben 18.02-re elfogyott az üzemanyag, fogyóban volt a könnygázgránát és a gumilövedék, ezért a honvédségtől kértek lőszerutánpótlást, amit azonnal meg is kaptak. (Ehhez az Országgyűlés felhatalmazása kellett volna!)
Gumilövedékek
A Fidesz-nagygyűlés résztvevői – a rendőri jelentés szerint hatvanezer ember, szerintem 150 ezer – részben beszorultak az intézkedő rendőrök közé, vagy csak nehezen tudták elhagyni a helyszínt. Ezután a brutális rendőri intézkedések, őrizetbe vételek nem kis részben a környéken lévő, nagyobbrészt vétlen személyeket érték – miközben kétségtelenül voltak rendőröket támadó csoportok. A rendőrök gumilövedékekkel, gumisörétes puskákkal lőttek, földön fekvő, vérző embereket többen rugdaltak, „viperával” ütöttek – fénykép- és filmfelvételek alapján is.
Az eredmény: száz sérülés, köztük gumilövedékek okozta 16 súlyos, életveszélyes. (Koponyatörés, nyak- és szemlövések.) A sérültek közül többen egész életükre rokkantak lettek, a megnyomorítottaknak eddig csaknem százmillió forint kártérítést fizetett ki az állam. Joggal állapítja meg a jelentés, hogy „csak a véletlen szerencsén múlt, hogy nem történt aznap több haláleset”.
A bevetés során a Rebisz összesen 3658 könnyfakasztó gránátot és gumilövedéket használt fel. (A jelentés megállapítja, hogy gumilövedékek ilyen fokú használatára egyetlen jogállamban sincs példa, s azt a hatályos magyar szabályok szerint sem lehetett volna alkalmazni.)
A jelentés szerint a rendőri tevékenység három eleme valósított meg súlyos bűncselekményeket:
– A záró sorfal alkalmazásának elmulasztása és az erőszakoskodók rászorítása a Fidesz-nagygyűlés békés résztvevőire. „Olyan súlyú rendőri mulasztások történtek, amelyeknek alapján megalapozottan feltehető, hogy a tömegoszlatást vezető rendőri vezetők nem gondatlanul vagy egyszerű szakmai tévedésből, hanem magatartásuk következményeit előre látva, annak tudatában cselekedtek.” (Lásd Pigler István korábbi cselekedetét is!)
– Gumilövedékek jogtalan használata.
– Ehhez képest a rendőrök azonosíthatatlansága véleményem szerint jelentéktelen cselekmény.
És itt megint álljunk meg.
A fegyveres testületek tagjai parancsra cselekszenek. A helyszínen és a Kossuth téren lévő rendőri vezetők folyamatosan, több órán keresztül adták ki a parancsokat. Minden helyszínen lévő rendőri vezető nevét pontosan közli a jelentés. Ha egy helyszínen lévő rendőri vezető jogtalanságot tapasztal, ezt meg kell akadályoznia, és meg kell indítania a felelősségre vonást. (Lásd megint Pigler Istvánt!)
Ezután következett kétszáz, túlnyomórészt megalapozatlan őrizetbe vétel, amelynek nyomán az ügyészség előzetes letartóztatást kezdeményezett, amit az elsőfokú bíróság elrendelt, viszont a másodfokú bíróság 97 százalékban megváltoztatott. Ezért a többnyire ártatlanul letartóztatottakat 10–15 napig tartották lehetetlen, megalázó körülmények között fogva.
A jogtalan eljárások részletes, több esetben egyes személyekre lebontott elemzésekor a jelentés „Kisiklott igazságszolgáltatás” cím alatt összegezve megállapítja, hogy „az előzetes letartóztatások indítványozásakor az első fokon eljáró bírói és ügyészi szervezet nem volt képes megfelelni alkotmányos kötelezettségének”, s ez aláássa „a jogállamba vetett közbizalmat és közrendet” – különösen úgy, hogy az egész történéssorozatnak a későbbiekben sem volt senkire nézve semmilyen komolyabb jogkövetkezménye.
Gyurcsány felelőssége
Külön fejezet elemzi a „miniszterelnök felelősségét”, amelynek elején határozottan megállapítja, hogy a „rendőri vezetők csak legfelsőbb politikai utasítás és jóváhagyás alapján adhattak parancsot, illetve tűrhették el a cselekményeket”. Tegyük hozzá, hogy más politikai vezetők felelősségéről is szó lehet. Ezt alátámasztják Gyurcsány Ferencnek az eseményeket követő nyilatkozatai, és információk szerint Gergényi Péter végig telefonkapcsolatban volt a miniszterelnökkel. (Itt lehettek volna fontosak a meg nem kapott telefoncella-információk.)
Ez a jelentés szerint – a miniszterelnök s mások esetében – „terrorcselekménynek” minősülhet, amelynek célja a lakosság megfélemlítése volt. Hasonló lehet az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatásának kísérlete – mivel egy esetleges fegyveres ellenállás esetén rendkívüli állapotot lehetett volna bevezetni. (Mindkettő akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető.)
Vegyük csak kiragadott példaként az üzemképes tank esetét az események mellett. Ennek kihelyezését nyilván hetekkel előbb írásban kérte „valaki”, „valakinek” az utasítására. „Valaki” hozzájárult a közterületre való kihelyezéshez, a városháza elé. Majd ezután „valakik” üzemképes állapotban a helyszínre szállították, ahol hosszabb ideig őrizetlenül állt. Mi történt volna, ha bárki, birtokba véve a tankot, belehajt a csúcsforgalomba, embereket, autókat eltaposva? Vagy mi történt volna, ha a tank az ellenkező irányba indul, a Fidesz-rendezvényre, emberek tucatjait eltaposva? Akkor is „bagatell” eseményként kezelték volna az ügyet a jogszolgáltatásban?
Megállapítható viszont, hogy a politikusok, a rendőri vezetők és minden résztvevő esetében a jelentés által megnevezett „Sok ember életét veszélyeztetve elkövetett – eventuálisan elkövetett – emberölés büntette kísérlete” szintén akár húsz évig vagy életfogytig terjedő fegyházbüntetéssel sújtható, és szintén elkövethető felbujtói vagy bűnsegédi minőségben. Ez a cselekmény bizonyítható tényeken alapulhat.
A kérdés ezután az, mit tesz az ügyészség?
Ne legyünk optimisták.
Az igazságszolgáltatás „kisiklatására” az elmúlt húsz évben is szolgáltattak példát. A jelen ügyek „kisiklatása” mellett gondolhatunk az 1956-os sortűzügyek „kisiklatására”, miközben a 96 éves Képíró Sándort bíróság elé állították súlyos betegen egy erősen bizonytalan tényállás alapján.
Balsai István jelentése korrekt, alapos, érthető, 142 oldalas munka. Ezután bárki számára megismerhetők a történések. A miniszteri biztosnak sokan segítettek, közülük kiemelendő Völgyesi Miklós nyugalmazott legfelsőbb bírósági bíró, aki nyilván a cselekmények szakszerű minősítéséért tette a legtöbbet. Őt nehéz szakszerűtlenséggel, elfogultsággal vádolni, mint ahogy ezt nem lehet az egész jelentéssel sem tenni.
A már sokszor elbukott magyar jogállam, jogszolgáltatás újabb vizsgája következik.
Reménykedhetünk még annyi csalódás után?
Jobbágyi Gábor
tanszékvezető egyetemi tanár
Magyar Hírlap 2011-10-10