Close

A magyar műszaki élet benne az építészet és építőipar tündöklése és közelgő bukása

Több mint 200 éve, már amikor 1808-ban a nagyműveltségű Habsburg, a kiváló államférfi, József
nádor, a magyarság tisztelője és támogatója városfejlesztési céllal megalapította a Szépítő Bizottmányt és
felterjesztése alapján a bécsi Helytartótanács elfogadta Hild János a kiváló városépítész Pestre vonatkozó,
az akkor még a sugár irányú országutakkal szabdalt fővárosunk korszerű új európai rangú város tervét. A
kor építészei ezzel egyidőben létrehozták a klasszicista stílusú magyar építészetet is, és ennek világhírű
jelképévé vált elemét a klasszicista Dunapartot,– melyet sajnos az elmúlt évtizedekben az érzéketlen utódok
részben lebontották, kíméletlenül tönkretettek.

 

A sikeres kezdet, a gyors felemelkedés, 110 éves tündöklés, káprázatos szellemi és anyagi pályát befutó
üstökös-rakéta, – a magyar műszaki világ – hihetetlen gyorsasággal, helyenként, mint a magyar malomipar,
– megelőzve Amerikát – a világszínvonal csúcsára emelkedett.
A kiváló elődök Hild János, Pollack Mihály, Hild József, Ybl, Steindl, Schulek, Hauszmann és a többi
nagyszerű kortárs építész a 19. század végére, az akkori világ csúcsait is elérő építőipar segítségével, és az
1872-ben gróf Andrássy Gyula miniszterelnök vezetése mellett egységes műszaki – nem kerületekre
szakított – irányítás alatt, hanem kizárólag az 1949-ig sikeresen működő Fővárosi Közmunkák Tanácsa
(FKT) irányításával, megépítette Közép-Európa egyik ragyogó gyöngyszemét az 1873-ban három városból
(Pest, Buda, Óbuda) egyesített fővárosunkat, Budapestet. Ezzel szinte egyidőben az akkor még magyar
vidéki nagyvárosaink Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Szabadka, Győr, Pécs, Székesfehérvár a nagy árvíz utáni
Szeged és a többiek, az akkori kornak megfelelő színvonalra emelkedtek.
A világelsőségre szert tett malomiparon túl a fővárosban és vidéken is óriási léptékben fejlődtek a más
iparágak is (textil, élelmiszer, vegyipar, bánya stb.) – tömegével hozták létre – a ma annyira hiányolt – új
munkahelyeket – és a szinte felsorolni is nehéz azokat a kiváló kortársakat a magyar műszaki kiválóságokat,
Hägenmacher, Puskás Tivadar, Zipernovszky, Kandó, Csonka János, Galamb József stb. akik a többi híres
feltalálókkal együtt a 19. században és a 20. század első évtizedében világszínvonalra emelték az egész
magyar ipart is!
A „magyar csoda” ma már – csak így is nevezhetnénk ezt a műszaki élet sikerekben gazdag időszakát –
a 1914-es delelőpályája után – különböző politikai rendszerek, elfajzott politikusok, háborúk, forradalmak
és a kommunizmus hatására – az egykor fényesen ragyogó és az akkor egyre gyorsuló pályán száguldó
„magyar műszaki rakéta” röppályája a I. világháborút – Trianont – követően süllyedni kezdett és az 1990. év
úgynevezett „rendszerváltása” után útban –kommunizmusból vissza a kapitalizmusba – című politikai
rémdráma 20 éve alatt zuhanórepülésbe kezdett!
Mára a több mint 200 éves diadalmas utat befutó magyar műszaki élet pályáját befejezve, a
földbecsapódás, azaz a végső tönkremenetel előtti állapot pillanatait éli. Az elmúlt 20 évben tudatosan
mindenkori kormányzati segítséggel, a virtuális pénzvilág követelésére, tönkretették a műszaki értelmiséget
ezért nincs a mai napig érdekképviselete, minisztériuma! A műszaki képzettség nélküli miniszterek által
vezetett öt, valójában sajnos a virtuális pénzpiac követelményei alapján a műszaki világától távolállóirányítás, éppen ezért az egységes vezetést nélkülöző minisztériumi rendszer alá száműzött, jobb sorsra
érdemes – az egykor világhírű műszaki értelmiség, beruházások nélkül ma élet-halál harcát vívja!
Mielőtt azonban az építész – mérnök szakma felett, ebben a korrupciók által is súlyosan szennyezett
műszaki életben, végleg megkondítanánk a lélekharangot és elénekelnénk a gyászhimnuszt, mégegyszer
utoljára meg kell kísérelni a teljes szakma megmentését.
Az utolsó próbálkozáshoz a múltat és a jelent áttekintve teljes körű vizsgálat szükséges. Ezek alapján, a
sikeres jövő érdekében, – az új politikai osztály részére – könnyen átlátható, megérthető, gyorsan és
egyszerűen végrehajtható javaslatokat kell megfogalmazni. Ezt követően az elfogadott új koncepciót
késedelem nélkül kell megfelelő ellenőrzés mellett végrehajtani és újra kell indítani a józan magyar
kulturális és gazdasági élet rakétáit!

 

(Folytatjuk)

 

Kévés György

Kossuth-, Ybl-, Príma-díjas építész

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top